2016. április 24., vasárnap

27. Fejezet


A megbeszélést követő héten, majdnem minden éjszaka találkoztam Mr. Jonesszal és beszámoltam neki a legújabb fejleményekről. Örömmel hallgatta a beszámolómat arról, hogy miképp és hogyan kerül megrendezésre a bál, vagy, hogy kik fogják őrizni az épületet és, hogy hol. Mindent elmondtam nekik, amiről tudomást szereztem, már nem éreztem semmit csak ürességet, mely kezdett lassan felemészteni belülről. Josh ugyanolyan szótlan maradt, mint én. Mindkettőnkben hatalmas csata folyt.
Ő is szerzett magának barátokat Adam vagy éppen Nina személyében. Szerette őket, de kegyetlenül hátba szúrja barátait. Talán ez a legrosszabb az egészben. Az, hogy nem tehetsz semmit, mert egy Marionett-bábúként mozgatnak téged. Nincs semmihez jogod. Alázatosan kell viselkedned a főnökeiddel szemben és kész, ennyit tehetsz csak.
Harryvel a kapcsolatom viszont szárnyalt. Minden nap, minden percében rágondoltam. Heves csókjainkra és becéző érintéseire. Akárhányszor találkoztunk a szerelmem egyre csak nőtt iránta. Egy jobb és szebb jövőt gondoltam ki kettőnknek, de nem lesz olyan, hogy mi. Már lekéstem ezt a vonatot.
Minden nap sírva aludtam el, minden percben belülről emésztett egy maró érzés. Bűntudatnál ez sokkal mélyebb érzés volt, le sem lehetett írni, hogy mi ment végbe bennem, de ez nem volt más Josh-nál sem. Mindketten szenvedtünk, de főnökeink előtt legjobb képünket mutattuk.
Tehát így telt el az a röpke két hónap.

