Josh egy puszit nyomott az arcomra, majd visszakísért az asztalhoz, ahol már nagyban folyt a társalgás. Helyet foglaltam Harry mellett és érdeklődve lestem rá, mosolyogva szorította meg a kezemet, ezzel azt jelezve, hogy eddig minden úgy ment, ahogy azt Ők akarták. A hatalmas teret klasszicista zeneszerzők művei töltötték meg, lágy muzsikájukra az emberek bécsi keringőt táncoltak, mindenki boldognak tűnt.
Hirtelen egy nem kívánt személy kezdett közeledni az
asztalunkhoz. Fehér nagyestélyit viselt ezzel kihangsúlyozva kecses vonalait,
szőke haját egy fonott koszorúba rendezték, míg arca csillogott a sok sminktől.
Tűsarkúja hangos kopogására minden ember felfigyelt, Josh felemelte a fejét és
a lányra pillantott. Szemei elkerekedtek és azonnal felpattant, de már
elkésett. Kitty hangja villámcsapásként szakította félbe az asztalnál folyó
beszélgetést.
- Apám – kezdte
nyájasan, mire bennem megfagyott minden. Jean kéjesen mosolygott Kittyre és egy
kedves puszit nyomott az arcára. Josh megmerevedett és elfordította az arcát,
homlokán gyöngyöztek a kristályos cseppek, szemeit összeszorította és valamit
elmormolt magában. Nina ijedten kapott a kezei után és súgott valamit a fülébe.
- Kincsem, hát
ideértél? – szólalt meg mély hangján Jean és végig simított a lány loknijain.
- Igen, apu – lehelte gonosz mosolyra húzva
vörösre mázolt ajkait. – Ideértem.
Az asztalnál érezhető volt a feszültség keserű íze. Én
mereven figyeltem a lányt, úgy ahogy azt Josh is tette. Jean ajkai egy gunyoros
mosolyra kunkorodtak, fényessége elveszett, ugyanolyan kegyetlen gyilkos lett a
szemem előtt, mint Kirk. Joshra nézett, majd rám. Izzadtam a félelemtől.
Szemein láttam, hogy mindent tud, Kitty elárult minket és nem is akárhogyan.
Kezeim akaratlanul is, de ruhám alá csúsztak, ahol rámarkoltam késemre.
- Hát akkor el
is kezdhetnénk, nem gondoljátok? – hangja ünnepélyesen zengett. – Kitty drágám
én vagy te mondod el a tudnivalókat?
- Átadom a szót
neked – nyomott egy puszit a férfi arcára. Igazi mosoly díszítette ajkait.
Annyi éven keresztül vártunk erre, hogy végre
sikerüljön lebuktatni a maffiát, és oly közel kerültük már az eléréséhez, de
nem. Mindig van és lesz az emberek közt, aki mindent tönkre tesz. Nem tudunk
olyan szövetséget kialakítani, ahol ne legyen egy áruló, mert sosem tudhatjuk,
hogy éppen kivel is csevegünk.
- Jean,
megkérdezhetném miről is beszélsz? – sziszegte Kirk. Szemei értetlenséget és
dühöt árasztottak magukból, észrevehetetlenül jelzett az embereknek, úgy
látszik rájött, hogy nem csak ők, de az ellenség is kitervelt egy eléggé ütős
tervet.
- Josh,
gyermekem – nevetett fel, mire a felszólított alany felpattant és szikrákat
szóró szemekkel meredt Jean-ra. – Szörnyű trauma volt azt látni, hogy a saját
véred elárul – rázta meg a fejét csalódottan, de ajka végében elhelyezkedő
gúnyos mosolyt meglátván mindenki tudatosult róla, hogy csak megjátssza magát.
Duplán megmerevedtem. Josh lehunyta a szemét és egy
kósza könnycsepp tört utat magának. Nem lehet ez igaz, Josh nem lehet áruló?
Vagy igen?
- Miről beszél
maga? – csattantam fel, ezzel magamra vonva mindenki figyelmét. – Hogy merészel
egyáltalán ilyet kiejteni a száján?!
Reszelős kacagása fájt a fülemnek. Felálltam és szúrós
pillantásokkal hallgatattam el őt.
