tag:blogger.com,1999:blog-29165020038575155752024-03-19T06:11:47.348-07:00Fake love [Harry Styles AU] - BEFEJEZETTKirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.comBlogger37125tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-55259622731912218322016-08-20T12:24:00.001-07:002016-08-20T12:24:08.861-07:00Új történet<div style="font-family: '';">
Kedves Olvasóim!</div>
<div style="font-family: '';">
<br /></div>
<div style="font-family: '';">
Ahogy említettem jelentkezek is az új történetemmel, ami sokban fog különbözni a mostaniaktól, hisz ez a fantázia különleges bugyraiba vezet majd el. Nem akarok sokat beszélni róla, egyszerűen leírnáma fülszövegét, plusz belinkelem, remélem néhányan ellátogattok majd oda is!</div>
<div style="font-family: '';">
Az Elhagyatottak címet viseli, a moduloknál meg is találhatjátok (További történeteim), de nem húznám tovább a szót...</div>
<div style="font-family: '';">
<br /></div>
<div style="font-family: '';">
<i>Chicago, Párizs, Berlin és Moszkva. Mind romokban hever, akárcsak maga az egész világ.</i></div>
<div style="font-family: '';">
<i><br /></i><i>Angyalkok és démonok harca ez, melynek színtere a föld. Az emberek sorra vesztik az életüket, létszámuk csökken, velük együtt az angyaloké is. </i></div>
<div style="font-family: '';">
<i><br /></i><i>Mit keresnek a földünkön? Mit akarnak tőlünk?</i></div>
<div style="font-family: '';">
<i><br /></i><i>Ez a két kérdés jár a maradék ember fejében. Egyáltalán kik a jók és kik a rosszak? A két csapást alig néhányan élték túl, mi van ha a Földet eléri a 3. csapás is? Kikben bízzanak meg?</i></div>
<div style="font-family: '';">
<i><br /></i><i>Cecily Cox felfedezi azt a világot, amibe csöppent, de koránt sem egyedül. </i></div>
<div style="font-family: '';">
<i><br /></i><i>Szerelem, háború, árulás.</i></div>
<div style="font-family: '';">
<i><br /></i>Linkje: <a href="http://elhagyatottakkira.blogspot.hu/">http://elhagyatottakkira.blogspot.hu/</a></div>
<div style="font-family: '';">
<br /></div>
<div style="font-family: '';">
Puszi Kira!</div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-78268580498799777012016-05-07T09:20:00.001-07:002016-05-07T09:20:31.387-07:00Köszönetnyílvánítás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCTr7JILUoF0c4FmAtB7NHyxYC2x93-_6dMDwHHwQDmomJB6V2Kn_LfABABuopSQlwlIItu6ObGpnbwWB_7SY_VKQSSVWx3_CY7I_6yQrCBpkKIdxqE1H4cttqB1vYQxQvRjqLFD0WRgg/s1600/tumblr_nyi5ltmWBU1ux6ji6o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCTr7JILUoF0c4FmAtB7NHyxYC2x93-_6dMDwHHwQDmomJB6V2Kn_LfABABuopSQlwlIItu6ObGpnbwWB_7SY_VKQSSVWx3_CY7I_6yQrCBpkKIdxqE1H4cttqB1vYQxQvRjqLFD0WRgg/s320/tumblr_nyi5ltmWBU1ux6ji6o1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Kedves Olvasóim!</span><br />
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Elérkeztünk hát ide a végéhez is. Ez volt az első blogom, amit írtam és szerencsére be is fejeztem. Igazából magam se tudom, hogy ilyenkor mit szokás írni, de annyit biztos megjegyeznék, hogy nélkületek semmi sem jöhetett volna létre. </span></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Emlékszem mikor remegő ujjakkal töltöttem fel a legelső részt és meglepetésemre kaptam egy kommentet is rá. Eszméletlenül boldog voltam úgymint, mikor feliratkozott egy olvasó a blogra. Sikítozva ugráltam összevissza és most nézzük csak meg, már 20-an iratkoztatok fel a történetemre, ami nem kis szám. Lehet sokaknak ez elég kevés, de nekem ez még a legmerészebb álmaimban sem szerepelt. :)</span></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A sztori írása folyamán sokszor gondolkoztam azon, hogy fejezzem e be, hisz a vége felé elhagyott az ihlet, szerencsére nem sokára - sok álmatlan éjszaka után -, megvilágosodtam. :) Bocsánat így utólag a rengeteg késésért, és remélem azért valakinek tetszett a történet, úgy öszvissz. </span></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">És most írnék a "második évad" témáról is. Sokat agyaltam ezen a témán, ugyanis bennem meg is van, hogy mi lehetne a cselekménye, ám szerintem az már túl klisés lenne. Tehát a döntésem: nem. Nem akarom félbehagyni a történetet, ha például nem lenne ihletem hozzá, és nem akarnám, hogy csalódjatok bennem. Az epilógus utáni dolgokat rátok bízom, úgy alakítjátok tovább a történetet, ahogy akarjátok, de én nem szándékozom tovább írni :) És, hogy Del meghalt-e vagy él-e? Ki tudja?</span></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">De ennyivel nem tudtok magatokról lerázni, ugyanis egy új történetet tervezek magamban. Mivel most egy kicsit az Elfojtott Érzelmekre koncentrálok, csak nyár felé tervezem publikálni azt, de még bármi változhat. Ha megnyílik a blog, akkor magától értetődően azt itt ki fogom írni. Hogy miről fog szólni az, majd akkor kiderül :)</span></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Nem szeretném az időtöket arra pazarolni, hogy adatokat soroljak fel itt, így csak még annyit fűznék hozzá, hogy köszönöm a támogatást és minden mást is ( itt gondolok a díjakra, a pipákra, komikra). Remélem élveztétek a Fake Love olvasását, annyira mint én az írását. Szörnyen fog hiányozni a történet :)</span></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Puszil Mindenkit Kira!</span></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Ut.: kérek minden olvasót, hogy az Epilógus vagy talán ennek a végére fűzzön néhány sort, arról, hogy tetszett e neki a sztori, vagy sem!</span></div>
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-83869566300491363702016-05-07T01:55:00.000-07:002016-05-07T01:55:10.647-07:00Epilógus<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_Yw29mAFGhVEI_MbktAxyMRNOhbe19x-jO-qvrmCXUWX-Bb-UlAhBqcUauW4WM0fYU1BPDLOpCLJ17Lg1caeMeBRI42a0DmOjLdnx_M34vozwpGxPdjI7mMUoWz8URToah3dgIUbpG6Q/s1600/tumblr_o6s7xk3OKW1u9kcleo1_500.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_Yw29mAFGhVEI_MbktAxyMRNOhbe19x-jO-qvrmCXUWX-Bb-UlAhBqcUauW4WM0fYU1BPDLOpCLJ17Lg1caeMeBRI42a0DmOjLdnx_M34vozwpGxPdjI7mMUoWz8URToah3dgIUbpG6Q/s320/tumblr_o6s7xk3OKW1u9kcleo1_500.png" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Halk csipogás. Szemeim ólomsúlyúak voltak, fájt minden
végtagom, de legjobban a vállam. Egy kezet éreztem a tenyerem köré fonódni,
szívem hevesen vert. Kinyitottam a szemeimet és egy hatalmas fehérség fogadott,
szemeimet csípni kezdte a sok fény.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Mennyország. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Első gondolatom ez volt, viszont tekintetemet lejjebb
vonszolva megpillantom a mellettem szunyókáló Josht. Nem halt meg, teljesen
megnyugszom, de egy másik vészjósló gondolat azonnal vermet ás az agyamban. Hol
van Harry? Miért nincs itt? Meghalt volna?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nyöszörögve szorítottam meg Josh kezét, mire ő azonnal
fel is kapta a fejét. Szemei vörösek voltak, zöldesbarna íriszei fájdalmasan
csillogtak, míg alattuk három fekete vonal húzódott. Ajkai között gyengéden elhalt
a nevem és már ki is rohant. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nem sokkal ezután egy nővér és egy fehér köpenyes alak
lépett be a kórterembe, a nővér megitatott velem egy kis vizet, ami szörnyen
jól esett. Orromba lassan kúszott be a kórház jellegzetes illata,
elfintorodtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ms. Fosphor,
hogy érzi magát? – mosolyodott el az orvos és valamilyen kis füzetecskét
tartott a kezében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem annyira
jól – suttogtam, de hangom hallatán mindannyian megkönnyebbülve sóhajtottak
fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ez
természetes, kisasszony. Hisz mégis csak egy hónapig kómában volt – kuncogott a
nővér. Szemeim elkerekedtek az elmúlt idő hallatán. Egy hónap? Ennyi ideje
fekszem itt eszméletlenül? – Nyugalom – simogatta meg a hajamat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Pár
vizsgálatot elvégzünk magán, aztán pihennie kell majd – lépett ki az orvos és a
nővérke is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del… - Josh
hangja lágyan szólalt meg. Fájdalmasan felnyögve fordultam felé. – Édes istenem
– zokogott fel és az ágyamra hanyatlott. Hogy érdekelt-e az, hogy nem árult el
semmit? Nem. Egyáltalán nem zavart, a fő az volt, hogy itt van velem, hogy nem
hagyott el. – É-én sajnálom – csuklott el a hangja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem baj, Josh
– simogattam meg a fejét gyengéden. – Nem haragszom – sóhajtottam és
visszafeküdtem az ágyamba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nem szóltunk egymáshoz, ő mellettem ült és kezemet
szorongatta, mintha nem akarná elhinni, hogy élek. De egy aljas gondolat nem
hagyott nyugodni, Harry él vagy meghalt? Mintha csak hallotta volna a
gondolataimat, halkan megszólalt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Él –
sóhajtotta. – Harry él. De nincs itt. Elment – összeszorítottam a szemeimet,
nem akartam sírni. – Del, szeret téged, de nem maradhatott. Körözik ezért
elment, el kellett menekülnie. Megbocsátott neked, itt hagyott egy borítékot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Felém nyújtotta a tárgyat, majd kilépett. Felbontottam
a sárgás színű, penész szagot árasztó borítékot, amiben egy sárgáspapírra írt
levél várt. Kusza betűit meglátva mosoly ült ki az arcomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kedves Del!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ezt a levelet
akkor kapod meg, mikor én már réges-rég messze fogok járni. Los Angelesbe
költözöm, majd pedig körbejárom egész Amerikát, ki tudja, hol fogok véglegesen
megszállni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Hogy miért írtam
meg ezt a levelet? Hogy elmondjam megbocsátottam neked. Nem érdemled meg, hisz
kegyetlenül hátba szúrtál és miattad az egész családom meghalt, de egyszerűen
képtelen voltam rád haragudni. Akárhányszor elmormoltam magamban azt, hogy
Utálom Delt, egyszerűen megjelentek előttem ártatlan íriszeid és minden
elhatározottságom sírba ment. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Mert túlságosan is
szeretlek. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Igen még ezek után
is meghalok érted. Szörnyű volt elhagyni téged, hisz, hogy is ne lenne nehéz
elhagyni a szerelmünket? Megbízom benned, annyira, hogy tudjam, sosem adod ezt
a levelet az LSA kezébe. Josh elmondta, hogy te is szerettél engem és, hogy nem
csak megjátszás volt ez az egész, és én hittem neki. És benned is hiszek. Ha
igazán szeretsz, elfelejtesz új életet kezdesz és ezt a pár hónapot kitörlöd az
életedből. Mintha meg sem történt volna. Nyertetek. London megtisztult. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ha ennek a
levélnek a végére értél egyet kérek még tőled, égesd el. Fel fogják kutatni a
lakásodat nem egyszer. Kérlek, tedd meg ezt értem!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Szeretlek és szeretni
is foglak mindörökre!<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt; text-align: right;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Harry!<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt; text-align: right;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A levél kiesett a kezeim közül és könnyeimmel ázott el
teljesen. A betűk elmosódtak a papír darabokra mállott. Már nem egy levél hevert az ölemben, hanem egy sárgáskék massza. Szívem fájt. Annyira nem akartam
ezt. Hogyan is lehetnék így boldog? Egyáltalán, hogy kérhet tőlem ilyet?
