2015. október 3., szombat

2. Fejezet

Sun:


Szemeimet még mindig nem tudtam lekapni főnököm arcáról. Beépülni a maffiába? Mi van? Ez teljesen meghibbant? Kérdések és érvek milliói kavarogtak bennem. Mr. Jones kék tekintetét az enyémekbe mélyesztette és próbált belőlem kiolvasni valamit, de nem hagytam magamat. Persze munkám során kaptunk már ilyen feladatokat, csak éppen azok nem ilyen mértékűek voltak. Azok sokkal könnyebbek voltak, mint például lebuktatni egy dílert vagy hasonló nem egy maffia vezért! Ijedten néztem rá Joshra, aki ugyanolyan tekintettel meredt rám.
Lábaimat mozgásra bírva felálltam ezzel persze minden szempár rám szegeződött, de nem érdekelt, most nem. Nem lennék képes az életemet adni azért, hogy holmi maffia vezért leleplezzünk. Túl keveset éltem én még ahhoz, hogy megölessem magamat. Mr. Jones csalódottan tekintett rám, lesütöttem a szemeimet és egy könnyed mozdulattal kiléptem a szűk szobából. Lépteimet meggyorsítva futottam az irodámba, majd becsaptam magam mögött az ajtót. Helyet foglaltam a székemen és kifelé bámulva, a szürke tájra kezdtem el merengni.
 - Del… - lépett be nem sokkal utánam Josh. Elnyeltem a könnyeimet és felé fordultam. Óvatos mosolyra húzta a száját és elém guggolt. – Figyelj, tudom, hogy ez egy kicsit nehéz egy meló lesz, de veled leszek, együtt megcsináljuk valahogyan eddig mindet túléltük –nevetett fel. Szívem nagyot dobbant és letöröltem egy elő törekvő könnycseppet. – Megcsináljuk… együtt – mosolygott, majd magához vonta a testemet. Remegve fújtam ki a levegőt és elűztem magamban az összes rosszindulatú gondolatomat.
Ez a munka szörnyen megterhelő, persze a kémek/ügynökök erősek, de őket is meg-megviseli egy eset. Mikor beépülsz egy helyre, barátaid lesznek, lehet, hogy bűnözők, de meg volt az okuk arra, hogy erre az útra térjenek. Ők megbíznak benned, de egy nap lebuktatod őket és a szemükben megbúvó megvetés és csalódás förtelmes egy érzés. Elárulod őket mikor ők megbíztak benned, ezt utálom a legjobban.
 - Köszönöm – szipogtam. Kibontakoztam szorosan ölelő karjai közül és felállva kéz a kézben mentünk vissza a főnökömhöz. A szűk folyosón haladva magunkra vontuk az emberek figyelmét és csak kedvesen mosolyogva rázták meg a fejüket, sokan feltételezik rólunk, hogy járunk, de el kell őket keserítenünk, mert ez csak szoros barátság. 
Főnökünk irodájánál egy mély sóhaj mellett beléptünk. Mr. Jones szemei felcsillantak és hevesen magyarázva ültetet le miket egy-egy székre.
 - Akkor ez az egész úgy nézne ki, hogy ti testvérek lennétek – magyarázott gesztikulálva. Karjai csapkodása elől elkellet hajolnom nehogy arcon, vágjon egy nagyobb csapással. – Te Josh Steewens, te pedig – szegezte rám kissé bágyadt tekintetét. – Delani Steewens – csapta össze a tenyereit, mint egy jól lakott óvodás.
 - Ezt értem, de mit kell tennünk? – kérdeztem unottan motyogva.
 - Le kell lepleznünk a Styles család maffiáját. Fiatalok milliói halnak meg kábítószerek használatában. Meg kell akadályoznunk, hogy London még lejjebb süllyedjen, ezért kértelek fel titeket. Gondolom, először magatok fogjátok árulni a kábítószereket, de reménykedjünk abban, hogy fejlődni fogtok és egy-egy megbeszélés formájában találkoztok majd magával Kirk Stylesszal – magyarázta. – Nemsokára elkezditek, leadjuk, hogy egyáltalán hogyan is fog kinézni az egész terv, de fő, hogy ne ismerjenek fel. Persze nem kell, álcát felvennetek csak ne emlegessétek magatokat – nevetett fel, de ezen nekem is el kellet mosolyodnom. – Először Josh te fogsz beépülni majd pár hét elteltével te mész, Del. Rendben? – bólintottunk. – Oké, mehettek.
 - Köszönjük – álltam fel egy fintor kíséretében. Rossz bele gondolni, hogy azt fogom tenni, amit elítélek. Kimérten bólintott majd elfordult ezzel jelezve, hogy már nem figyel ránk. Kiérve a szobából Joshra vetettem magamat. – Biztos, hogy elvállalod? – sétáltam hangtalanul az üres folyosón.
 - Igen és te is – ragadta meg a karomat. – Lenne kedved elmenni valahová? – dőlt neki az ajtókeretemnek. Leszedtem a kabátomat a karfáról, mire Josh segített felvenni.
 - Most nem nagyon – ráztam meg a fejemet.
 - Ugyan Del, sosincs kedved sehova se menni. 22 éves vagy azért illene már valamit kezdened magaddal – hergelt tovább. – Kérlek, csak egy kávéra szánj meg – lépkedett mellettem. Nevetve toppantam meg, hirtelen cselekedetemtől ráncba szaladt a homloka.
 - Rendben, egy kávéban azért még benne vagyok – vontam vállat. Ajkaira egy édes mosoly ült ki és rohant is, hogy felvegye a saját kabátját. Lihegve ért elém és kezét nyújtva invitált maga mellé. Készségesen elfogadtam és mellette bandukolva mentünk ki az utcára.
Karjával egy közeli kávézóba húzott és az egyik kettes asztalhoz érve leültünk. Rendeltem magamnak egy kávét és lepakolva pillantottam az előttem ülő fiúra. Még sose néztem rá más szemmel, mint egy barátra, de most valami furcsa érzés kerített a hatalmába. Elnézve őt, barna göndör tincseit és enyhén karamellás árnyalatú bőrét megborzongtam. A pincérnőhöz beszélve adta le a rendelését, rózsaszín már-már lilás árnyalatú ajkai tökéletes gyorsasággal formázták a szavakat. Végül már magam elégeltem meg a viselkedésemet és néztem ki az ablakon, nem vagyok én ilyen hülye hisz ő csak egy barát. Nem nézhetek rá Úgy.
 - Minden rendben? – rántott vissza a valóságba Josh.
 - Aha, csak elmerengtem pár dolgon – legyintettem. Bólintott majd ő is kibámult az esős Londoni világba. Az emberek rajokba tömörülve küzdötték át magukat a tömegen és néhány helyen egy aprócska dulakodás is kialakult. Fiatalok százai lábadoztak és látszott rajtuk, hogy nem épp józanok és, hogy elszívtak pár szál jointot.
 - Ezt kell megakadályoznunk – mutatott ki az ablakon Josh. Csalódott tekintete arról árulkodott, hogy meg van erről a saját véleménye, úgymint nekem. Rendeléseinket nem sokkal ezután megkaptuk és csöndben kortyolgatva a forró nedvből néztük egymást.
Teljes mértékben elítélem a kábítószer használatot, nincs olyan időszak az életben, hogy ahhoz kellene fordulni az embernek. A fivérem sajnos nem így gondolta, erős drogokhoz nyúlt, mint például a heroin. Tudni illik, hogyha azt elkezded, nem lehet letenni, minden nap egyre többet kíván belőle az ember, míg egy nap el nem érünk oda, hogy a bevitt mennyiség már nem befogatható az emberi test számára. Fivérem ugyanide jutott, egy éve hunyt el heroin túladagolásban. A családomat szörnyen megrázta a hír és akkor fogadtam meg, hogy le kell őket buktatni. Nem folytathatjuk tovább ezt az életmódot. És így, hogy magam fogom ezt elérni egy jó érzés kerített hatalmába, megbosszulom a fivérem halálát.
 - Látom nagyon elmerültél a gondolataidban – nevetett kedvesen barátom. Rákaptam a szemeimet és kuncogva ittam ki az utolsó korty kávémat is.
 - Nem érdemes velem elmenni sehova, mert ez lesz – mutattam körbe. megrázta a fejét és belém fúrta barna tekintetét.
 - Legalább veled vagyok – motyogta zavartan. Összeráncoltam a szemöldökömet, de inkább a levegőben hagytam a mondatát. Miután mindennel kész lettünk azaz, megittuk a kávénkat Josh úriember módjára felajánlotta, hogy haza kísér.
Az út úgy, mint az étterem csendben telt, egyikünk sem szólalt meg végül a kis lakásomhoz érve begépeltem a kódot és barátom felé pillantottam.
 - Hatalmas köszönet azért, hogy elrángattál így lett egy különleges napom – álltam elé.
 - Hidd el nekem is egy élmény volt – dugta zsebre a kezeit. – Most már kérés nélkül is velem jössz? – röhögött jóízűen.
 - Nyugi meghagyom neked ezt feladatod, legyen számodra is egy kis szórakozás – adtam egy puszit az arcára. – Szia!
 - Szia! –vigyorgott. Kuncogva léptem be az emeletes házba és a második emeltre érve kikotorásztam a táskámból a kulcsokat. Mély lélegzettel beléptem a lakásomba és szét néztem, hát semmi sem változott meg. Levettem a kabátomat és a kanapémra fekve hunytam le a pilláimat, viszont nem sokáig élvezhettem a nyugalmat, mert telefonom szörnyű ricsajba kezdett. Előhalásztam és elolvastam az üzenetet. Rövid, tömör, de minden benne volt, ami számított. Nincs mese elkezdődött.