- Jól
átvertétek a társaitokat! – törölgette szemeit, túl játszva szerepét. Harry
megmerevedett és lehunyta szemeit. Homloka ráncokkal volt díszítve, gondolom
nem akart hinni a füleinek. – Kirk, okosabbnak hittelek ennél, komolyan
bedőltél két fiatalnak…
- Uram! –
hördült fel mellettem Harry. – Kérem, beszéljen érthetően, Josh, Del
foglaljatok helyet – intett a székekre, mire engedélyesen le is ültünk.
- Milyen kis
türelmetlen – kuncogott. – Csak arról, hogy a te drága Delanid, nem az, akinek
mutatja magát…
- Hisznek egy
ilyen csalónak? Mikről zagyvál ez itt összevissza! – szóltam közbe.
- Fogd már be!
– ordított rám Kirk. Megszeppenve néztem az örvénylően zöld szemekbe és sajnos
teljesítettem a kérését.
- Köszönöm
Kirk, na hol is tartottam – vihogott fel és a mellette szobrozó Kitty is
elmosolyodott. – Oh, igen – csapott a homlokára. – Csak annyi lenne, hogy nem
léteznek Steewens testvérek. Átverés az egész, mindketten a Londoni Security
Agents-nek dolgoznak, vagy az LSA ismerősebb?
Csönd. Ezzel tudnám az egész helyzetet jellemezni, én
nem mozdultam és Josh sem. Harry lehajtotta a fejét az asztalra és ordítva túrt
bele tincseibe, Nina undorodva kapta el kezét Joshtól és persze Houston
csalódott pillantásaival sem éreztem magamat jobban. Kirk felvonta a
szemöldökét és kérdőn pillantott Jeanra.
- Miért hinnék
magának? – kifejezéstelen hangjától kirázott a hideg. Féltem, rettegtem a
következő eseményektől. Lionel készenlétben ült a helyén, ő sem akart hinni a
maffia főnöknek.
- Mert honnan
is tudnám az egész terveteket, arról, hogyan is akarjátok elkobozni tőlem a
szállítmányt? Mindent tudok, Kirk. De te semmit sem – húzta ördögi vigyorra a
száját. – Mindannyiótokat egy–egy sniper figyel – csapta össze ünnepélyesen a
tenyereit. – És itt még nem ér véget a mese, most jön az a rész, amikor
kiderül, hogy az elbűvölő Fosphor sem tud mindent.
Josh felordított, de a kis piros pontocska a
halántékán mindenkit elcsendesített. Ijedten néztem barátomat, ő pedig sírva
ült egy helyben, fájt az arcát néznem.
- Josh a fiam.
Ennyi kellett nekem előhúztam a késemet és ez jól
célzott lövéssel eldobtam pontosan Jean felé. Az ablaküvegek betörtek és a
feketén száguldó golyók felénk vették az irányt. Az ember tömegek sikítva és
ijedten ordítva kezdtek eszeveszett módon futni. A szép csendben táncoló tömeg
szertefoszlott. Emberek százai estek össze, fejükön egy vörös ponttal.
Kirk felém vicsorított, mikor arcán egy piros
pontocskából folyni kezdett a vér. Élettelenül esett az asztalra. Lionel
felkiáltott, de hangja egy halott hörgéssé változott. Fegyverek zaja és
ordítások kegyetlen kavalkádjává változott a bál. A zene elcsendesült és
recsegve adtak még rémisztőbb képet a történéseknek. Féltem. Josh a kezemért
nyúlva kezdett el futni, Houston után, akinek a kezében egy fegyver pihent.
Minden előtte szaladó élőlény holtan esett össze, mikor hirtelen egy gépfegyver
hangjára lettem figyelmes. Felsikítottam.
Houston testét ezer golyó szelte át, testének cafatjai
szerteszét repültek. Arcunk vörös lett a vérétől. Lefagytam. Houston teste
élettelenül esett össze, pont előttem. Ő, aki annak ellenére, hogy megtudta az
igazságot segített nekem. Zokogva hanyatlottam a földre, Josh ordításaira sem
bírtam odafigyelni. Minden szétesett körülöttem. Már nem akartam élni, azt a
sorsot kívántam saját magamnak, mint Houston, nem érdemlem meg az életet.
A történések lassított felvételben tekeregtek
körülöttem. Emberek estek el egymás után, üvegek törtek darabokká, a jégszobor,
amit Kirk készítettet az alkalomra, apró darabokban hevert a földön, kristályos
fehérsége már rég elveszett, vörösen virított a padlón.