Szemeim előtt elsötétült minden és rohanó léptekkel együtt elnyelt a
tudatlanság...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Hello kedves Olvasóim!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Na most csak annyit fűznék hozzá, hogy bárki is olvassa ezt a részt, kérlek benneteket, hogy írjátok le véleményeteket a történetről, vagy magáról az Epilógusról, az infókat az Írói utószóban fogom közölni, ami ma este vagy holnapi nap folyamán kerül feltöltésre!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Mégegyszer köszönök Mindent!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Puszi Kira!</span></span></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-34801869236351641412016-04-30T06:58:00.000-07:002016-04-30T06:58:58.132-07:0028. Fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmGKy43QY2f2o5aa04oSSa2Wl_NCl4hieitaGcL2Es2QKfVAlmfxOIngPDre95brtdDIc0Ybm4TwarIGOHPLJTdvZhp5yiWS2NYyN3A8At_9eMgo6Cu3bu5mn2tEKwSc929gqlG27A_ew/s1600/Interesnie-gifki-1048-6.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmGKy43QY2f2o5aa04oSSa2Wl_NCl4hieitaGcL2Es2QKfVAlmfxOIngPDre95brtdDIc0Ybm4TwarIGOHPLJTdvZhp5yiWS2NYyN3A8At_9eMgo6Cu3bu5mn2tEKwSc929gqlG27A_ew/s320/Interesnie-gifki-1048-6.gif" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Josh egy puszit nyomott az arcomra, majd visszakísért
az asztalhoz, ahol már nagyban folyt a társalgás. Helyet foglaltam Harry
mellett és érdeklődve lestem rá, mosolyogva szorította meg a kezemet, ezzel azt
jelezve, hogy eddig minden úgy ment, ahogy azt Ők akarták. A hatalmas teret
klasszicista zeneszerzők művei töltötték meg, lágy muzsikájukra az emberek
bécsi keringőt táncoltak, mindenki boldognak tűnt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Hirtelen egy nem kívánt személy kezdett közeledni az
asztalunkhoz. Fehér nagyestélyit viselt ezzel kihangsúlyozva kecses vonalait,
szőke haját egy fonott koszorúba rendezték, míg arca csillogott a sok sminktől.
Tűsarkúja hangos kopogására minden ember felfigyelt, Josh felemelte a fejét és
a lányra pillantott. Szemei elkerekedtek és azonnal felpattant, de már
elkésett. Kitty hangja villámcsapásként szakította félbe az asztalnál folyó
beszélgetést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Apám – kezdte
nyájasan, mire bennem megfagyott minden. Jean kéjesen mosolygott Kittyre és egy
kedves puszit nyomott az arcára. Josh megmerevedett és elfordította az arcát,
homlokán gyöngyöztek a kristályos cseppek, szemeit összeszorította és valamit
elmormolt magában. Nina ijedten kapott a kezei után és súgott valamit a fülébe.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kincsem, hát
ideértél? – szólalt meg mély hangján Jean és végig simított a lány loknijain. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen, <i>apu</i> – lehelte gonosz mosolyra húzva
vörösre mázolt ajkait. – Ideértem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Az asztalnál érezhető volt a feszültség keserű íze. Én
mereven figyeltem a lányt, úgy ahogy azt Josh is tette. Jean ajkai egy gunyoros
mosolyra kunkorodtak, fényessége elveszett, ugyanolyan kegyetlen gyilkos lett a
szemem előtt, mint Kirk. Joshra nézett, majd rám. Izzadtam a félelemtől.
Szemein láttam, hogy mindent tud, Kitty elárult minket és nem is akárhogyan.
Kezeim akaratlanul is, de ruhám alá csúsztak, ahol rámarkoltam késemre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hát akkor el
is kezdhetnénk, nem gondoljátok? – hangja ünnepélyesen zengett. – Kitty drágám
én vagy te mondod el a tudnivalókat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Átadom a szót
neked – nyomott egy puszit a férfi arcára. Igazi mosoly díszítette ajkait. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Annyi éven keresztül vártunk erre, hogy végre
sikerüljön lebuktatni a maffiát, és oly közel kerültük már az eléréséhez, de
nem. Mindig van és lesz az emberek közt, aki mindent tönkre tesz. Nem tudunk
olyan szövetséget kialakítani, ahol ne legyen egy áruló, mert sosem tudhatjuk,
hogy éppen kivel is csevegünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Jean,
megkérdezhetném miről is beszélsz? – sziszegte Kirk. Szemei értetlenséget és
dühöt árasztottak magukból, észrevehetetlenül jelzett az embereknek, úgy
látszik rájött, hogy nem csak ők, de az ellenség is kitervelt egy eléggé ütős
tervet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Josh,
gyermekem – nevetett fel, mire a felszólított alany felpattant és szikrákat
szóró szemekkel meredt Jean-ra. – Szörnyű trauma volt azt látni, hogy a saját
véred elárul – rázta meg a fejét csalódottan, de ajka végében elhelyezkedő
gúnyos mosolyt meglátván mindenki tudatosult róla, hogy csak megjátssza magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Duplán megmerevedtem. Josh lehunyta a szemét és egy
kósza könnycsepp tört utat magának. Nem lehet ez igaz, Josh nem lehet áruló?
Vagy igen?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Miről beszél
maga? – csattantam fel, ezzel magamra vonva mindenki figyelmét. – Hogy merészel
egyáltalán ilyet kiejteni a száján?! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Reszelős kacagása fájt a fülemnek. Felálltam és szúrós
pillantásokkal hallgatattam el őt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Jól
átvertétek a társaitokat! – törölgette szemeit, túl játszva szerepét. Harry
megmerevedett és lehunyta szemeit. Homloka ráncokkal volt díszítve, gondolom
nem akart hinni a füleinek. – Kirk, okosabbnak hittelek ennél, komolyan
bedőltél két fiatalnak…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Uram! –
hördült fel mellettem Harry. – Kérem, beszéljen érthetően, Josh, Del
foglaljatok helyet – intett a székekre, mire engedélyesen le is ültünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Milyen kis
türelmetlen – kuncogott. – Csak arról, hogy a te drága Delanid, nem az, akinek
mutatja magát…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hisznek egy
ilyen csalónak? Mikről zagyvál ez itt összevissza! – szóltam közbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Fogd már be!
– ordított rám Kirk. Megszeppenve néztem az örvénylően zöld szemekbe és sajnos
teljesítettem a kérését. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszönöm
Kirk, na hol is tartottam – vihogott fel és a mellette szobrozó Kitty is
elmosolyodott. – Oh, igen – csapott a homlokára. – Csak annyi lenne, hogy nem
léteznek Steewens testvérek. Átverés az egész, mindketten a Londoni Security
Agents-nek dolgoznak, vagy az LSA ismerősebb? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Csönd. Ezzel tudnám az egész helyzetet jellemezni, én
nem mozdultam és Josh sem. Harry lehajtotta a fejét az asztalra és ordítva túrt
bele tincseibe, Nina undorodva kapta el kezét Joshtól és persze Houston
csalódott pillantásaival sem éreztem magamat jobban. Kirk felvonta a
szemöldökét és kérdőn pillantott Jeanra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Miért hinnék
magának? – kifejezéstelen hangjától kirázott a hideg. Féltem, rettegtem a
következő eseményektől. Lionel készenlétben ült a helyén, ő sem akart hinni a
maffia főnöknek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mert honnan
is tudnám az egész terveteket, arról, hogyan is akarjátok elkobozni tőlem a
szállítmányt? Mindent tudok, Kirk. De te semmit sem – húzta ördögi vigyorra a
száját. – Mindannyiótokat egy–egy sniper figyel – csapta össze ünnepélyesen a
tenyereit. – És itt még nem ér véget a mese, most jön az a rész, amikor
kiderül, hogy az elbűvölő Fosphor sem tud mindent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Josh felordított, de a kis piros pontocska a
halántékán mindenkit elcsendesített. Ijedten néztem barátomat, ő pedig sírva
ült egy helyben, fájt az arcát néznem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Josh a fiam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ennyi kellett nekem előhúztam a késemet és ez jól
célzott lövéssel eldobtam pontosan Jean felé. Az ablaküvegek betörtek és a
feketén száguldó golyók felénk vették az irányt. Az ember tömegek sikítva és
ijedten ordítva kezdtek eszeveszett módon futni. A szép csendben táncoló tömeg
szertefoszlott. Emberek százai estek össze, fejükön egy vörös ponttal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kirk felém vicsorított, mikor arcán egy piros
pontocskából folyni kezdett a vér. Élettelenül esett az asztalra. Lionel
felkiáltott, de hangja egy halott hörgéssé változott. Fegyverek zaja és
ordítások kegyetlen kavalkádjává változott a bál. A zene elcsendesült és
recsegve adtak még rémisztőbb képet a történéseknek. Féltem. Josh a kezemért
nyúlva kezdett el futni, Houston után, akinek a kezében egy fegyver pihent.