Kedves Olvasóim!
El sem akarom hinni, hogy már kettő feliratkozóm van! Nagyon köszönöm. 
Hát itt lenne a második fejezet, remélem tetszik nektek és hagytok magatok után egy komit, vagy akár fel is iratkoztok! Jövő szombaton várható a következő fejezet. 
Puszil titeket Kira!












4 megjegyzés:

  1. Szia drága!:)
    Hát én már most beleszerettem!:3 Izgalmasnak ígérkezik, és alig várom a következőt!:3
    UI: A csere természetesen mehet, amint géphez kerülök ki is teszlek!:3
    UI 2: Sajnálom, hogy most csak ilyen rövid kommentre futotta, a késöbbiekben igyekszem egy egész regényt írni neked:D<3
    Lots of kisses, Aurora

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Aurora!
      Istenem de jól esett ez a komi! Nagyon szépen köszönöm <3. Imádlak és köszönöm a cserét is nem sokára kiteszlek! Ne sajnálj semmit örülök hogy legalább Ennyit írtál:D.
      Ezre puszi Kira!

      Törlés
  2. Szia! Nekem nagyon tetszik a történet,tényleg izgalmasnak ígérkezik. Remélem sok olvasód lesz.:) Várom a következőt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz!
      Nagyon szépen köszönöm, neked is, hogy írtál. Eszméletlenül jól esnek a szavaitok! :) Imádlak titeket! ;)
      Puszil Kira!

      Törlés