Este
ugyanúgy, ahogy azt nem rég tettem, a kis bárba kellett mennem. Most sokkal
többen voltak, mint múlt éjszaka. Kabátomat levettem és magamhoz húzva ültem le
egy szabad helyre. Szemeimmel Josht kerestem, de nem találtam sehol. A kis bár,
zengett az emberek zajától, mikor mellém ült valaki. Szemeim azonnal
találkoztak az ő kékjeivel és elmosolyodva lélegeztem fel.
- Szia – köszöntem halkan.
- Helló – nézett rám, majd újra a tömegre.
Értetlen tekintetemből szerintem rájött, hogy nem nagyon értem azt, hogy miért
van ennyi ember itt. – Megbeszélés lesz, azután meg lehet menni, dolgozni –
dőlt hátra.
Bólintottam
és egy mély lélegzetet véve merültem el a gondolataimba. Nem nagyon tudtam,
hogy hol van Josh nem mesélt semmit. Végül egy köhécselés mellett visszarázódtam
a jelenbe.
- Értesülést kaptam arról, hogy egy besúgó van
köztünk! – kezdte bevezetés nélkül Greg. – Kirk is itt van – tette hozzá száraz
hangon. És ekkor felváltotta Ő.
- Kedves itt dolgozó emberek, ha
valamelyikőtök itt egy kém… - vezette kezeit kopasz fejére. – Nem mondom, hogy
jól fogja magát érezni – sziszegte. Szívem egy hatalmasat dobbant.
Pulzusom
az egekbe szökött és testemet végig szántotta a libabőr. Valaki tudja, hogy van
egy kém köztük. A félelem minden árnya fellélegzett bennem, de meg kellet
tartanom a hidegvéremet.
- Kifogjuk deríteni – tette hozzá és egy
szempillantás múlva előrántotta a fegyverét és egy hangos puffanás mellett
lelőtt egy embert. A vér, mely a lövés által loccsant ki a fejéből, apró
pontokban díszítette a falat. Az élettelen test, pedig holtan zuhant a földre.
– Rosszabbul fog járni az illető, azt garantálhatom – vette föl a kabátját és
már el is tűnt a bárból.
Viszont
senki sem lepődött meg, egy lenéző pillantást vetettek a testre és már tovább
is léptek. Nem foglalkoztak vele. Csak én néztem bambán a barna hajú fiatal
fiút, és majd megszakadt a szívem. Csak úgy játékból megölni egy embert? Milyen
barbárság ez? Lehet, hogy volt családja, nekik mit mondanak? Vagy csak hagyják,
hogy a család maguktól rájöjjenek? Valami furcsa érzés keringett bennem. Fájt, mintha engem lőttek volna meg. Egy seb
tátongott a szívem helyén. Nem is ismertem, de jobban fájt, mint saját magának.
- Te ott! Töröld fel – dobott az arcomba egy
piszkos törlőkendőt egy ember. Megalázva léptem oda, és ujjaimat a nyakához
érintettem. Barna szemei üresen és fakón bámultak a falra. Lecsuktam a szemeit
és egy néma ima mellett letöröltem a vérfoltokat, amik már egy egész tócsát
kitettek a feje alatt. A testét, viszont nem tudtam már felemelni.
- Hagyd! – szólt Houston. – Ez nem a te
feladatod – húzott fel a földről. – Van, akinek ez a munkája ne te csináld ezt
– rázta meg a fejét és elvezetett egy mosdókagylóhoz. – Megijedtél? – nézett
rám. Hangja szokatlanul kedves volt, ami megmelengette a szívemet. – Meg kell
szoknod a maffiában már csak minden ilyen – dőlt a falnak, mire csak
bólintottam. Tudtam, hogy meg kell szoknom az egészet. Kifelé menet magamra
kaptam a kabátomat, mikor egy ismeretlen személybe ütköztem. Szerencsére
Houston keze megtartott, de szemeim így is arra az emberre fokuszálódtak.
Göndör gesztenyebarna tincsei szépen keretezték az arcát, mire a felismerés
villámként csapott belém. Ijedten léptem hátra kettőt, de még mindig ott állt.
Tekintetünk egybe fonódott, és csak azt láttam, hogy smaragdzöld íriszei közül
én tükröződöm vissza. Szívem hevesen vert és alig akartam hinni a szememnek.
- Bocsánat – túrt a hajába, ami most is
megmosolyogtatott. Párszor láttam, de már tudtam, hogy mindig a hajába túr, ha
zavarban érzi magát.
- Én sajnálom nem figyeltem – leheltem
megbabonázva. És nem jutott eszembe se Josh se a mellettem álló szőkeség csak
Ő. Rózsaszín ajkai egy mosolyra görbültek és értetlenül nézett a mellettem álló
Houstonra.
- Sajnálom Harry – szívem hevesen vert, mikor
meghallottam a nevét. Harry. – Nem figyeltünk… - magyarázkodott.
- Nincs baj – lépett egyet előre. – És maga,
mit keres itt? – nézett felém. Torkom kiszáradt és nem tudtam egy értelmes szót
sem kinyögni.
- Itt dolgozik – válaszolt helyettem Houston. Tekintete
az értetlenséget sugallta.
- Értem, örvendtem a szerencsének – bólintott
egyet. Mikor elhaladt mellettem, viszont puha tenyere megérintette az enyémet.
Pillangóim felébredtek és eszeveszett csapkodásba kezdtek. Utána pillantottam
és zöld szemeibe ütköztem. Pirulva hajtottam le a fejemet és éreztem, hogy
kezdett minden érzékszervem a régi kerékvágásba visszaállni. De az agyamból
sehogy sem lehetett volna kiűzni azt a két zöld szempárt.
Kedves Olvasóim!
Úristenem... el sem hiszitek mennyire jól esett az a három komment, amit tőletek kaptam! Nagyon szépen köszönöm és az új feliratkozónak is köszönök mindent.
Tudom, hogy rövid lett a rész, és sajnálom, de sok dolog történt ezen a héten és remélem megértitek, hogy miért nem tellet többre :) Remélem azért elnyeri a tetszéseteket a rövidke rész és hagytok magatok után valami nyomot (komi, pipa).
Nagyon köszönök még egyszer mindent. Imádlak titeket!
Puszil mindenkit Kira!
Ut.: Ha van kedvetek nézzetek be az új történetembe Elfolytott érzelmek[Shawn Mendes AU]
Ut.: Ha van kedvetek nézzetek be az új történetembe Elfolytott érzelmek[Shawn Mendes AU]
Szia!:) Nagyon tetszett, tényleg rövid lett, de nem baj:D
VálaszTörlésVárom a következőt!:)
XxLilla
Szervusz!
TörlésBocsi, hogy csak most válaszolok, de csak most láttam meg hogy írtál. Nagyon aranyos vagy koszonom, hogy irtal! A Kövi mar kint van!
Puszi Kira!