Minden előtte szaladó élőlény holtan esett össze, mikor hirtelen egy gépfegyver
hangjára lettem figyelmes. Felsikítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Houston testét ezer golyó szelte át, testének cafatjai
szerteszét repültek. Arcunk vörös lett a vérétől. Lefagytam. Houston teste
élettelenül esett össze, pont előttem. Ő, aki annak ellenére, hogy megtudta az
igazságot segített nekem. Zokogva hanyatlottam a földre, Josh ordításaira sem
bírtam odafigyelni. Minden szétesett körülöttem. Már nem akartam élni, azt a
sorsot kívántam saját magamnak, mint Houston, nem érdemlem meg az életet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A történések lassított felvételben tekeregtek
körülöttem. Emberek estek el egymás után, üvegek törtek darabokká, a jégszobor,
amit Kirk készítettet az alkalomra, apró darabokban hevert a földön, kristályos
fehérsége már rég elveszett, vörösen virított a padlón. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Szemeimmel Harryt kerestem, de nem találtam sehol az
örvénylő kavalkád elnyelte őt is. Féltem, hogy talán holtan találom meg, hogy
talán már nem él. Egy test hanyatlott rám. Josh volt az. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - El kell
menekülnöd innen – ordította fülembe és egy újabb golyózápor hasított el fejünk
fölött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Jean az asztalunknál hevert, nyakából egy kés állt ki,
mellette Kitty feküdt holtan. Fehér ruhájára rátapadt a vörös folyadék. Houston
előttem, Nina mögöttünk, Lionel az asztalnál, Adam a földön. Mind halottak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del! – kapart
fel a földről. Ruhámat egy könnyed mozdulattal téptem szét, szörnyen zavart a
járásban. Szemeim előtt már csak az lebegett, hogy Josh életben maradjon, semmi
más. Ha kell életem árán is, de megvédem őt. Rohantunk az embertömeg szétnyílt
előttünk. Szemeimet nem vettem le a tömegről, mikor egy test csapódott nekem.
Ijedten kiáltotta fel, de zöld szemeibe felnézve testemben szétáradt a
nyugalom. <o:p></o:p></span></div>
Harry<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> volt az. Haja vöröslött a sok vértől, ruhája
darabokban hevert a vállán, szemei könnyekkel voltak tele. Meg akartam ölelni,
elmondani neki, hogy a szeretetem nem megjátszás volt, mikor egy végső
dördüléssel elsötétült előttem minden. Két fájdalmas kiáltás és vége…</span><br />
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Kedves Olvasóim!</span><br />
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Itt is lenne az utolsó rész. Még egy Epilógus és vége. Furcsa érzés annyi ideig írtam ezt a sztorit, mondhatni egy éve kezdtem el. De még nem búcsúzkodunk :)</span><br />
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól esik a támogatásotok! Remélem ide is írtok pár megjegyzést (lehet építő jellegű, nem harapok :)) Szombaton jön a folytatás!</span><br />
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Puszi Kira!</span>Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-76987670185082403682016-04-24T02:41:00.003-07:002016-04-24T02:41:54.925-07:0027. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL0nOsoi_rEJI4XyDUUZaAVOTZMyCMNuSZrbEERFDTtBY2YCXMPLxcU9CKXEFRJPkI7JN8DdFKJjHi74pFCkWGKTPYYLr9kGkuawRQTLb0UQ1R0leDfX1Pjfzrv1MlusnDG3DzqixtbSA/s1600/original.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL0nOsoi_rEJI4XyDUUZaAVOTZMyCMNuSZrbEERFDTtBY2YCXMPLxcU9CKXEFRJPkI7JN8DdFKJjHi74pFCkWGKTPYYLr9kGkuawRQTLb0UQ1R0leDfX1Pjfzrv1MlusnDG3DzqixtbSA/s320/original.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A megbeszélést követő héten, majdnem minden éjszaka
találkoztam Mr. Jonesszal és beszámoltam neki a legújabb fejleményekről.
Örömmel hallgatta a beszámolómat arról, hogy miképp és hogyan kerül
megrendezésre a bál, vagy, hogy kik fogják őrizni az épületet és, hogy hol.
Mindent elmondtam nekik, amiről tudomást szereztem, már nem éreztem semmit csak
ürességet, mely kezdett lassan felemészteni belülről. Josh ugyanolyan szótlan
maradt, mint én. Mindkettőnkben hatalmas csata folyt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ő is szerzett magának barátokat Adam vagy éppen Nina
személyében. Szerette őket, de kegyetlenül hátba szúrja barátait. Talán ez a
legrosszabb az egészben. Az, hogy nem tehetsz semmit, mert egy
Marionett-bábúként mozgatnak téged. Nincs semmihez jogod. Alázatosan kell
viselkedned a főnökeiddel szemben és kész, ennyit tehetsz csak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Harryvel a kapcsolatom viszont szárnyalt. Minden nap,
minden percében rágondoltam. Heves csókjainkra és becéző érintéseire.
Akárhányszor találkoztunk a szerelmem egyre csak nőtt iránta. Egy jobb és szebb
jövőt gondoltam ki kettőnknek, de nem lesz olyan, hogy mi. Már lekéstem ezt a
vonatot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Minden nap sírva aludtam el, minden percben belülről
emésztett egy maró érzés. Bűntudatnál ez sokkal mélyebb érzés volt, le sem
lehetett írni, hogy mi ment végbe bennem, de ez nem volt más Josh-nál sem.
Mindketten szenvedtünk, de főnökeink előtt legjobb képünket mutattuk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Tehát így telt el az a röpke két hónap. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A tükör előtt állva simítgattam barackvirág színű
ruhakölteményt. Mellkasi résznél csipkék fodrozódtak egy átlátszó anyagon.
Övként egy ugyanolyan selymes színű selyem szalag szolgált. Az alsó anyag pedig
sima felületű volt, mely lágy eséssel biztosított hercegnős küllemet nekem.
Egyszerűen tökéletes volt a ruha. Nem érdemeltem meg azt, hogy egy ilyen csodát
viseljek magamon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Hajamat egy kontyba rendezték, melyből tincsek lógtak
az arcom mellett, sminkem tavaszias színekben pompázott. Hercegnőnek éreztem
magamat. Utolsó simításokat elvégeztem magamon, combfixembe egy kést szúrtam és
egy fekete markolatú fegyvert. Nem akartam használni, de muszáj volt valamivel megvédenem
magam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Gondolataiból a csengő éles hangja szakított ki.
Gondolom Harry jött értem. Magassarkú cipőmbe topogtam az ajtóhoz, amit kitárva
barátomba ütköztem bele. Szmokingban feszített előttem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Göndör haját tökéletesen beállította, egyetlen egy
tincs sem kókadozott semerre sem. Fekete öltönye testéhez simult, a látványt
csokornyakkendője pecsételte meg. Elmosolyodtam és egy csókot nyomtam ajkaira,
mely oly hívogatóan festettek a félhomályban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Úristen Del,
meseszép vagy – vonszolta végig tekintetét a testemen. Magassarkúmnak
köszönhetően már nem volt olyan magas hozzám képest. Arcom bókja hallatán,
azonnal pírba borult és színem kezdett megegyezni a ruháéval. Ujjaival egy apró
kört írt le rózsás arcomon, majd végül egy lágy csókot csenve tőlem kivonszolt
a lakásomból. Ballonkabátomat magamra öltöttem és kiléptünk a tavaszodó
Londonba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A lágy szél az arcomba csapta meleg fuvallatát, de
hajam a sok lakknak köszönhetően egy helyben maradt. Befurakodtam magamat a
kocsijába és már indultunk is a helyszínre. Nem is sejtette, hogy mi fogja ott
várni. Persze senki sem tudta, kivéve engem és Josht. Szemeimet lehunytam és
hagytam, hogy egy kósza csepp lecsordogáljon a szememből. Utolsó közös estém
vele. Ez az este és vége lesz az mindennek. Az egész kalamajkának, amit ez a
fél vagy háromnegyed év okozott, talán visszatérhetek a régi életembe, talán
nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Harry kezeit a combomra simította és egy kedves
mosolyt erőltetett az arcára. Ő is izgult, de ő egészen más miatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szeretlek,
Kincsem – suttogta, mikor leparkolt a kocsival. Szívem leállt egy percre és
értetlenül meredtem rá, most először mondta ki ezt a szót. – Igen, szeretlek és
ha mindennek vége egy jobb jövőt építek kettőnknek. Kiszállok ebből és az egész
életemet neked szentelem, mert már azóta szeretlek, hogy először megláttalak az
utcán – fejezte be monológját, mire belőlem kitört a zokogás. Nem tudta miért
sírok, de jobb is volt így. Zokogtam, sírtam és rugdalóztam, mert már nem
bírtam tovább. Fájdalom lassan vagdosta fel testem minden egyes darabkáját. –
Mi a baj, Del? – húzott ki a járműből. Még mindig szipogtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Én is
szeretlek, Harry – csókoltam meg és mindenestől magamhoz szorítottam a <i>tudatlan</i> fiút. – Annyira, de annyira
szeretlek – susogtam ajkaira, mire kaptam tőle egy vigyort. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Akkor pedig
ne sírj, minden rendbe lesz – simított ki egy tincset az arcomból. – Gyere –
húzott maga után. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Az épült gyönyörű volt, több emberünket is felismertem
pincérként vagy éppen takarítóként az épületben. Hemzsegtek a bűnözők és
maffiózók. Houston egy lánnyal beszélgetett, mikor kiszúrt magának. Újabb nyíl
a szívemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hű, Del
–füttyentett egyet. – Gyönyörű vagy - vigyorodott el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszönöm –
pirultam el egy perc alatt. Nem sokára Josh is megjelent, mellette pedig a
gyönyörű Ninával. Még mindig fájt őket együtt látni, bár érzéseim kezdtek
halványulni iránta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Egyet kell
értenem Houstonnal – mosolyodott el, míg ujjai ökölbe szorultak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszi –
öleltem meg. Éreztem a körülötte lengő feszültséget, így próbáltam
megnyugtatni, de sikertelenül. Ugyanolyan maradt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A szmokingba és frakkokba öltözött emberek közt
szlalomoztunk az asztalunkig. Teljesen kitűnt a többi közül. A terem végénél
állt egy hosszú sorba rendezve. Kitettek magukért a díszítők. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ámulattal figyeltem a lágyszíneket. Ekkor megjelent Kirk,
mögötte pedig Greggel. Izzadság csorgott végig makulátlan bőrén.
Mindkettőjüknek túlságosan feszes volt a testtartásuk. Ha jobban megfigyelte az
ember a környezetét, rájött, hogy minden ember arcán egy hamiskás mosoly ült,
hamis beszélgetések és hamis jókedv uralkodott az egész teremben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Egyedül pár ember szórakozott igazából, a többiek
rájöttek, hogy ez nem a megszokott bál lesz. Érezni lehetett a levegőben a
másságot, a rosszat, ami egyre csak közeledett. Éjfélkor kerül sor a razziára.
A mi razziánkra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nem akartam belegondolni, hogy mi lesz akkor, ha
kiderül, hogy téglák voltak a maffiában. Kirk megölne, megkínozna engem és
Josht. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nyugi Del –
nyomott egy puszit az arcomra. – Minden rendben lesz…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Mondandóját nem tudta befejezni, mert az ajtó kitárult
és egy bicegős alak lépkedett be, mögötte pár hústoronnyal. Fehér frakkja
kitűnt a többi fekete öltözékből, mintha maga az Úr lépett volna be az ajtón.
