26. Fejezet

 - Öröm magukat egyben látni – csapta össze a tenyerét az előbb említett alak. Gyér haja egy tonnányi zselét igényelt magának. Sötét loboncaiban néhol egy-egy ősz tincs ütött otthont magának. Arcán pár ránc ékeskedett, bőre vörösen izzott. Öltönye kifogástalanul simult testéhez és messziről ki lehetett szúrni azt, hogy igenis foglalkozott a testével. Zakója feszült a karjain ezzel megmutatva előttünk erős bicepszét. Nem tippeltem 45-nél többre. Kifejezetten jóképű úr volt a maga módján. Mellette egy görnyedt hátú, sovány, szőke ifjú foglalt helyet. Szemei üresen fénylettek, míg ajkai cserepesre voltak száradva. Haja szemébe kókadozott és főnökének szöges ellentéte volt.

Még három ember foglalt helyet, egy vörös hajú, zöld szemű férfi. Kitűnt a többiekből ugyanis vörös haja egyáltalán nem a megszokott árnyalatú volt. Egészen neon vörösnek is lehetett mondani, egy répa is megirigyelné a színét, nem beszélve a szeplőktől tarkított arcáról. Fehérbőréből kitűntek a vörös pöttyök, melyek kiugró járomcsontján üldögéltek.

A bársonyzakós uraság, aki mellett ült egyáltalán nem tűnt kedvesnek, komor tekintettel mért végig bennünket sötét szemeivel, végül pedig egy fiatal férfi foglalt helyet. Bezárva ezzel a kört, mely egy mahagóni asztal körül foglalt helyet. Azt asztal tökéletesen passzolt a lakkozott ajtóhoz. Egy csomó irat hevert rajta és persze a pohárba öntött italok, az ajtó hirtelen kitárult és Mila tipegett be rajta egy kancsó vízzel. Arcára egy csábító mosolyt öltött és csípőjét erősen ringatva vonult végig az urakon. Férfi létükre erősen megbámulták Mila dús kebleit és hosszú kecses lábait, melyek végén egy tökéletes magassarkú pecsételte meg küllemét.

Sokan elutasították a kancsós lányt és csak maguk elé engedve gyönyörködtek rajta hátulról. Megforgattam a szemeimet és végre, újra Mr. Jones pattogó termetére tudtam figyelni, szeme sarkából ő is a lányt figyelte. Számomra ez kissé bántónak bizonyult, hisz Milát mennyien megbámulták, míg rám egy pillantást se vetettek, női önbecsülésem egy újabb zuhanó utat vett magának.

 - Igen, Mr. Legrand én is pontosan így gondolom – görnyedt össze Mr. Jones és acélkék szemeit le sem vette az úrról.

 - Foglaljanak helyet maguk is – intett felénk és az üres helyek felé Mr. Legrand. – Oh, milyen neveletlen vagyok a nevem Bestien Legrand – állt fel és tenyeremért nyúlva egy csókot lehelt rájuk. Mosolya kifejezetten egy ilyen csábító mosoly volt. Gondolom egy nőcsábász állt előttem.

 - Delani Fosphor – viszonoztam gesztusát.

 - Josh Evans…

 - A híres Steewens testvérek? – kacagott föl a vörös hajú. – Az egész alvilág magukról beszél, kifejezetten jól végzik a munkájukat, főleg maga Ms. Fosphor. Mr. Styles? Komolyan? Nem néztem volna ki önből – kortyolt bele az italába. Magához rendelte a ringatózó Milát és teleöntötte csillogó ezüst poharát.

Agyam persze egy pillanatra elborult és szikrákat szóró tekintettel meredtem a vigyorgó férfira.

 - Igen, uram jól hallotta a híreket – sziszegtem és levettem a kabátomat, mert kezdett a testemre sülni az anyag.

