21. Fejezet

Ujjaim ragadtak a vörös folyadéktól, elegem volt ebből az egészből. Bevágtam magam mögött az ajtót, Houston tekintete megtalált. Elnyomta lassan füstölgő csikkjét és felém fordult, kitárta karjait. Kérdés nélkül vetettem magamat közéjük, mentolos illata azonnal körbe lengett, megnyugtatott, heves szívverésem lassanként normalizálódott.

April üres fekete tekintete még mindig előttem lebegett, de próbáltam elűzni a gondolataimból. Megérdemelte, gondoltam. A kocsiba lépve leültem az anyósülésre, míg homlokomat az üvegnek támasztottam. Hirtelen elfogott az álmosság és már csak arra keltem, hogy a saját ágyam besüpped mellettem. Szemeimet felnyitottam és Josh aggódó tekintetébe ütköztem. Ujjait az arcomra simította és egy lágy csókot lehelt a homlokomra, bensőm megremegett.

Lihegtem az érzés hatására, elfelejtettem Harryt, mindenkit. Egyedül Josh arcát láttam magam előtt.

 - Jól vagy? – susogta a fülembe. Érdes hangjától kirázott a hideg.

 - Persze – vágtam rá, abban reménykedve, hogy nem hallotta meg remegő hangszálaim adta reszketeg hangocskát, de mielőtt felülhettem volna rám mordult.

 - Mi történt? Miért volt feltúrva a házad? – vonta föl sűrű szemöldökét. – Del, mit nem mondasz el nekem? – nem volt időm meggondolni a válaszomat, ugyanis a szavak kibuktak belőlem.

 - Valaki követ – kis hatásszünet. -, már egy ideje folyton a nyomomba van valamilyen kapucnis alak, folyamatosan el fut előlem, de azt tudom, hogy kék szeme van és szőke haja. Láttam. De ha ez nem elég, mindig, amikor hazajövök ez vár rám – mutattam körbe a romokba heverő szobára. Kezeim remegtek, nem akartam látni, hogy milyen képet is mutathatok magamról.

 - Miért nem szóltál, Del ez komoly…

 - Félek! – tört ki belőlem a hisztérikus zokogás. – Josh, én félek – ismertem be leszegve a fejemet, barna tincseim az arcomba hullottak, de puha ujjaival eltűntette azokat az arcomból. – Olyan sok minden történt, egyszerűen ez nekem túl sok. Itt van a maffia, anya megkerülése, a követőm és persze te. Josh nekem te nagyon sokat jelentesz… - de a mondatomat nem tudtam befejezni, mert ajkai éhesen tapadtak az enyémekre. Egyszerre szakadt fel belőlünk egy nyögés féle, szobám falai közt visszhangzottak a hangok. Beletúrt a hajamba és lassan olvadtak össze kiéhezett ajkaink. Nem bírtam betelni érintésével, de egyszerre csak megjelent előttem Ő. Zöld szemei riasztóan villogtak lehunyt szemeim előtt. Akaratlanul löktem el magamtól Josht, aki meghökkenve ugrott talpra. Szemei szomorúan csillogtak, fájt ránéznem. Rendet teremtett göndör tincsei között és megköszörülve a torkát kissé hátratántorodott.

Szemeimet lehunytam. Bensőmet kaparászó szörnyecske nem nyugodott meg, hosszú körmeit kieresztve vagdosta beleimet. Elfordítottam a fejemet és felkászálódtam az ágyamról, kissé megszédültem, de Josh készségesen kapott derekam után. Nem bírtam ránézni, így gyengéden ellöktem magamtól és a fürdőbe vettem az irányt. Gyors zuhany után magamra kaptam egy farmert és egy hozzá passzoló flanelinget, melyet betűrtem a nadrágomba. Kiérve a szobám kezdte a régiformáját visszakapni, a földön heverő ruhakupacok szépen egymásmellé helyezve sorakoztak a szekrényemben. Josh a földön guggolt egy repedezett képet szorongatva a kezében, a mi képünk. Még régen készült, talán nem sokkal azután, hogy megismerkedtünk egymással. Josh bozontos göndör haja sokkal hosszabb volt, mint most. A képen zöldnek tűnő szemei játékosan csillogtak, míg kezeit derekam köré fonta.

Most mégis kettőnk között egy hatalmas törésvonal húzódott. Barátom kezében a kép remegett, mellé ültem és elvettem tőle a törött képet.

 - Megjavítom – leheltem szomorúan. Rám emelte zöldesbarna tekintetét és kedvesen elmosolyodott.

 - Nekem is meg van ez a kép – mutatott az említett tárgyra. – Ha kell, odaadom – ajánlotta fel készségesen, de a fejemet rázva szorítottam magamhoz az enyémet. A meghitt pillanatot az ajtó zörgése zavarta meg, Josh felpattant és a faajtóhoz sietett. Kikukucskált az egyik résen, teste menten megfeszült és élesen szívta magába a levegőt. – Mr. Jones az – fordult felém. Szemeim elkerekedtek és értetlenül meredtem a srácra.

 - Mit keres itt? – tápászkodtam fel. A kezemben tartogatott fényképet az éjjeliszekrényemre raktam és mellé sétáltam. – Te hívtad ide? – kérdeztem halkan, hogy a kint álldogáló férfi meg ne hallja, hogy vannak bent.

 - Gondolom egy rutin vizsgálatra jött…

 - Bárki észreveheti őt! Mi lett volna akkor ha Houston itt lett volna, vagy még rosszabb Harry! – csúszott ki a számon. Gúnyosan nézett rám, majd egy vállrándítással letudta a dolgot. Az ajtót kinyitotta, mire a pufók úr, akár egy feketepárduc besurrant a szobába, mögötte hűn követte a szőke Kitty.