Haja ketté volt választva, egészen furcsa látványt nyújtott. Hosszú lábaival és
markáns testével egyáltalán nem illett hozzá a bicegés. Arcát mély ráncok
tarkították, míg ajkait egy ördögi mosolyra húzta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A beszéd elhalt az egész teremben, mindenki
visszafojtott lélegzettel figyelte az eseményeket. Harry felé vette az irányt,
azaz felém is. Utoljára megszorította a tenyeremet és egy biztató mosoly
kíséretébe az úr elé lépett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Örülök, hogy
újra láthatom magát – nyújtotta oda a kezét a fehér ruhásnak. – Üdvözlöm magát
Londonban. Hogy telt az útja?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszönöm,
Harry – paskolta meg a fiú hátát. – Minden rendben ment – recsegte mély
hangjával. Külleme ellenére volt benne valami sugárzó, ami minden embert kissé
megnyugtatott, míg Kirket a sötétség ezt az urat a fényesség vette körül. Igaza
volt Kirknek, volt benne valami jó, ami az itt lévő emberek többségében
hiányzott. – Apád?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Itt van
valamerre – nézett körbe, de nem kellet sokat várni arra, hogy édesapja feltűnjön.
Mosolyogva lépett elő és a férfit és egy barátias ölelésben részesítette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Rég láttalak
Jean! – nevetett fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen,
egyetértek – bicegett odébb Jean. Sejtettem, hogy ő lenne a Francia
maffiavezér, volt bennük valami, ami megkülönböztette őket a normális embertől.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A tömeg persze mihelyst észlelte, hogy minden rendben
folytatták tovább az estét. A hangulat kissé javult és kezdett egy igazi bállá
avanzsálni. Bennem is feloldódott valami, ami eddig nyugtalanított, persze még
mindig ugyanolyan szarul voltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Josh tűnt fel mellettem és izzadó homlokkal rabolt el.
Harry mosolyogva nyomott egy csókot az ajkaimra, majd utamra engedett.
Értetlenül lestem Joshra, aki úgy tűnt mindjárt elveszti az eszméletét. Hajába
túrva legyezgette magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Megérkeztek –
suttogta a fülembe. Megértettem, hogy mire gondol. Megérkezett a „hadsereg”,
ami ma azon volt, hogy legyőzze az ellenfelet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Értem, mikor
kell távoznunk?<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"> - Úgy tizenegy körül, addig nekünk is
játszanunk kell a szerepünket. De, Del 11 után menekülj, azután már semmi sem
lesz biztonságos. Ne érdekeljen senki és semmi, szedd a lábadat, mert a
rendőrség téged is bűnösnek fog ítélni, érted? – nem válaszoltam csak
bólintottam. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br /></span>
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br /></span>
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br /></span>
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Sziasztok!</span></span><br />
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Itt is lenne a következő fejezet! Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett kedves szavakat! Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket és hagytok magatok után egy kis nyomot. Ez volt hát az utolsó előtti rész, ám még nem búcsúzkodom :)</span></span><br />
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Köszönök mindent!</span></span><br />
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Puszi Kira!</span></span>Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-20337824526120062222016-04-16T06:30:00.000-07:002016-04-16T06:30:35.464-07:0026. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAdgOWKpk4UHX7dbPgWrHRaagWopLcxH9PsZsVN5RYQwykRE9g8unr7huBDox_127pwsEyBOSCMlJJrxdx8sWbpgpaBgafbswDCkU5vy1dxMhO11IuxQqD42xBDR1O0kEjr9kYQaqZMko/s1600/c7249e5a7d3620dbc2d7b1a1857812a1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAdgOWKpk4UHX7dbPgWrHRaagWopLcxH9PsZsVN5RYQwykRE9g8unr7huBDox_127pwsEyBOSCMlJJrxdx8sWbpgpaBgafbswDCkU5vy1dxMhO11IuxQqD42xBDR1O0kEjr9kYQaqZMko/s320/c7249e5a7d3620dbc2d7b1a1857812a1.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Öröm magukat
egyben látni – csapta össze a tenyerét az előbb említett alak. Gyér haja egy
tonnányi zselét igényelt magának. Sötét loboncaiban néhol egy-egy ősz tincs
ütött otthont magának. Arcán pár ránc ékeskedett, bőre vörösen izzott. Öltönye
kifogástalanul simult testéhez és messziről ki lehetett szúrni azt, hogy igenis
foglalkozott a testével. Zakója feszült a karjain ezzel megmutatva előttünk
erős bicepszét. Nem tippeltem 45-nél többre. Kifejezetten jóképű úr volt a maga
módján. Mellette egy görnyedt hátú, sovány, szőke ifjú foglalt helyet. Szemei
üresen fénylettek, míg ajkai cserepesre voltak száradva. Haja szemébe
kókadozott és főnökének szöges ellentéte volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Még három ember foglalt helyet, egy vörös hajú, zöld
szemű férfi. Kitűnt a többiekből ugyanis vörös haja egyáltalán nem a megszokott
árnyalatú volt. Egészen neon vörösnek is lehetett mondani, egy répa is
megirigyelné a színét, nem beszélve a szeplőktől tarkított arcáról.
Fehérbőréből kitűntek a vörös pöttyök, melyek kiugró járomcsontján üldögéltek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A bársonyzakós uraság, aki mellett ült egyáltalán nem
tűnt kedvesnek, komor tekintettel mért végig bennünket sötét szemeivel, végül
pedig egy fiatal férfi foglalt helyet. Bezárva ezzel a kört, mely egy mahagóni
asztal körül foglalt helyet. Azt asztal tökéletesen passzolt a lakkozott
ajtóhoz. Egy csomó irat hevert rajta és persze a pohárba öntött italok, az ajtó
hirtelen kitárult és Mila tipegett be rajta egy kancsó vízzel. Arcára egy
csábító mosolyt öltött és csípőjét erősen ringatva vonult végig az urakon.
Férfi létükre erősen megbámulták Mila dús kebleit és hosszú kecses lábait,
melyek végén egy tökéletes magassarkú pecsételte meg küllemét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Sokan elutasították a kancsós lányt és csak maguk elé
engedve gyönyörködtek rajta hátulról. Megforgattam a szemeimet és végre, újra
Mr. Jones pattogó termetére tudtam figyelni, szeme sarkából ő is a lányt
figyelte. Számomra ez kissé bántónak bizonyult, hisz Milát mennyien
megbámulták, míg rám egy pillantást se vetettek, női önbecsülésem egy újabb
zuhanó utat vett magának. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen, Mr.
Legrand én is pontosan így gondolom – görnyedt össze Mr. Jones és acélkék
szemeit le sem vette az úrról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Foglaljanak
helyet maguk is – intett felénk és az üres helyek felé Mr. Legrand. – Oh,
milyen neveletlen vagyok a nevem Bestien Legrand – állt fel és tenyeremért
nyúlva egy csókot lehelt rájuk. Mosolya kifejezetten egy ilyen csábító mosoly
volt. Gondolom egy nőcsábász állt előttem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Delani
Fosphor – viszonoztam gesztusát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Josh Evans…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - A híres
Steewens testvérek? – kacagott föl a vörös hajú. – Az egész alvilág magukról
beszél, kifejezetten jól végzik a munkájukat, főleg maga Ms. Fosphor. Mr.
Styles? Komolyan? Nem néztem volna ki önből – kortyolt bele az italába. Magához
rendelte a ringatózó Milát és teleöntötte csillogó ezüst poharát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Agyam persze egy pillanatra elborult és szikrákat
szóró tekintettel meredtem a vigyorgó férfira. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen, uram
jól hallotta a híreket – sziszegtem és levettem a kabátomat, mert kezdett a
testemre sülni az anyag. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Jacob Ester –
sietett a segítségemre Mr. Legrand és helyet foglalt a szőke mellett. – Ő itt
Malcolm a segítőm, ő Mr. Fairchild és Mr. Ester – mutatott körbe a férfiakon. –
Ms. Roe! Kérem távozhat – intett Milának, aki sértetten húzta fel pisze orrát
és tipegve hagyta el a helyiséget. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - És maga
komolyan összeszűrte a levet Harry Stylesszal? Nem hiszek a fülemnek! – így a
fekete szemű. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Pontosan,
milyen éveket élünk meg, hogy a kémek már ilyen szabadok legyenek. Megáll az
eszem! – értett egyet Mr. Ester. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Uraim
nyugodjanak le, értesülésem szerint ez az egész Mr. Jones ötlete volt. Nincs
igazam Robert? – nyájas hangjától kirázott a hideg. Főnökünk meglegyezte
vöröslő arcát és elmosolyodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - De
kifejezetten az én ötletem volt – húzta ki görnyedt hátát. – Gondoltam így
talán közelebb kerülhetünk Kirkhez. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - És bevált az
ötlete? – vágott közbe a vörös és szemrehányóan felvonta a szemöldökét. Kezdett
ez az egész helyzet egy vitává alakulni, hogy kinek van nagyobb szava ki
felett. Nem volt se kedvem se energiám, így estefelé egy kiadós vitához, így
Mr. Legrandhoz fordulva elkezdet mesélni az összes dolgot, amit eddig
kiderítettünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A férfiak kezdtek elcsendesülni és minden figyelmüket
a hangomnak szentelték. Malcolm hevesen irkálgatott a füzetébe, míg az urak
hátra dőltek bélelt székükben és erősen figyeltek minden szavamra. Josh persze
néha besegített nekem, ha elakadtam, mégis a szó nálam volt és nem nagyon akart
félbeszakítani, hogy hozzászóljon a beszélgetéshez. A vége felé a szám
cserepesre száradt, így egy hatalmasat kortyoltam az előttem gyöngyöző vízből,
mely jólesően kúszott végig a torkomon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Értem, egy
bál? Érdekes – dörzsölgette az állát az előbb említett úr. – Ez kifejezetten
előnyös lenne számunkra, nem igaz Robert? – Mr. Jones erősen bólogatott és
büszkén pillantott felém. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ms. Fosphor
kitüntetést érdemelne, gondoltam, lehet elárul minket így sok helyre helyeztem -
egy kedves hölggyel - a házában poloskát, de semmi érdekes. Tartotta a szavát,
hölgyem – mosolyodott el, mire én teljesen lefagytam. – Igen én túrattam fel a
házát nap-mint nap, elnézését kérem – kacagott fel és egy mélyet hörpintett a
vizéből. Ekkor, mintha csak egy filmben lennénk belépett Kitty és mosolyogva
köszönt az összes itt lévőnek. Értetlenül meredtem a lányra, mire a vörös
nyájasan megszólalt. – Ms. Wilde vállalta el a feladatot, néha napján még
követte is önt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hogy
merészelte? – csattantam fel kihátrálva a székemből, ami így csörömpölve
hullott hátra. – Hogy merészel így belegázolni a magánéletembe? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hölgyem…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Maradjon már
csöndben! Ezt nem tehette. Mr. Jones! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Sajnálom ez
beletartozott a feltételekbe – legyintett le. Josh nem szólalt meg. Zsörtölődve
foglaltam helyet és ezek után egy kósza pillantást sem vetettem a vörös hajú
úrra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Mit képzelnek ezek magukról? Csak úgy belegázolnak a
magánéletembe? Mi lett volna, ha valami intim dolgot tettem volna? Végig nézik,
ahogyan lefekszem Josh-sal vagy éppen Harryvel? Hol itt a magánélet? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Josh észrevehette, hogy nem nagyon van jó kedvem, így
forró tenyerét a combomra simította. Gondolataim egy másodperc alatt
kitisztultak és csakis hevesen verdeső szívemre tudtam koncentrálni. Pillangóim
felreppentek a gyomromban és egy merényletet kezdtek szövögetni ellenem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Telefonom pittyegése zavarta meg az egész megbeszélést.