 - Jacob Ester – sietett a segítségemre Mr. Legrand és helyet foglalt a szőke mellett. – Ő itt Malcolm a segítőm, ő Mr. Fairchild és Mr. Ester – mutatott körbe a férfiakon. – Ms. Roe! Kérem távozhat – intett Milának, aki sértetten húzta fel pisze orrát és tipegve hagyta el a helyiséget.

 - És maga komolyan összeszűrte a levet Harry Stylesszal? Nem hiszek a fülemnek! – így a fekete szemű.

 - Pontosan, milyen éveket élünk meg, hogy a kémek már ilyen szabadok legyenek. Megáll az eszem! – értett egyet Mr. Ester.

 - Uraim nyugodjanak le, értesülésem szerint ez az egész Mr. Jones ötlete volt. Nincs igazam Robert? – nyájas hangjától kirázott a hideg. Főnökünk meglegyezte vöröslő arcát és elmosolyodott.

 - De kifejezetten az én ötletem volt – húzta ki görnyedt hátát. – Gondoltam így talán közelebb kerülhetünk Kirkhez.

 - És bevált az ötlete? – vágott közbe a vörös és szemrehányóan felvonta a szemöldökét. Kezdett ez az egész helyzet egy vitává alakulni, hogy kinek van nagyobb szava ki felett. Nem volt se kedvem se energiám, így estefelé egy kiadós vitához, így Mr. Legrandhoz fordulva elkezdet mesélni az összes dolgot, amit eddig kiderítettünk.

A férfiak kezdtek elcsendesülni és minden figyelmüket a hangomnak szentelték. Malcolm hevesen irkálgatott a füzetébe, míg az urak hátra dőltek bélelt székükben és erősen figyeltek minden szavamra. Josh persze néha besegített nekem, ha elakadtam, mégis a szó nálam volt és nem nagyon akart félbeszakítani, hogy hozzászóljon a beszélgetéshez. A vége felé a szám cserepesre száradt, így egy hatalmasat kortyoltam az előttem gyöngyöző vízből, mely jólesően kúszott végig a torkomon.

 - Értem, egy bál? Érdekes – dörzsölgette az állát az előbb említett úr. – Ez kifejezetten előnyös lenne számunkra, nem igaz Robert? – Mr. Jones erősen bólogatott és büszkén pillantott felém.

 - Ms. Fosphor kitüntetést érdemelne, gondoltam, lehet elárul minket így sok helyre helyeztem - egy kedves hölggyel - a házában poloskát, de semmi érdekes. Tartotta a szavát, hölgyem – mosolyodott el, mire én teljesen lefagytam. – Igen én túrattam fel a házát nap-mint nap, elnézését kérem – kacagott fel és egy mélyet hörpintett a vizéből. Ekkor, mintha csak egy filmben lennénk belépett Kitty és mosolyogva köszönt az összes itt lévőnek. Értetlenül meredtem a lányra, mire a vörös nyájasan megszólalt. – Ms. Wilde vállalta el a feladatot, néha napján még követte is önt…

 - Hogy merészelte? – csattantam fel kihátrálva a székemből, ami így csörömpölve hullott hátra. – Hogy merészel így belegázolni a magánéletembe?

 - Hölgyem…

 - Maradjon már csöndben! Ezt nem tehette. Mr. Jones!

 - Sajnálom ez beletartozott a feltételekbe – legyintett le. Josh nem szólalt meg. Zsörtölődve foglaltam helyet és ezek után egy kósza pillantást sem vetettem a vörös hajú úrra.

Mit képzelnek ezek magukról? Csak úgy belegázolnak a magánéletembe? Mi lett volna, ha valami intim dolgot tettem volna? Végig nézik, ahogyan lefekszem Josh-sal vagy éppen Harryvel? Hol itt a magánélet?

Josh észrevehette, hogy nem nagyon van jó kedvem, így forró tenyerét a combomra simította. Gondolataim egy másodperc alatt kitisztultak és csakis hevesen verdeső szívemre tudtam koncentrálni. Pillangóim felreppentek a gyomromban és egy merényletet kezdtek szövögetni ellenem.

