A
kis bárban foglaltam helyet, míg szemeimmel Houstont kerestem. Már vagy egy
órája el kellet volna indulnunk. Mélyen magamba szívtam a levegőt és csak
reménykedni mertem abban, hogy Greg nem rág be rám emiatt. Már vagy egy hete
vagyok részese ennek a maffia
csoportnak. Egyszerre megcsapta a fülemet a bejárati ajtó felett elhelyezkedő
csengő heves csengése. Egy ordítás és egy hatalmas lövés.
Ijedten
néztem oda, ahol egy fekete maszkos ember állt, és fegyverét az árus fejéhez
szorította. Nem voltunk sokan, pontosabban én és egy öregebb bácsi a bárban.
Azonnal cselekedtem és előhúzva a fegyveremet rá fokuszáltam.
- Azonnal rakd le a stukkert Kicsim – suttogta
valaki a fülembe. Egy hideg csövet éreztem meg a nyakamon. Libabőrös lettem a
hűvös fémtől, mely a torkomhoz tapadt.
- Eressz el, vagy a barátod szívja meg –
sziszegtem bátran. Kibiztosítottam a fegyvert, egy gyors mozdulattal
leguggoltam, míg kezeimmel eltaroltam a lábait. Ordítva esett a padlóra, míg én
egy gyors lövéssel véget vetettem az életének. A társa sem tétlenkedett vagy
kettőször célzott meg engem, de egyik sem talált el, gondolom nem voltak
kiképezve. Elbújva a pult mögött, néztem ki, de egy hatalmassal dördüléssel a
mögöttem lévő üvegszekrény darabokban zuhant rám. Felsikítva éreztem azt, ahogyan
a szilánkok felsértik a bőrömet. Légzésem felgyorsult és alig bírtam
koncentrálni, a félelemtől. Egy halk puffanás és erős karokat éreztem meg magam
körül.
- Jól vagy? – mély, érdes hangja kijózanított
és halkan felsikkantva néztem fel azokba gyönyörűen csillogó zöld szemekbe.
Szívem kihagyott egy ütemet, és csak némán bólintottam. – Nem is vagy olyan
puhány, mint azt elsőre gondoltam – mosolyodott el halványan, ahogy leültetett
az egyik székre. – Fáj? – kérdezte, mikor egy üvegszilánkot próbált kiügyeskedni
belőlem. Megráztam a fejemet és körbe néztem a romos épületben.
- Á – szisszentem fel a maró érzésre. Egy
fertőtlenítő szert öntött a kezemre.
- Bocsi – nézett fel rám. Lélegzetem elakadt
mélyre ható tekintetétől. – Nincs több – mosolyogott kedvesen, mitől
akaratlanul is pírba borult az arcom.
- Köszönöm – leheltem halkan. Alig hallottam
meg a saját hangomat, de Ő mégis elmosolyodott és puha tenyerével végig
simított az arcomon. Érintése áramütésszerűen hatott a testemre. Megbénított.
- Del – jött egy aggódó hang az ajtó felől.
Josh barna tekintete köztem és megmentőm között vándorolt. – Istenem jól vagy?
– lépdelt felém, kissé sántítva még. – Annyira aggódtam – vont szoros
ölelésébe, amitől egy megkönnyebbült nyögés szakadt fel belőlem.
A
zöld szemű fiú, szótlanul elállt és oda sétált a többiekhez. Tekintetemet nem
tudtam levenni, magas termetéről. Göndör haja, édesen kunkorodott arca körül.
Míg nyelvével végig szántotta telt ajkait. Tökéletesen nézett ki, de kivertem
Őt a fejemből és barátomra néztem. Egyszerre hatalmas bűntudat kezdett
mardosni, itt volt velem Josh, míg én egy másik fiút figyeltem ez több, mint
szemétség. Barátom is észrevette, hogy nem figyelek rá, amitől szomorúan
elmosolyodott. Szívem megsajdult és ölelésébe bújtam. Mint ezernyi apró kés a
szívembe, egyszerűen ennyire emésztett a bűntudat.
- Jól vagyok – néztem fel gyönyörű szemeibe.
Csak bólintott és egy gyengéd csókot nyomott a homlokomra. Nem tudtam, hogy mi
ütött belém, pár perce, de nem akartam visszagondolni az előző incidensre.
A
bár, nem sokkal a kisseb robaj után megtelt és mindenki azon tanakodott, hogy
kik lehettek ezek betörők. Houston is megérkezett és egy bocsánat kérő
tekintetet lövellt felém, de én csak elmosolyodtam, nem hibáztattam. A kezemet
egy fehér anyagba bugyolálták, míg mindenki nagy hévvel kérdezősködött a, hogy
létem felől, mire általában egy kedves mosoly volt a válaszom. Greg megdicsért,
ami elég nagy szó volt itt a maffiába. Így annyira nem is volt olyan szörnyű ez
nap.
Egy
kávét szürcsölgetve figyeltem Harryt. Fekete pólója láttatni engedte izmos
testalkatát, míg fekete nadrágja, erős vádlijait. Rövid ujjú pólója alól
kikandikáltak a tetoválások többek között egy rózsa és egy kampó.
Komolyan
bámult az előtte ülő Gregre, amitől homloka ránca borult. Kezei közt egy
poharat pörgetett, és itta a főnöke szavait, de hirtelen elmosolyodott és
hangosan felnevetett karcos hangján. Arcán két apró gödröcske fúrta be magát a
mosolyába. Kezeivel beletúrt a hajába, míg hátra nézett. Tekintete találkozott
az enyémmel és egy édes mosollyal ajándékozott meg.