Egy emberként fordultak felém. Mr. Jones szégyenkezve legyezgette egyre
vörösödő fejét, míg engem szemeivel is képes lett volna meggyilkolni.
Előhalásztam a zaklató készüléket és meglepődve vettem észre, hogy Harry írt
nekem. Szívem egy perc alatt váltott gyorsvonat módba, míg gyomrom azonnal
összeugrott. Josh észrevette, hogy ki írt, kezét levette combomról és maga elé
meredve kezdett néma zsörtölődésbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Csak barátok.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nyugtatgattam magamat. Felnyitottam a képernyőt és egy
rövid, tömör üzenettel kezdtem szemezgetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Március 3. A
házatok előtt. Legyél csinos…<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt; text-align: right;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Harry<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ennyi állt az üzenetben. Nem éreztem jól magamat,
amiatt, hogy éppen elárulom őt, de testvérem képe azonnal otthont ütött az
agyamban. Nem tehetem meg azt, hogy még több fiatalt sodrok a halálba, csupán
amiatt, mert beleszerettem egy maffiózóba. Életem végéig kísértene a bűntudat,
de azzal, hogy elárulom, ugyanazt a jövőt jósolom meg saját magamnak. Kínozni
fog a gondolat, hogy elárultam a barátaimat, akik megbíztak bennem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Utáltam, hogy ez a munkám, de egyben szerettem. Talán
azért volt kevés barátom, mert mindig cserben hagytam őket. Emlékszem egyszer
le kellet buktatnom egy dílert és a húgával kötöttem mély barátságot, mégis
mikor elég információhoz jutottam kegyetlenül hátba szúrtam azzal a késsel,
amit ő adott nekem. Azóta a sitten ül a testvérével együtt, akárhányszor
elmegyek mellette csalódott és dühös tekintetével találom szembe magamat.
Kételkedem azon, hogy valaha is a mennybe kerülök, hisz egy jó ember nem tesz
ilyeneket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Agyam most Houston körül kezdett forogni, mi lesz a
húgával, ha lebuktatom? Ki fog rá vigyázni, ahogy elmagyarázta a szüleik nem
megbízhatóak. Bűntudatom volt mindennel kapcsolatban, talán még Lionelt is
sajnáltam, de mit tehetnék? Ha nem teszem meg a főnökömet és az egész
emberiséget árulom el? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A szüleimet, akiknek megígértem, hogy lebuktatom őket.
Apámért is meg kell tennem. Lehet, hogy éppen Houston ölte meg őt, vagy lehet,
hogy ő adta el a végső heroin adagot Mike-nak. Nem lehet bűntudatom, amiatt
mert lebuktatok pár bűnözőt, akik már ezer életet kiontottak. De mégis volt
okuk arra, hogy erre az útra térjenek. Vegyük például Harryt, hiszen ő csak
beleszületett ebbe a galibába, Ő nem tehet erről semmit, meg persze Lionel.
Ártatlanok, mégis bűnösek. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Már nem tudom eldönteni ki a jó és ki a rossz, hogy
melyikőjük oldalán kell állnom, mert szívem mást súg, míg agyam hevesen
ellenkezik ellene. Kinek higgyek és milyen okból? Végül egy mély sóhajtás
mellet az asztalra helyeztem a telefonomat, mint az éhes oroszlánok a húsra úgy
vetették rá magukat. Ennyi, átálltam az egyik oldalra, úgyhogy közben lövésem
sincs arról, hogy jól cselekedtem e. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Sziasztok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Itt is lenne a rész, az előző részhez érkezett aranyos kommenteket, nagyon köszönöm. Legalább tudom, hogy valaki olvassa a történetet :DD na mindegy remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész, mert nekem ezek még mindig nem a kedvenceim. Közelgünk a végéhez, de nem riogatlak benneteket ezzel. Még nem tudom biztosra, hogy akarok-e 2. évadot, de majd eldől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Puszi Kira!</span></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-45988980439266698932016-04-10T08:08:00.001-07:002016-04-10T08:08:38.144-07:0025. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiasA5xU7Wqj-P9aAckHY0RpTviN1FZnsPfvA3vqT8DkqtyUI3v5kv7BPUTroQMT0rrU31fLYXe7vjkaUZM36NS4EqIf_7JYMld3Oue6Yt3h07jt8aTrLOEykh8A0bnVkmvBRVoJT5d2_0/s1600/tumblr_max8hzOogx1qin8t2o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="175" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiasA5xU7Wqj-P9aAckHY0RpTviN1FZnsPfvA3vqT8DkqtyUI3v5kv7BPUTroQMT0rrU31fLYXe7vjkaUZM36NS4EqIf_7JYMld3Oue6Yt3h07jt8aTrLOEykh8A0bnVkmvBRVoJT5d2_0/s320/tumblr_max8hzOogx1qin8t2o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A házamban először leültettem egy kanapéra a barátomat
és egy sokkal kényelmesebb ruhába bujtattam a testemet. Egy kék blézert kaptam
magamra alá, pedig egy fehér pólót, amit beletűrtem kék farmeromba. Hajamat egy
kócos kontyba rendeztem néhány tincset szándékosan elől hagyva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Beleléptem a cipőmbe és Josh elé léptem, aki csendben
figyelte a képeimet, amelyek (mint általában) a komódomon hevertek. Néhány
anyával és apával, de a legtöbbön, mégis Josh-sal és Mike-kal álltam. Mosolyom
lefagyott és a nappalimban álldogáló fiút kezdtem némán bámulni, annyira
beleillet ebbe az egész helyzetbe, mintha a lakásomba festették volna.
Lehunytam a szemeimet és Harryvel való utamra gondoltam, amit annyira élveztem
és egyszer sem jutott az eszembe Josh, akkor most miért zaklat ennyire a
gondolat, hogy Ninával láttam csókolózni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Én tehetek bármit, de tőle tiltsak el minden nőnemű
egyedet? Önző vagyok erre már úgy harmadikosan rájöttem, hisz én miket művelek?
Csókolózok Harryvel és közben Josh-ról álmodozom. Tudtam, hogy ez így nem lesz
jó, de mégsem tettem semmit. Választanom kell. Ő vagy a zöld szemű srác. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Indulunk? –
szólt közbe semleges hanggal. Torkom azonnal elszorult és egy mély levegő vétel
mellett léptünk ki a hűvös Londoni levegőre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Cipőm sarka kopogott a szürke, kemény betonon, melyen
már nem csak elszórtan helyezkedtek el mély kátyúk. Lábam alá nézve szedegettem
azokat, de voltam olyan ügyes, hogy az egyikről nem vettem tudomást tehát a
földön végeztem kiszakadt nadrággal és sajgó sarokkal. Felszisszenve kaptam a
kezemet a fájó pontra, Josh azonnal mellettem termett és felkapart a földről.
Zöldesbarna szemei aggodalmasan villogtak a félhomályban, amiben ballagtunk.
Sötét még nem volt, de a nap már rég a horizont alá bukott. Az ég Angliához
híven, szürkén húzódott el a fejünk felett esőt öntve magából. A hó már rég
eltűnt a szemünk elől. A karácsonyi hangulatot keltő fehér buckák összeolvadtak
és hatalmas pocsolyákat tettek ki az útszéleken. Persze a hideg nem tűnt el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Figyelj a
lábad alá – rázott ki gondolataim kusza menetéből. – Még eltöröd valamidet –
nyúlt a kezemért, de rá sem tekintve húzódtam el forró testétől. Fizikai
fájdalmat okozott a távolság, amit közénk húztam és ezt Josh is érezte. –
Megmagyaráznád, hogy mi bajod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kérlek… -
nyögtem ki fejemet az ég felé fordítva, ahonnan kis cseppekben hullt az eső. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del, mire
kérsz? Összezavarsz, egyik percben megcsókolsz, majd mit látok? Harryvel
hancúrozol egy kocsiban. Döntsd már el, hogy kit akarsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szerinted én
tudom? – csattantam fel és egy lépést tettem felé. – Szerinted ha tudnám, hogy
kit is akarok valójában akkor cikáznék én köztetek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Neked áll
följebb?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Szemeimet azonnal lesütöttem és nem is tudom, hogy mi
vezérelt rá, de az ölelésébe vetettem magamat. Karjai közt elvesztem, míg
fejemet a nyakába fúrva ejtettem meg pár könnyet, amik nem akartak a helyükön
maradni. Térdeim megremegek, mikor illata az orromba kúszott. Részegítő. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mi van veled,
Del? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Jobb kérdés
mi van velünk Josh? – duruzsoltam a fülébe. – Nem akarlak elveszíteni, pont
most, amikor minden összeomlik körülöttem – bújtam még mélyebben az ölelésébe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Barátok? –
simította meg az arcomat. Szavait kegyetlenül gyötrődve ejtette ki dús ajkain,
melyek most is egy szenvedélyes csókra csábítottak. Bár mikor nem? Közelébe
érve csakis felejthetetlen csókjára tudok gondolni, de józan eszem
megakadályozott abban, hogy valami orbitális hülyeséget kövessek el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ühüm… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ezután tenyerei közé kapta az enyéimet és egy lágy
csókot lehelt rájuk, gyomrom összeugrott és próbáltam észben tartani az előző
párbeszédünket. <i>Barátok. </i>Semmi több,
csak két legjobb barát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Menjünk, mert
elkésünk – húzott maga után és egy kedves mosolyt erőltetett gyönyörű arcára.