Kék szemeit rám emelte és hihetetlen sebességgel járta át a testemet a hűs borzongás. Utáltam ezt a lányt és még mindig izgatott az a kérdés, hogy ki ő egyáltalán. Ajkait egy gúnyos mosolyra húzta és hosszú körmeivel beletúrt szőke loboncaiba. Követte Mr. Jonest, aki nyugodtan terpeszkedetett el a kanapémon.

 - Mit keresnek maguk itt? – kérdeztem feszengve helyet foglalva szemben velük.

 - Delani – ciccegett főnököm. – Ne légy türelmetlen – mosolyodott el. Hűvös mosolyától felfordult a gyomrom, akaratlanul kaptam Josh kezei után, aki látszólag megmerevedett érintésem alatt. Izmai pattanásig feszültek, de arcáról semmit sem lehetett leolvasni. – Csak látogatóba jöttünk – tette hozzá maga mellé invitálva Kittyt. – Érdekel, hogy hogy álltok a tervünkkel.

Szemeim elkerekedtek és kezeimet magam előtt rázva mutogattam azt, hogy fogja be a száját. Nem voltunk itt biztonságban, bárhol lehetett egy bolha, ami lehallgatja a beszélgetésünket. Ezen nem is csodálkoznék azok után, hogy a folyamatosan feltúrják a szobámat. Valaki gyanakszik és ezt nem is próbálja palástolni. Értetlenül meredtem a főnökömre, mire ez a nagy lazaság? Hova tűnt az a megfontolt és elővigyázatos Mr. Jones? Mintha direkt akarna bevonszolni a koporsómba, mely már kiásva várja a holttestemet.

 - Uram – kezdett neki Josh semleges hanglejtéssel. Arra gondolt, amire én. Nem vagyunk biztonságban. – Nagyon köszönjük a látogatását, de most nem érünk rá – magyarázkodott. – Delnek ma sok dolga van, ma nem ér rá arra, hogy meglátogassa az anyját – improvizált. Elmosolyodtam és hatalmas késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam, de türtőztettem a vágyaimat. Megráztam a fejemet és a fürdőbe mentem, ahol egy apró papírra ráfirkantottam egy helyet és egy dátumot. Visszasétáltam és Mr. Jones tenyerébe helyeztem azt. Szemeit rám emelte és ekkor tudatosult bennem, hogy nem volt józan. Pupillái hatalmasra tágultak és homályos tekintettel meredt rám. Szívem kihagyott egy ütemet és a mellette helyet foglaló lányra pillantottam. Oldalra döntötte a fejét és érdeklődve pillantott főnököm kezébe nyomott papírfecnire. Bólintott és kivezette a lakásomból. Karon ragadtam Josht az utcára vezettem ki. A hűvös levegő arcon csapott, összehúztam magamon a kabátomat és bár felé vettem az irányt.

 - Mr. Jones nem volt józan – feleltem megpróbálva palástolni reszkető fogaimat.

 - Tudom.

 - Tudom? Ennyi? Josh, Kitty tette ezt vele, esküszöm az a lány bűzlik nekem – fortyogtam és ingerülten néztem nyugodt barátomra.

 - Én nem éreztem, be van dugulva az orrom – fűzte hozzá szórakozottan.

 - Ez nem vicces! – csattantam fel.

 - Del, nem Kitty volt azt tudom. Figyelj, jobban ismerem őt mindenkinél, ő nem tenne ilyet soha – megragadta a csuklómat és maga felé fordította az arcomat.

 - Nem bízhatunk senkiben – ráztam a fejemet makacsul. – Csak is saját magunkban Josh, bárki elárulhat minket – simítottam meg bőrét, mely most holtsápadtan meredt rám.

 - Ő nem – eresztett el. – Ismerem…

 - Na és? Mit számít az? Én is ismerlek téged, mégis meglepetéseket okozol nekem nap, mint nap! – sziszegtem. – Mit számít az ismertség? Hmm? Semmit! Nem bízok meg benne és megígérem, hogy a dolgok után járok.

Körmeimet a tenyerembe vájtam. Bőröm megrepedt és ereimből apró folyamokban folyni kezdett a vörös folyadék, felszisszentem. Josh levezette a szemeit a tenyeremhez és megdöbbenve tapasztalta, hogy piros vér csepeg le az öklömről. Nem érdekelt, hogy Josh bízik Kittyben, nekem bűzlött a lány már messziről is. Valamit tervezett, de ki fogom deríteni és le fogom buktatni, akár az életem árán is. 

Drága Olvasóim!

Huh, nagyon szépen köszönöm a 17 feliratkozót! Egyszerűen fantasztikusak vagytok :D és persze nagyon szépen köszönöm a sok pipát és a kommentet, ismételjem még, hogy imádlak benneteket? 

Kis késéssel megérkezett a 21. Fejezet. Egy ideig ihlet hiányban szenvedtem és ráfogtam az egészet a vizsgákra, de szerencsére ma megláttam egy apró fénysugarat, amely megvilágosított. Próbálok rendszeresen hozni részeket, de egy-egy kisebb csúszást nézzetek el nekem. Két hét és újra minden rész szombatonként fog érkezni, nagy reményeim szerint :)

Ha tetszett a rész pipálj és komizz és ne felejts el feliratkozni, ha elérjük a 20 feliratkozót egy kis meglepivel rukkolok elő nektek. Addig is mindenkinek további szép napot ;)

Puszil Mindenkit Kira!!!