Szemeimmel Harryt kerestem, de nem találtam sehol az
örvénylő kavalkád elnyelte őt is. Féltem, hogy talán holtan találom meg, hogy
talán már nem él. Egy test hanyatlott rám. Josh volt az.
- El kell
menekülnöd innen – ordította fülembe és egy újabb golyózápor hasított el fejünk
fölött.
Jean az asztalunknál hevert, nyakából egy kés állt ki,
mellette Kitty feküdt holtan. Fehér ruhájára rátapadt a vörös folyadék. Houston
előttem, Nina mögöttünk, Lionel az asztalnál, Adam a földön. Mind halottak.
- Del! – kapart
fel a földről. Ruhámat egy könnyed mozdulattal téptem szét, szörnyen zavart a
járásban. Szemeim előtt már csak az lebegett, hogy Josh életben maradjon, semmi
más. Ha kell életem árán is, de megvédem őt. Rohantunk az embertömeg szétnyílt
előttünk. Szemeimet nem vettem le a tömegről, mikor egy test csapódott nekem.
Ijedten kiáltotta fel, de zöld szemeibe felnézve testemben szétáradt a
nyugalom.
Harry volt az. Haja vöröslött a sok vértől, ruhája
darabokban hevert a vállán, szemei könnyekkel voltak tele. Meg akartam ölelni,
elmondani neki, hogy a szeretetem nem megjátszás volt, mikor egy végső
dördüléssel elsötétült előttem minden. Két fájdalmas kiáltás és vége…Kedves Olvasóim!
Itt is lenne az utolsó rész. Még egy Epilógus és vége. Furcsa érzés annyi ideig írtam ezt a sztorit, mondhatni egy éve kezdtem el. De még nem búcsúzkodunk :)
Köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól esik a támogatásotok! Remélem ide is írtok pár megjegyzést (lehet építő jellegű, nem harapok :)) Szombaton jön a folytatás!
Puszi Kira!
Drága Kira!
VálaszTörlésElőször is, szinte minden második mondat után az 'úristen' szócska futott ki ajkaim közül, hiszen jó világ!
Először a részben olvasott fordulatok miatt még mindig szinte sokkos állapotban vagyok, annyira nem erre számítottam! És még mindig nincsen vége.
Őszintén már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit is láthatunk az epilógusban és biztos vagyok benne, hogy egyszer még vissza fogom olvasni a történetedet valamikor, hiszen lenyűgöző!
Mást nem is tudok mondani, kíváncsian várom az epilógust.
Ezer puszi: Brooklyn C. Aleck xx
Szia!
TörlésHát köszönöm! Annyira jól estek a szavaid, rettegtem attól, hogy talán nem nyeri el a tetszéseteket, kellemeset csalódtam!
Nagyon aranyos vagy Örülök annak, hogy tetszett az egész történet! Szombaton jön a folytatás!
Puszi Kira!
Kedves Kíra!
VálaszTörlésÚr isten.Ez a reakció azt hiszem amit össz-vissz produkálni tudok..egyszerűen olyan szomorú,és elkeserítő volt olvasni a leírtakat,a veszteség,fájdalom,elkeseredettség teljesen átadtad az érzelmeket.Egyszerűen annyira tudom sajnálni Josh-t és Delanit,hisz nem lehetett könnyű nekik,nagyon nem.Ott nekik Harry,Nina,Houston,akik a barátaik lettek ez alatt a rövid idő alatt,és akármennyire is tűnnek rossz karaktereknek nem azok,mert bennük is van szeretet,és érző emberek,ezért volt keserű érzés olvasni,hogy vége.Az utolsó mondatnál legszívesebben lekaszaboltam volna azt aki ezt kitalálta.(ez egy kicsit szadistán hangzott).De komolyan.Nem tudom ezek után mi lesz Harryvel,és a többiekkel.Remélem azért valamelyest boldog vége lesz a történetnek.
(Én mondjuk szívesen olvastam volna egy kicsit többet mondjuk a szereplők érzéseiről,és gondolataikról).Persze így is nagyon megnyert a történet szóval,csak gratulálni tudok hozzá!Várom,vagy nem annyira az epilógust.
Lots of hug,and good luck.
xoxo
Kriszti
Drága Kriszti!
TörlésNagyon Örülök annak, hogy tetszett a rész. Így utolag visszanézva igazad van a többi karakter érzéseit illetően. :)
Köszönöm hogy írtál, szörnyen jól estek a szavaid! Szombaton jön a folytatás!
Puszil Kira!