Persze figyeltünk a környezetünkre, így két leopárdhoz hasonlóan surrantunk be
a hatalmas bézs színű épületbe, amiről sokan azt se tudták, hogy éppen micsoda.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Beérve azonnal megcsapott a fahéj és a narancs
jellegzetes párosának illata, karácsony révén minden <i>kollégánk</i> kezében egy hatalmas bögre pihent. Gőze lassan terítette
be az aulát, ahol emberek tömkelege hemzsegett. A terem közepén egy hatalmas
fenyőfa feszített. Zöld ágain fényes, csillogó vöröslő játékok lógtak, tövében
pedig pár tökéletesen becsomagolt ajándék hevert. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kollégáink azonnal ránk kapták a tekintetüket,
mihelyst beléptünk a meleg épületbe. Arcukon döbbenet futott át és próbálták
felfogni azt, hogy mit keresünk mi itt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Egy apró test száguldott felénk és végül a mellettem
álló srác nyakában kötött ki. Vékony derekáról azonnal felismertem Milát, aki
magát meg sem hazudtolva egy mini fekete ceruzaszoknyát és egy mellig kigombolt
fehér inget viselt, mellén az LSA kokárdáját viselve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - De jó, hogy
itt vagytok! Annyira hiányoztatok – persze szavait nem nekem címezte sokkal
inkább Joshnak, aki nem tudta eldönteni, hogy most ölelje vissza, puszilja meg
vagy tolja el magától a ficánkoló lányt. – Nagyon jól nézel ki – kezdett neki a
tipikus flörtnek, amit mindig megejtett, ha Josh a közelében volt. Persze ez
már hozzá nőtt az imidzséhez. Megforgattam a szemeimet és az órára pillantva
elállt a lélegzetem. Már rég a megbeszélt helyen kellett volna lennünk, karjaimat
Josh tenyere köré fontam és egy erős rántással húztam el onnan. Értetlen
tekintetét azonnal megkaptam, de az órára mutatva azonnal leesett neki is.
Lábainkat kapkodva siettünk az úti célunk felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Átvágva a hosszú, szűk folyosón azonnal egy kereszteződéshez
értünk, innen jobbra fordulva egy nagyobb aulán vágtunk át. Karácsonyi díszek
lógtak le mindenhonnan, fenyőfák illata lengte körbe a teret. Az üres folyosók
zengtek a lépteinktől és átkoztam Mr. Jonest, hogy ilyen messzire kellett
helyeznie azt a fránya megbeszélő termet, vagy mit. Josh mellettem lihegve
szedte hosszú lábait és csak ekkor tűnt fel előttünk a keresett mahagóni ajtó.
Egy hatalmas koszorú feküdt a faragott csodán és persze egy ne zavarj tábla
helyezkedett el annak közepén. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Egy mély lélegzetet véve megnéztem magamat a csillogó
ajtóban és elszörnyedve vettem észre zilált külsőmet. Hajamat kibontottam és
ujjaimmal próbáltam megzabolázni zavart tincseimet, míg ruhámat igazgattam
magamon. Josh karomat megfogva kopogott kettőt és behúzott maga után. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Sejtettem, hogy a megbeszélés már nagyban folyni fog,
mégsem számítottam ennyi öltönyös alakra. Ki sem tűntek a tömegből egyforma
fekete zakók és nyakkendők pillantottak vissza ránk, Mellettem Josh megfeszült
és megbánva pillantott felpattanó vörös fejű főnökünkre. Arca izzott a dühtől
és kidüledező szemekkel szelte a levegőt köztünk. Akár a füléből még füst is
szállhatott volna fel, meglehetősen zabos volt a késésünk miatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hol voltak
maguk? – sziszegte fogait megcsikorgatva. Homloka verejtékezett és csillogó
cseppekbe rendeződve folytak végig az arcán. Haja zilált volt, nem egyszer
nyúlhatott oda a kezeivel, és persze öltönye nem volt kifogástalan, mint a
helyet foglaló urak többségének. Hónalja alatt egy fekete folt díszelgett,
mikor a terembe egyáltalán nem volt meleg, sőt talán hűvösnek lehetett mondani
az időjárást. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Elnézést a
késésért… - kezdett Josh a magyarázkodásnak, de egy úr félbeszakította és
kéjesen vigyorgott ránk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kedves olvasóim!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Itt is lennék a következő fejezettel. Az előző részhez egy roppantul aranyos kommentet kaptam, ami kedvre derített, így meg is hoztam a következő részt! Mivel a történetet befejeztem, nyugalom még nem ez az utolsó rész, de közeleg a vég, sajnos. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">De még nem búcsúzkodok, mivel befejeztem a történetet a részek nem fognak mostantól késni, ezerszer átolvastam minden részt és csak reménykedni tudok benne, hogy tetszeni fog nektek a vége. Áá ne szaladjunk ennyire előre! Köszönöm a pipákat és remélem írtok ez alá a rész alá is egy kis szösszenetet. Nem ez a legeseménydúsabb rész, amit valaha írtam, de a következőkben lesz még elég akció, ígérem! Addig is további szép napot Mindenkinek!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Puszi Kira!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Ut.: a képen Josh látható ;)</span></span></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-51060747416273877012016-04-02T02:17:00.001-07:002016-04-07T12:06:37.763-07:0024. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhz7lNaA0Na4Fm0lPppYip1ooYKUCATua2w49Yi_a4_Ff4KoAffkN9V7xBNCUs9l7yZ5VhYp1hY3AmUFYu0mMp3_nBceyEygTbtSucixRle1SL8-FA2dVZzskUhGFgqfaV3yaR6pSzwPA/s1600/1364237790258112.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhz7lNaA0Na4Fm0lPppYip1ooYKUCATua2w49Yi_a4_Ff4KoAffkN9V7xBNCUs9l7yZ5VhYp1hY3AmUFYu0mMp3_nBceyEygTbtSucixRle1SL8-FA2dVZzskUhGFgqfaV3yaR6pSzwPA/s320/1364237790258112.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Reggel az első gondolat, ami megfordult a fejemben az
Harry volt és randevú. Mivel nem rendelkeztem egy legjobb barátnővel, akivel
ilyenkor beszélgetni szokás magamra maradtam. Mindig is vágytam egy lányra, aki
mellettem lenne bármikor, ha szükségem lenne rá, mégsem rendelkeztem egyetlen
egy barátnővel sem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ha volt is barátom az mindig hímnemű volt, valamiért a
fiúkkal mindig jobban kijöttem, mint a saját nememmel. Ezt bizonyítja Josh és
Houston is, de Josht csak nem hívhatom fel „randi ügy miatt”, mikor azt sem
tudom, hogy akkor most mi is van közöttünk. Houstonnak meg már így is sok dolga
volt, nem akartam elárasztani még a saját gondjaimmal. Így tehát egyedül
maradtam a tehetetlenségemmel. Az idő viszont kegyetlenül loholt előre engem
meg sem kérdezve, alig eszméltem fel és már kettőt ütött az óra. Eszeveszett
kapkodás mellett rohantam a fürdőbe, hogy valami elfogadható külsőt varázsoljak
magamra. Gyors fürdés után a sminkes asztalkámhoz siettem, ahol felkentem
valamit az arcomra. Miután a kozmetikumokkal végeztem a ruhásszekrényem elé
sasszézva kezdtem kidobálni annak tartalmát. Nem sokára, mintha bomba robbant
volna úgy nézett ki a szobám. Egyik ruhát sem találtam megfelelőnek, mert nem
is akartam ribanccá válni, de egy bálba sem készültem éppen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Végül egy bézs nadrág és egy fehér blúz mellett tettem
le a voksomat. Magamra ráncigáltam a ruhadarabokat és pár utolsó simítás után
csöngettek. Az órámra pillantva, mosolyogva konstatáltam, hogy pontosan hármat
ütött. Mintha komolyan hamarabb érkezne, majd mikor pontosan három lesz,
becsönget. Simán kinéztem ezt Harryből, de nem tettem szóvá, egyáltalán nem
kívánkoztam zavarba hozni a göndör hajú fiút. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Az ajtó elé ugráltam és egy utolsó pillantást vetve a
tükörképemre kitártam az ajtót, ahol Harry várt rám. Egy halványkék inget
viselt szövetkabátja alatt. Egy barna sál elegánsan volt a nyaka köré tekerve,
úgy nézett ki, mint egy modell, akit épp egy címlapfotózásról loptak volna el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Háta mögül egy csokrot húzott elő és szerényen
mosolyogva nyomta azt az orrom alá. Haja tökéletesen állt a feje tetején,
látszott, hogy levágatta csak azért, hogy jól mutasson előttem, vagyis
reménykedtem benne, hogy azért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szia! –
köszöntem halkan, a csokrot elvettem tőle és beinvitáltam a házamba. – Remélem
így jó leszek – mutattam végig magamon. Tekintete követte az ujjaimat és lassan
vezette végig azt rajtam. Elégedetten elmosolyodott és bólintott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem is
lehetnél jobb – ejtett meg egy bókot. Arcom azonnal vörössé változott, de
megőriztem a hidegvéremet és egy köszönömöt elmormolva vázába helyeztem a
gyönyörű rózsákat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hova is
megyünk? – pillantottam hátra, mikor magamra próbáltam ráncigálni a kabátomat,
szerencsére úriember módjára segített a helyzetemen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Majd meglátod
– nyomott egy puszit az arcomra. – Remélem nem vagy fázós fajta – eresztett be
a kocsijába. Homlokom ráncba borult és értetlenül fordultam felé, reméltem,
hogy elárulja hova visz engem, de csalódnom kellett, egy apró információ
morzsával sem szolgált. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Remélem,
azért nem rabolsz el – nevettem fel, homlokomat az üvegnek döntve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Arra semmi
szükség, magadtól is velem jönnél – röhögött fel, mire csak egy szúrós
pillantást lövelltem felé. Kedve nem hagyott alább, de nem is bántam, mert egy
kis idő múlva együtt kezdtünk röhögcsélni rajtam. A városból lassacskán
kiértünk és gyorsan száguldoztunk az autópályán. Harry egyik könyökét kidugta
az ablakon és egészen úgy mutatott, mint egy tinisztár egy hülye romantikus
komédiából. Haját a szél összevissza csapkodta, míg a kocsi motorjának halk
moraja adott egy kis háttérzajt. Elvesztem a látványában és ezt nem sokára ő is
észrevette, de nem tett egoista megjegyzést csupán szerényen elmosolyodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ahogyan haladtunk egyre messzebb a várostól úrrá lett
rajtam egy furcsa érzés, mintha a láncaimat szaggatták volna, melyek eddig nem
engedtek sehova sem. A gyermekkorom óta rajtam heverő láncok, melyek elvették
tőlem a szabadságomat. Nem volt gyerekkorom, folyamatosan a családunk
megélhetésén és Mike-on való aggódásom nem tette lehetővé azt, hogy éljek. Nem
jártam a barátnőimmel vásárolni, nem moziztam semmit sem csináltam azon kívül,
hogy a testvéremmel a falon lévő penészcsíkokat számoltam. Tanultam és tanultam
a céljaimat próbáltam megvalósítani, hogy egy olyan várost csináljak Londonból,
amilyen régen volt. Sosem aggódtam a pasi ügyeken, mert nem voltam soha
szerelmes, nem akartam, hogy időt pazaroljak ilyen tini dolgokra, de úgy
látszik nem menekülhettem el az érzés elől. Mert kettő is letámadott mondhatni
egy időben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nincs ehhez tapasztalatom, hisz csak most kezdtem
kapizsgálni a szerelem szó jelentését. Érdekes módon érzéseim folyamatosan
változnak, kavarognak bennem. Egyik percben úgy érzem Josh a mindenem, majd ez
egyszerűen semmivé foszlik és megjelenik előttem Harry és persze ez fordítva
is. Szeretnék mindkettejükkel lenni, de ez szörnyű dolog lenne, kijátszanám
őket és persze saját magamnak is rosszat tennék. El kell döntenem, hogy ki
mellett akarok lenni, de kezdem azt érezni, hogy ez nem az én döntésem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nem én fogok dönteni, hisz Harryvel csak azért lóghatok,
mert ez a terv része, hogy közelebb kerüljek Kirkhez. Ha lebuktatom őket, Harry
még csak rám se fog nézni, meg fog vetni akárcsak Houston. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Lehunytam a szemeimet és kiűztem a rossz gondolatokat
az elmémből, nem akartam ezen rágódni most, amikor boldognak kéne lennem. Végül
egy sóhajtás mellett visszanéztem a városra, mely már csak apró pontocska volt
a távolban. Harryre néztem. Nem mozdult, tekintetét keményen az úton tartotta,
miközben elhaladtunk a zöldellő táj mellett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Merre
megyünk? – kíváncsiskodtam. Arcára egy hatalmas mosoly ült ki, de nem válaszolt
csak megvonta a vállát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kiderül egy
kicsit később – pillantott rám egy pillanatra. Durcásan összefontam a karjaimat
és próbáltam nagyon dühös arcot vágni. – Látom, nem szereted a meglepetéseket –
nevetett fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szeretni,
szeretem csak általában túl kíváncsi a természetem. Kiskoromban is, ha anyám
hozott valami ajándékot, akkor mindig kikutattam és úgy egy héttel ezelőtt
megtudtam, hogy mi volt az. Testvérem mindig szidott emiatt, de hát ilyen
vagyok – kuncogtam fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Josh? –
nézett rám majd vissza az útra. Ja persze azt hiszi Josh a testvérem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen – néztem
ki az ablakon. Ha tudná az igazat, nem hiszem, hogy itt ülne mellettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nagyon
szeretitek, egymást látom, ahogyan rád néz. Mint egy tigris, aki védi a saját
dolgát. Gondolom nem nagyon rajong az ötletért, hogy velem lógj – nevetett fel.