- Csak nem tetszik? – huppant le mellém
Houston. Egy másodpercig megmerevedtem, de megkönnyebbülten felsóhajtottam,
mikor felfogtam, hogy ez nem Josh volt.
- Az se tudom ki ő – kortyoltam bele kihűlt
italomba.
- Nem? – nézett rám értetlenül.
- Nem – ráztam meg a fejemet, és eltűrtem egy
tincset a szemem elől. – Miért ki Ő?
- Harry Styles… Kirk Styles fia – nézett rám
rémülten. Arcom torzba borult, és csalódottan néztem Harry felé.
- Tényleg? – értelmeztem a szavait. Egy ilyen
kedves fiú, egy ilyen ördögnek a gyermeke? Bele se akartam gondolni, hogy nekem
le kell majd őt buktatnom. – Kár – néztem vissza a szőke hajó srácra.
- Miért így már elérhetetlen? – vigyorgott
önelégülten.
- Nem dehogy – szabadkoztam azonnal. – Ilyenre
kérlek ne is gondolj – mordultam rá, mire ő csak felnevetett. – Seggfej –
szuszogtam, szúró pillantásaim közepette.
- Miért? Lerí rólad, hogy tetszik neked –
mosolygott rám. – Vagy netalántán más birtokolja a hölgy szívét? – váltott
drámai hangvételre.
- Nem veled fogom megosztani a szerelmi
életemet – horkantottam fel.
- Ezzel most a lelkembe gázoltál – nézett rám
tetettet szomorúsággal.
- Legalább elértem a célomat – kuncogtam fel.
Ő is felállt és együtt indultunk az ajtó felé. – Josh? – néztem Houstonra.
- Nincs itt, elment dolgoznia kellett – vont
vállat hanyagul, míg ő tovább haladt én egy utolsó pillantást vetettem Harry
felé, aki – szerencsétlenségembe – elkapta a tekintetemet.
Lesütöttem
a szememet, és egy hatalmas vigyorral az arcomon kullogtam ki az ajtón. Az eső
hatalmas cseppekkel lepte el az aszfaltot. Hajamra húztam a kapucnimat és
csöndben vágtam neki az útnak.
- Várj – kapott valaki a kezem után. Ijedten,
néztem fel rá. Göndör tincsei ázottan tapadtak az arcához, eközben erdő zöld
szemei a pillantásomat kutatták. –Harry vagyok… Harry Styles – makogta édesen.
– Csak hát gondoltam elmondom – nevetet fel halkan.
- Delani Fo… Steewens – válaszoltam egy
hatalmas gombóccal a torkomba. Gyomromban lévő apró szörnyecskék megkezdték a
merényletüket ellenem, és erőteljesen csapkodva próbáltak kijutni onnan.
Térdeim alig láthatóan megremegtek és, pirulva álltam örvénylő pillantását. Nem
törődtünk a zuhogó csapadékkal, csak elveszve egymás szemében... álltunk.
- Gondoltam elvihetnélek – vetette fel az
ötletet és fekete kocsija felé mutatott. Torkom azon nyomban kiszáradt és egy
értelmes szót sem tudtam kinyögni, csak bólintottam. Kinyitotta előttem az
ajtót, de én csak álltam és bámultam rá. – Nem szállsz be? – nézett rám
értetlenségtől csillogó szemeivel.
- Vizesek a ruháim – mutattam magamra. Ajkait
egy hangos kacagás hagyta el, és röhögve nézett végig rajtam. – Mi van? –
nevettem fel én is.
- Ez elég hülyén hangzott – túrta hátra nedves
tincseit. – Nyugi nem baj – legyintett egyet.
- Szerintem pedig az – makacskodtam. – Nem
szeretném összepiszkolni az autót, ezzel magamra haragítva az apádat –
kotyogtam ki, mire arca egy fájdalmas mimikába torzult.
- Ugye nem félsz tőlem? – lépett közelebb
hozzám, kezét az arcomra simította, míg ajkaival a szavakat formázta. Lehelete
megcsapta az arcomat, és azt akartam, hogy ajakit az enyémekre tapassza. Egy
kicsit közelebb hajolt, és…
Kedves Drága Olvasóim!
Na, hát mostantól próbálom Harryt is beleszőni a történetbe, nem szeretném nagyon elsietni a dolgokat. Remélem tetszett a rész és hagytok magatok után egy kis nyomot, mert mostanában kicsit megfogyatkoztak a komik. Nagyon szépen kérlek titeket írjatok, hogy tudjam, mit gondoltok a történetről. Építő kritikát is elfogadok, nem harapok.
De a kommentek csökkentett, viszont a feliratkozók száma növekedett! Istenem 10, ismétlem 10 feliratkozó van a blogon. Igen lehet, hogy mások kevésnek gondolják, nekem viszont ez volt az álmom! Köszönöm szépen :)
Téli szünet! Igen végre elkezdődött! Pihenjetek sokat és gyűjtsetek jó sok energiát az iskolához! Jó nem fecsegek tovább!
Puszi Kira!
Eloszor is, sajnalom, hogy reg kommenteltem, de mindig mire odajutottam volna, hogy egyaltalan elolvassam, mar kinn volt az uj. Na a reszrol...
VálaszTörlésHarry Styles uristen, megolsz. Azt hittem, hogy majd bunko lesz, de nem olyan cuki volt fhu:D :3
De itt abbahagyni? Azonnal ujat kovetelek!:D
Imadtam:3
Xx, Aurora
Szervusz!
TörlésNe sajnálj semmit, kérlek... örülök, hogy legalább elolvastad:D
Uh köszi nagyon jól esett, hogy így vélekedsz a részről és Harry szerintem is édi *.*
Még egyszer nagyon köszi :)
Puszi Kira!