A tükör előtt állva simítgattam barackvirág színű ruhakölteményt. Mellkasi résznél csipkék fodrozódtak egy átlátszó anyagon. Övként egy ugyanolyan selymes színű selyem szalag szolgált. Az alsó anyag pedig sima felületű volt, mely lágy eséssel biztosított hercegnős küllemet nekem. Egyszerűen tökéletes volt a ruha. Nem érdemeltem meg azt, hogy egy ilyen csodát viseljek magamon.
Hajamat egy kontyba rendezték, melyből tincsek lógtak az arcom mellett, sminkem tavaszias színekben pompázott. Hercegnőnek éreztem magamat. Utolsó simításokat elvégeztem magamon, combfixembe egy kést szúrtam és egy fekete markolatú fegyvert. Nem akartam használni, de muszáj volt valamivel megvédenem magam.
Gondolataiból a csengő éles hangja szakított ki. Gondolom Harry jött értem. Magassarkú cipőmbe topogtam az ajtóhoz, amit kitárva barátomba ütköztem bele. Szmokingban feszített előttem.
Göndör haját tökéletesen beállította, egyetlen egy tincs sem kókadozott semerre sem. Fekete öltönye testéhez simult, a látványt csokornyakkendője pecsételte meg. Elmosolyodtam és egy csókot nyomtam ajkaira, mely oly hívogatóan festettek a félhomályban.
 - Úristen Del, meseszép vagy – vonszolta végig tekintetét a testemen. Magassarkúmnak köszönhetően már nem volt olyan magas hozzám képest. Arcom bókja hallatán, azonnal pírba borult és színem kezdett megegyezni a ruháéval. Ujjaival egy apró kört írt le rózsás arcomon, majd végül egy lágy csókot csenve tőlem kivonszolt a lakásomból. Ballonkabátomat magamra öltöttem és kiléptünk a tavaszodó Londonba.
A lágy szél az arcomba csapta meleg fuvallatát, de hajam a sok lakknak köszönhetően egy helyben maradt. Befurakodtam magamat a kocsijába és már indultunk is a helyszínre. Nem is sejtette, hogy mi fogja ott várni. Persze senki sem tudta, kivéve engem és Josht. Szemeimet lehunytam és hagytam, hogy egy kósza csepp lecsordogáljon a szememből. Utolsó közös estém vele. Ez az este és vége lesz az mindennek. Az egész kalamajkának, amit ez a fél vagy háromnegyed év okozott, talán visszatérhetek a régi életembe, talán nem.
Harry kezeit a combomra simította és egy kedves mosolyt erőltetett az arcára. Ő is izgult, de ő egészen más miatt.
 - Szeretlek, Kincsem – suttogta, mikor leparkolt a kocsival. Szívem leállt egy percre és értetlenül meredtem rá, most először mondta ki ezt a szót. – Igen, szeretlek és ha mindennek vége egy jobb jövőt építek kettőnknek. Kiszállok ebből és az egész életemet neked szentelem, mert már azóta szeretlek, hogy először megláttalak az utcán – fejezte be monológját, mire belőlem kitört a zokogás. Nem tudta miért sírok, de jobb is volt így. Zokogtam, sírtam és rugdalóztam, mert már nem bírtam tovább. Fájdalom lassan vagdosta fel testem minden egyes darabkáját. – Mi a baj, Del? – húzott ki a járműből. Még mindig szipogtam.
 - Én is szeretlek, Harry – csókoltam meg és mindenestől magamhoz szorítottam a tudatlan fiút. – Annyira, de annyira szeretlek – susogtam ajkaira, mire kaptam tőle egy vigyort.
 - Akkor pedig ne sírj, minden rendbe lesz – simított ki egy tincset az arcomból. – Gyere – húzott maga után.
Az épült gyönyörű volt, több emberünket is felismertem pincérként vagy éppen takarítóként az épületben. Hemzsegtek a bűnözők és maffiózók. Houston egy lánnyal beszélgetett, mikor kiszúrt magának. Újabb nyíl a szívemben.
 - Hű, Del –füttyentett egyet. – Gyönyörű vagy - vigyorodott el.
 - Köszönöm – pirultam el egy perc alatt. Nem sokára Josh is megjelent, mellette pedig a gyönyörű Ninával. Még mindig fájt őket együtt látni, bár érzéseim kezdtek halványulni iránta.
 - Egyet kell értenem Houstonnal – mosolyodott el, míg ujjai ökölbe szorultak.
 - Köszi – öleltem meg. Éreztem a körülötte lengő feszültséget, így próbáltam megnyugtatni, de sikertelenül. Ugyanolyan maradt.
A szmokingba és frakkokba öltözött emberek közt szlalomoztunk az asztalunkig. Teljesen kitűnt a többi közül. A terem végénél állt egy hosszú sorba rendezve. Kitettek magukért a díszítők.
Ámulattal figyeltem a lágyszíneket. Ekkor megjelent Kirk, mögötte pedig Greggel. Izzadság csorgott végig makulátlan bőrén. Mindkettőjüknek túlságosan feszes volt a testtartásuk. Ha jobban megfigyelte az ember a környezetét, rájött, hogy minden ember arcán egy hamiskás mosoly ült, hamis beszélgetések és hamis jókedv uralkodott az egész teremben.
Egyedül pár ember szórakozott igazából, a többiek rájöttek, hogy ez nem a megszokott bál lesz. Érezni lehetett a levegőben a másságot, a rosszat, ami egyre csak közeledett. Éjfélkor kerül sor a razziára. A mi razziánkra.
Nem akartam belegondolni, hogy mi lesz akkor, ha kiderül, hogy téglák voltak a maffiában. Kirk megölne, megkínozna engem és Josht.
 - Nyugi Del – nyomott egy puszit az arcomra. – Minden rendben lesz…
Mondandóját nem tudta befejezni, mert az ajtó kitárult és egy bicegős alak lépkedett be, mögötte pár hústoronnyal. Fehér frakkja kitűnt a többi fekete öltözékből, mintha maga az Úr lépett volna be az ajtón. Haja ketté volt választva, egészen furcsa látványt nyújtott. Hosszú lábaival és markáns testével egyáltalán nem illett hozzá a bicegés. Arcát mély ráncok tarkították, míg ajkait egy ördögi mosolyra húzta.
A beszéd elhalt az egész teremben, mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte az eseményeket. Harry felé vette az irányt, azaz felém is. Utoljára megszorította a tenyeremet és egy biztató mosoly kíséretébe az úr elé lépett.
 - Örülök, hogy újra láthatom magát – nyújtotta oda a kezét a fehér ruhásnak. – Üdvözlöm magát Londonban. Hogy telt az útja?
 - Köszönöm, Harry – paskolta meg a fiú hátát. – Minden rendben ment – recsegte mély hangjával. Külleme ellenére volt benne valami sugárzó, ami minden embert kissé megnyugtatott, míg Kirket a sötétség ezt az urat a fényesség vette körül. Igaza volt Kirknek, volt benne valami jó, ami az itt lévő emberek többségében hiányzott. – Apád?
 - Itt van valamerre – nézett körbe, de nem kellet sokat várni arra, hogy édesapja feltűnjön. Mosolyogva lépett elő és a férfit és egy barátias ölelésben részesítette.
 - Rég láttalak Jean! – nevetett fel.
 - Igen, egyetértek – bicegett odébb Jean. Sejtettem, hogy ő lenne a Francia maffiavezér, volt bennük valami, ami megkülönböztette őket a normális embertől.
A tömeg persze mihelyst észlelte, hogy minden rendben folytatták tovább az estét. A hangulat kissé javult és kezdett egy igazi bállá avanzsálni. Bennem is feloldódott valami, ami eddig nyugtalanított, persze még mindig ugyanolyan szarul voltam.
Josh tűnt fel mellettem és izzadó homlokkal rabolt el. Harry mosolyogva nyomott egy csókot az ajkaimra, majd utamra engedett. Értetlenül lestem Joshra, aki úgy tűnt mindjárt elveszti az eszméletét. Hajába túrva legyezgette magát.
 - Megérkeztek – suttogta a fülembe. Megértettem, hogy mire gondol. Megérkezett a „hadsereg”, ami ma azon volt, hogy legyőzze az ellenfelet.
 - Értem, mikor kell távoznunk?
 - Úgy tizenegy körül, addig nekünk is játszanunk kell a szerepünket. De, Del 11 után menekülj, azután már semmi sem lesz biztonságos. Ne érdekeljen senki és semmi, szedd a lábadat, mert a rendőrség téged is bűnösnek fog ítélni, érted? – nem válaszoltam csak bólintottam. 