Testem megfeszült, de próbáltam nyugalmat erőltetni magamra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem igazán.
Tudod olyan védelmező típus, nem szereti ha fiú van a közelemben – túrtam hátra
előre eső tincseimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Értem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Megmertem rá esküdni, hogy érezte nem akarok erről a
témáról beszélgetni. Josh nevétől már összeugrik a gyomrom. Remélem nem látszik
az arcomról az érzelmek hada, mely ostromolja a testemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - És mit szólt
mindenki Lionel megjelenésére, mind olyan nyugodtnak tűntek - váltottam témát.
Lassan tapogatóztam a válaszaim felé, nem csináltam feltűnően. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igazából
nagyjából mindenki sejtette, hogy van egy másik gyerek rajtam kívül. Apám azért
tett pár félreérthetetlen megjegyzést, így nem érte őket nagy meglepetésként a
felbukkanása.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem rossz fiú
– bukott ki belőlem, mire rám kapta a tekintetét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ne mond, hogy
ilyen gyorsan lecserélsz – nevetett fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem úgy
értettem – köhintettem zavartan. -, de olyan rossznak festetted le, mikor nem
is rossz fiú. Szerintem aranyos – mentegetőztem. Harry csak felsóhajtott és
hagyott egy kis szüntetet, de végül válaszolt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mindennél
jobban szeretem Lionelt. Ő nem rossz, nem azt akartam, hogy ezt hidd, de ő más,
Del. Nem olyan, mint én. Ő nem kapott édesanyánk jójából, csak apám
gonoszságából. De igazad van tényleg aranyos fiú, persze a maga módján – túrt
bele a hajába. Nem feszítettem tovább a húrt, inkább kibámultam az ablakon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A kocsi lassulni kezdett és egy gyönyörű mező mellett
álltunk meg, ahol kocsik hada nézett egy domboldal felé. A kisebb „hegyen” egy
hatalmas vászonhelyezkedett el, amin már megjelent pár betű és kép. A
felismerés villámként csapott a testembe. Kiugrottam a kocsiból és hitetlenül
meredtem a kivetítőre. Egy moziba hozott. Szerelmetesen néztem az engem
vizslató fiúra, aki mihelyst meglátta mimikámat, elröhögte magát. Karjaiba
vetettem magamat és egy csókot csentem tőle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszönöm –
susogtam a fülébe és egy végső csókot leheltem a nyakára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Semmiség –
legyintett és a kocsiba vezetve leültetett az anyósülésre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nem is figyeltem a filmre, csupán az érzésre.
Gyomromban kergették egymást a furcsábbnál furcsább érzelmek. Mondhatni
liftezett a gyomrom. Szerintem minden lány álma az, hogy egy ilyen helyre vigye
őt a szerelme, hogy együtt a naplementébe figyeljék a kivetítőt és néha egy-egy
csókot lopjanak egymástól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Visszafelé vezető úton az arcomról nem lehetett
letörölni a vigyort. A lakásomhoz érve egy utolsó pecsétet tettünk az estére,
nevetve váltunk el egymástól, de hangom elhalt, mikor megpillantottam az ajtóm
előtt ácsorgó fiút. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Gúnyos mosolyától kirázott a hideg. Harry már elment
így nem láthatta Josht. Sóhajtva eresztettem be a házba, ahol kényelmesen
foglalt helyet a kanapémon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Látom jól
szórakoztál – fűzte hozzá szórakozottan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Te sem
panaszkodhatsz, vagy emlékeztesselek a csókodra Ninával? – förmedtem rá. Némán
bólintott. – Mit akarsz?<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Az igazat
megvallva téged, de most nem ezért jöttem – megjegyzése egy mosolyt csalt az
arcomra, de nem akartam megtörtnek látszani. – Mr. Jones beszélni szeretne
velünk, már beszámoltam neki a bálról, de direkt kihangsúlyozta, hogy
mindenkivel beszélni szeretne a főhadiszálláson – dőlt hátra a kanapémon és egy
fáradt pillantást vetett a plafonra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kedves Olvasóim!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Egy kis késéssel meg is érkeztem a következő fejezettel! Nagyon szépen köszönöm a 19 feliratkozót és a pipákat is! Imádlak benneteket! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kérlek írd le a véleményedet!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Puszi Kira!</span></div>
</div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-22421993956618167682016-03-19T04:59:00.001-07:002016-04-02T02:17:42.035-07:0023. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-p9wLEJ-xHnhPjKacyuoGnyqPhTmutvxHtH5xdQYBt5TrwcwqVGZ_T13U408w3qeufj9uVVipw7hv6TGgOm5bIG06CKSyTt0CEGfc_MhcODVl5gfvdXHhejey_SFVAd2lFare7AOM1Do/s1600/72345_10154083066674903_2808788475922288085_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-p9wLEJ-xHnhPjKacyuoGnyqPhTmutvxHtH5xdQYBt5TrwcwqVGZ_T13U408w3qeufj9uVVipw7hv6TGgOm5bIG06CKSyTt0CEGfc_MhcODVl5gfvdXHhejey_SFVAd2lFare7AOM1Do/s320/72345_10154083066674903_2808788475922288085_n.jpg" width="308" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ahogy
kiderült a Steewens megnevezésnél rám is, és Joshra is gondolt egyaránt, tehát
megjelentünk hajnali háromkor a megbeszélt helyen. Tenyerem izzadt, de
próbáltam palástolni az izgalmamat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Rettegtem
attól, hogy talán kitudódott az ügyünk és éppen a kivégzésemre jöttem el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Az
ajtó hirtelen kivágódott és Kirk bicegett be rajta nyomában Greggel. A hűvös
szél azonnal utat talált magának és az eddig csendben ücsörgő bagázson lassan
végigszánkózott. Izzadságtól csöpögő tincseimen jólesően táncolt végig a szél,
és egy mély sóhajt megeresztve emeltem fel kissé homályos tekintetemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kirk,
mint azt már megszokhattuk tökéletesen festett. Fekete öltönye helyett egy most
egy tweed fazonúban jelent meg. Nadrágja tökéletesen passzolt zakójához,
kifogástalan volt a megjelenése. Kezeivel hátra simította őszülő tincseit és
végre megszólalt recsegő hangján. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Örülök, hogy mind eljöttetek, ugyanis egy
roppantul fontos dologról kell beszélnünk – igazította meg zöld kockás
nyakkendőjét. – A francia maffia vezér meglátogat bennünket egy bál nevében,
ahogy azt megszokhattuk – tette hozzá sürgősen. – Ebben az évben a válság
ellenére ugyanúgy megtisztel minket a jelenlétével. Viszont nem bízhatunk meg
benne, senkiben sem, aki részt fog venni ezen a bálon. Résen kell lennünk
emberek, ezért is hívtam össze a legjobbjaimat és persze a két hölgyet is –
pillantott rám és Ninára nyájasan. – Jean pontosan tisztában van azzal, hogy
előnyben van. A szállítmány nagy részét megszerezte – köhécselt zavartan és egy
éles pillantást vetett a mellette helyet foglaló Gregre. – A bál tavasz első hetén kerül megrendezésre,
tehát van még egy kis időnk a felkészülésre. Meglepetésszerűen akarom elkapni –
csapta össze a tenyereit. -, hogy ne számítson a támadásra. Ha pedig megvan a
szállítmány már a miénk, és újra a markunkban tudhatjuk a világ elsőszámú
dílervárosának a címét – vigyorodott el megvillantva fehér porcelán fogait. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Megborzongtam
a gondolatra. Kirk egyszerűen rémisztő hatással volt minden emberre, bárki, aki
csak a közelébe merészkedett megbánta. Az emberek félnek tőle ezért nem mer
senki sem fellázadni ellene, de mi Josh-sal és az LSA-jel megállítjuk Kirket és
egy jobb várost csinálunk Londonból, vagyis ez a terv. Ebből mennyi fog
sikerülni? Nem tudhatjuk, de reménykedünk bene, hogy a mi támadásunk is pont
olyan tökéletesre lesz csiszolva, mint az övéké. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - A bálra persze párokban jelenünk meg,
először diplomatikus módon kényszerítem majd arra, hogy adja át a drogot, ha
mégsem teszi meg, mi felkészültünk a csatára – mosolyodott el hűvösen. – Az
viszont más kérdés, hogy ők is fel lesznek e készülve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Lehet sejtik, hogy ezt tervezed, apám –
szólalt meg Harry. Nem akartam rá nézni, akár el is sírhattam volna magamat a
látványán. A jó és kedves Harry nem áshatja magát ilyen ügyekben, mégis már
benne volt az egész testével és már nem menekülhetett sehova. – Felkészülhetnek
az esetleges támadásra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Fiam nem ismered Jeant, én igen és pontosan
tudom, hogy egy pohár whisky és egy jó minőségű szivarral már meg lehet
vesztegetni. Számíthat ránk, de nem tud vele mit kezdeni, ahhoz túlságosan is
buta. Jószívű – hangjából csöpögött az undor. Megborzongtam és lassan
tudatosulni kezdett bennem, hogy előttem egy hidegvérű gyilkos ült. – Egy
vezér, pedig nem lehet jószívű, itt kezdődik a Francia maffia bukása – kacagott
fel és egy kis fáziskéséssel mindenki követte a példáját. – A többi
megbeszélésre újra kijelölöm a jelenlevőket – állt fel és kiitta poharának
utolsó pár kortyát. – Majd még találkozunk – sétált az akasztóhoz, ahol magára
kapta fekete kabátját és egy színpadias mosoly mellett elhagyta az épületet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Az
egész bagázs szedelőzködni kezdett Kirk távozása után. Josh egy pillantásra sem
méltatva engem lelépett Ninával karöltve, de engem ez már nem tudott meglepni,
ha annyira szeretne, nem játszaná a sértődött kisfiút, hanem a sarkára állva
harcolna értem. Lehet, kissé önző vagyok, jó nem kicsit, hanem nagyon, de most
nem? Miért próbálja fitogtatni, hogy nem érez irántam semmit, mikor minden
tettével pont az ellenkezőt mutatja. Bevallom, nem esik jól, ha Ninával van, de
már belefáradtam ebbe a macska egér játékba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A
kabátomért nyúltam, mikor valaki mögém állva leszedte azt és felsegítette.