Telefonom pittyegése zavarta meg az egész megbeszélést. Egy emberként fordultak felém. Mr. Jones szégyenkezve legyezgette egyre vörösödő fejét, míg engem szemeivel is képes lett volna meggyilkolni. Előhalásztam a zaklató készüléket és meglepődve vettem észre, hogy Harry írt nekem. Szívem egy perc alatt váltott gyorsvonat módba, míg gyomrom azonnal összeugrott. Josh észrevette, hogy ki írt, kezét levette combomról és maga elé meredve kezdett néma zsörtölődésbe.

Csak barátok.

Nyugtatgattam magamat. Felnyitottam a képernyőt és egy rövid, tömör üzenettel kezdtem szemezgetni.

Március 3. A házatok előtt. Legyél csinos…

Harry

Ennyi állt az üzenetben. Nem éreztem jól magamat, amiatt, hogy éppen elárulom őt, de testvérem képe azonnal otthont ütött az agyamban. Nem tehetem meg azt, hogy még több fiatalt sodrok a halálba, csupán amiatt, mert beleszerettem egy maffiózóba. Életem végéig kísértene a bűntudat, de azzal, hogy elárulom, ugyanazt a jövőt jósolom meg saját magamnak. Kínozni fog a gondolat, hogy elárultam a barátaimat, akik megbíztak bennem.

Utáltam, hogy ez a munkám, de egyben szerettem. Talán azért volt kevés barátom, mert mindig cserben hagytam őket. Emlékszem egyszer le kellet buktatnom egy dílert és a húgával kötöttem mély barátságot, mégis mikor elég információhoz jutottam kegyetlenül hátba szúrtam azzal a késsel, amit ő adott nekem. Azóta a sitten ül a testvérével együtt, akárhányszor elmegyek mellette csalódott és dühös tekintetével találom szembe magamat. Kételkedem azon, hogy valaha is a mennybe kerülök, hisz egy jó ember nem tesz ilyeneket.

Agyam most Houston körül kezdett forogni, mi lesz a húgával, ha lebuktatom? Ki fog rá vigyázni, ahogy elmagyarázta a szüleik nem megbízhatóak. Bűntudatom volt mindennel kapcsolatban, talán még Lionelt is sajnáltam, de mit tehetnék? Ha nem teszem meg a főnökömet és az egész emberiséget árulom el?

A szüleimet, akiknek megígértem, hogy lebuktatom őket. Apámért is meg kell tennem. Lehet, hogy éppen Houston ölte meg őt, vagy lehet, hogy ő adta el a végső heroin adagot Mike-nak. Nem lehet bűntudatom, amiatt mert lebuktatok pár bűnözőt, akik már ezer életet kiontottak. De mégis volt okuk arra, hogy erre az útra térjenek. Vegyük például Harryt, hiszen ő csak beleszületett ebbe a galibába, Ő nem tehet erről semmit, meg persze Lionel. Ártatlanok, mégis bűnösek.

Már nem tudom eldönteni ki a jó és ki a rossz, hogy melyikőjük oldalán kell állnom, mert szívem mást súg, míg agyam hevesen ellenkezik ellene. Kinek higgyek és milyen okból? Végül egy mély sóhajtás mellet az asztalra helyeztem a telefonomat, mint az éhes oroszlánok a húsra úgy vetették rá magukat. Ennyi, átálltam az egyik oldalra, úgyhogy közben lövésem sincs arról, hogy jól cselekedtem e. 

Sziasztok!

Itt is lenne a rész, az előző részhez érkezett aranyos kommenteket, nagyon köszönöm. Legalább tudom, hogy valaki olvassa a történetet :DD na mindegy remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész, mert nekem ezek még mindig nem a kedvenceim. Közelgünk a végéhez, de nem riogatlak benneteket ezzel. Még nem tudom biztosra, hogy akarok-e 2. évadot, de majd eldől.

Puszi Kira!