Sziasztok!
Itt is lenne a következő fejezet! Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett kedves szavakat! Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket és hagytok magatok után egy kis nyomot. Ez volt hát az utolsó előtti rész, ám még nem búcsúzkodom :)
Köszönök mindent!
Puszi Kira!

4 megjegyzés:

  1. Kedves Kíra!
    El sem tudom hinni,hogy ez már az utolsó előtti fejezet.Olyan hihetetlen,bár ugyan nem voltam itt a történet kezdete óta,de attól mindig olyan furcsa érzés,hogyha vége van valaminek,és ez bármilyen téren elmondható.De legalább tervbe veszed,a 2.évad megfontolását,aminek nagyon örülök.Ennyit erről.
    Ez a rész is nagyon tetszett,csak tudod mit hiányoltam,azt,hogy kicsit több részletet megtudjunk,Harry és Del kapcsolatáról,nem tudom,nekem kicsit valahogy úgymond homály fedi ezt a részt,és kevés az infóm,ne kérdezd miért.Ne értsd félre, nem okoskodni szeretnék,lehet csak velem van baj,mert szeretem,ha valami részletesebben van leírva,nem tudom.A rész elolvasása után ez jutott eszembe.Elnézést ha kicsit zavarosan írtam le,de még magam sem tudom pontosan mit szerettem volna elmondani ezzel.(Oké ezt totálisan idétlenül hangzik).Egyébként visszatérve,továbbra is nagyon tetszik a történet,és ahogy befejezted a részt..meg amikor Del elsírta magát,na ott azért átkoztam a helyzetet.Egy szó mint száz csodás történet.Örülök,hogy neki fogtál írni anno,és remélem nem hagyod abba 1 évaddal.Hidd el szerintem a többi olvasód is így gondolja.
    Good luck,and send a hug.
    xoxo
    Kriszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kriszti!
      Köszönöm, szerintem ez az egyetlen szó tökéletesen kifejezi a hálámat. Nagyon örülök, hogy tetszett a rész :) igen nem csak szerinted, de szerintem is kicsit kevés volt a Harry és Del pillanat, de most már alig tehetek bármit is így utólag.
      Azért nem akarok senkit majd nagyon elszomorítani, ha nem lesz második évad, de ahgy azt elmondtam fontolóra veszem. :) Mégegyszer köszönöm!
      Puszi Kira!

      Törlés
  2. Drága Kira!

    Amikor megláttam, hogy új rész érkezett rögtön a megtekintés gombra nyomtam és szinte ittam a sorokat. Annyira tökéletesen beillett a képbe, hogy Del és Harry ebben a részben mondták ki az érzelmeiket egymás iránt, valahogy egy kis nyugalmat volt képes belesűríteni a tomboló káoszba.
    Szomorú, hogy ez az utolsó rész de egyben örülök, hiszen már tűkön ülve várom, hogy megtudhassam mi lesz az egész történet kimenetele. Fogalmam sincs, hogyan érhet véget, hiszen sok fajta ötlet futkározik gondolataimban.
    Csodálatos volt ez a rész is, mint ahogyan a többi, remélem valóban úgy érzed, hogy szeretnéd folytatni egy második évaddal, hiszen bátran mondhatom, ebből a történetből soha nem elég.
    Alig várom az utolsó rész érkezését!
    Rengeteg puszi: Brooklyn C. Aleck x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Brooklyn (ha nevezhetlek így ;))!

      Köszönöm neked is, hogy írtál, nagyon jól estek a szavaid. Nagyon örültem, hogy tetszett a rész... és hát a vége, igazából már vagy ezerszer átírtam és mindig változott a végkimenetel, de most éppen megbékéltem az utolsó változattal! Remélem nektek is tetszeni fog az Epilógus, mert igen lesz még egy rész és egy Epilógus (ha így vesszük még kettő rész lesz :))
      Mégegyszer köszönöm a szavaidat! A következő szombaton érkezik!

      Ezer puszi Kira!

      Törlés