Leheletét éreztem a nyakamnak csapódni, amitől látványosan megborzongtam,
tudtam, hogy ki áll mögöttem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszi – leheltem halkan és próbáltam
elkerülni a tekintetét. Kilépve a hideg utcára testemen végig futkosott a
hideg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Áll még az a randi? – pillantott rám fél
szemével. Arca pirosan ragyogott a hidegben, zöld szemeivel egyetemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ha te meg nem gondoltad magadat –
villantottam meg mosolyomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Soha. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Felnevettem,
de hangom azonnal el is halt, mert megláttam a távolban Josht és Ninát, ahogy
egymásba gabalyodva álltak egy fa tövében. Szívemen egy hatalmasat
csavarintottak, kiszorítva belőle mindent. Lassan elhomályosult előttem minden,
de Harry előtt próbáltam összekaparászni maradék erőmet. Egy halvány mosolyt
erőltettem az arcomra és beszálltam a göndör hajú srác mellé a kocsiba. Lelki
szemeim előtt lebegett a kép, arról, hogy Nina hosszú, vékony ujjait, Josh
göndör hajába fúrja. Lehunytam a szemeimet, nem akartam rájuk gondolni, nem
akartam arra gondolni, hogy azokat az ajkakat reggel még én csókoltam és nem Ő.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Harry
ujjai lassan szántották fel a bőrömet a kezemen. Ajkaim közt egy halk sóhaj
halt el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Valami baj van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem, nincs semmi – suttogtam vissza és
fejemet a vállának hajtva hagytam, hogy pár percig kényeztessenek ujjai. –
Mehetünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Bólintott,
majd a kulcsokat a kis lyukba helyezve gázt adott a motornak és már
száguldottunk is a házamhoz. A lakáshoz érve egy mosolyt küldtem Harrynek, aki
csak maga elé bámult. Kiszálltam a kocsiból és az ajtó felé vettem az irányt,
viszont tenyere, mely a csuklóm köré fonódott megakadályozott a mozgásban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Szemeimet
rávezettem és smaragdjai közt elveszve forrtunk össze egy csókba. Már nem
érdekelt se Josh, se Nina, csakis Harry uralta elmém minden egyes szegletét.
Hajába vezettem az ujjaimat, amivel egy halk morgást eredményeztem. Testével a
falnak taszított és mohón tapad ajkaimra. Azonnal visszacsókoltam és hagytam,
hogy kezei körbebarangolják a testemet. Csak levegőt venni váltunk el, de utána
máris egymásra tapadtunk, mint két kiéhezett oroszlán egy darab húsra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Harry
elszakad tőlem és pihegve fúrta az arcát a nyakamba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - A holnap megfelel neked? – susogta a
fülembe. Egy percre megfeledkeztem arról, hogy miről is beszél, de hamar észbe
kaptam és eszeveszett bólogatásba kezdtem. – Értem, akkor holnap itt leszek
érted háromra – lehelt egy nedves csókot az orrom hegyére. Szívem egy óriásit
dobbant cselekedetére. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Én is – makogtam fel sem fogva a szavaimat.
Valami halandzsát elmormoltam és már be is szaladtam a lakásomba. Hátamat a falnak
vetettem és egy mély levegő vétel mellett a hajamba vezettem az ujjaimat. Ott
kezdődött a baj, hogy magam se igazodtam ki az érzéseimen. Nem tudtam, hogy
melyik fiú kell most nekem Josh vagy Harry? Lehet egyáltalán egyszerre két
embert szeretni? <o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Meglepetésemre
a szobám nem volt feltúrva és minden ugyanúgy hevert, mint, délelőtt mikor
elhagytam azt. A szobámba beérve erőtlenül hanyatlottam az ágyamra és nem
gondolva semmire, hagytam, hogy az álommanók egy sokkal édesebb világba
repítsenek.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kedves Olvasóim!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">És itt is vagyok egy újabb résszel. Uhm remélem tetszik nektek és pipáltok, feliratkoztok és persze komiztok. Nyugodtan írjatok, nem haapok, de tényleg :D</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Egy kemény héten vagyok túl, mert kedves tanáraim nem nagyon akarták megkönnyíteni a dolgunkat, na mindegy. De mindjárt tavaszi szünet, úgyhogy gyerünk emberek csak egy fél hetet kell kibírnunk!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ha tetszik a rész, vagy ha nem, írd le a véleményedet ;)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Puszi Kira!</span></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-59921617534810718162016-03-14T08:20:00.001-07:002016-03-14T08:20:21.021-07:0022. Fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRTpncgv543wiG_01_b5Ge-p6b42CKPYeoN-yZ8mQM6bwMPC1bV3vhNzg294nrXA4Op7w5QwJaLRh3ePs5b1K0tM3m-MOBaJs7zpbgJL7gGvpel4L5TlBwvUyyyM6TzVekmpOmGmFGph4/s1600/tumblr_o04xb5JQVC1thpoa3o5_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRTpncgv543wiG_01_b5Ge-p6b42CKPYeoN-yZ8mQM6bwMPC1bV3vhNzg294nrXA4Op7w5QwJaLRh3ePs5b1K0tM3m-MOBaJs7zpbgJL7gGvpel4L5TlBwvUyyyM6TzVekmpOmGmFGph4/s320/tumblr_o04xb5JQVC1thpoa3o5_250.gif" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Meg sem vártam, hogy megszólaljon, elmém ahhoz már
túlságosan is elborult. Megráztam a fejemet, magamra kaptam a kabátomat és már
kint tapostam a lucskos havat, mely színét elvesztve hevert az út szélén. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Hogy rosszul esett e az, hogy Josh inkább Kitty-nek
adott igazat, mintsem nekem? Igen rosszul esett. Mert nem tudtam elképzelni,
hogy ezek ennyire jól ismerjék egymást, de akkor miért néznek egymásra
gyűlölködve? Egyáltalán ki az a Kitty? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Tisztában vagyok azzal, hogy Josh hazudott akkor,
mikor azt mondta, hogy a barátnője vagy mije volt. Van ezeknek egy zűrös, közös
múltjuk, amit nem nagyon akaróddzanak elmondani nekem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ahogy lassan megközelítettem a Bárt szívem vad
kalapálásba kezdett. Felejteni akartam és erre talán a legjobb gyógyír Harry
volt. Beléptem a dohos épületbe, ahol mint általában pár folytonos vendég és
néhány tag beszélgetett egy habzó sör mellett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A sötét falakról hámlott a vakolat. Az asztalok
rozsdásak és piszkosak voltak, ahogy a székek is. A fejünk fölött nyöszörögve
pörgött egy ventilátor, míg mellette egy lámpa pislákolt. Értettem, hogy az
emberek miért is kerülik el annyira ezt a helyet. Már maga a kiírás, hogy <i>Stewart’s Bar </i>vészjóslóan nézett ki nem,
hogy a belseje. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Gyorsan a helyemre surrantam és tekintetemmel
valamilyen ismerőst kerestem, de senki nem volt itt. Se Greg, aki általában itt
tengette a napjait, vagy éppen Kirk seggét nyalta, de még Houstont sem láttam
sehol. Egy pincérnő sasszézott mellém, akinek azonnal feladtam a rendelésemet,
mikor kivágódott az ajtó. A kis csengő leszakadt a plafonról és csörömpölve
zuhant a földre. Először csönd, majd egyszerre kaptunk a fegyverünkhöz és
szegeztük a megérkező fiúra, aki nem volt más mint Lionel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Fehér mosolyát megvillantva lépegetett be a bárba, nem
foglalkozva a rászegeződő fegyverekkel. Azonnal elraktam fekete bestiámat és
visszatértem kávém fogyasztásához, mikor egy test csapódott be mellém. Unottan
pillantottam fel. Sötét szőke hajában néhol erősen feketés csíkok is
elhelyezkedtek, egészen olyan hatása volt a hajának mintha melíroztatta volna.
Mélyzöld szemével kíváncsian vizslatott, ám kisfiús tekintetéhez egyáltalán nem
illet arrogáns mosolya. Hosszú szempillái majd’ felértek a szemöldökéig, igazán
jóképű volt a maga módján. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Egyetlen egy dolog fúrta az oldalamat, mintha meg sem
lepődtek volna a többiek azon, hogy Kirknek van egy eltitkolt fia. Normálisan
viselték, hogy tegnap még csak egy, ma meg már kettő fiú arroganciáját kell
elviselniük, mintha természetes lenne az, hogy naponta bejelentenek egy ilyen
hírt. De ez volt az Alvilág. Itt semmi sem volt normális vagy természetes, itt
ez a két szó nem is létezik, mint a mennyben a pokol vagy fordítva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hello –
köszönt hátra dőlve a székén, hangja selymes volt mégis figyelmet parancsoló.
Különös, hogy egy 16 éves fiú ilyen tekintéllyel rendelkezzen, az ember
akaratlanul behódol neki. Volt benne valami, lehet a hangjában vagy
testtartásában, ami mássá tette Őt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szia –
szürcsölgettem a kávémat. Tekintetünk találkozott és arcom magától vált
pirossá, képén egy önelégült mosoly jelent meg, mire én újra a kávémnak
szenteltem minden figyelmemet. – Hol van mindenki? – váltottam gyorsan témát,
nehogy megjegyezze pillanatnyi zavaromat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Valahol. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Bővebben? –
forgattam meg a szemeimet, mire egy újabb mosollyal nyugtázott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem tudom,
hogy bízhatok e benned – vont vállat lazán. Szemeim elkerekedtek, mikor az ajtó
kitárult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Előbb hiányolt emberek egyszerre özönlöttek be a bárba
és mind helyet foglalva kezdtek komoly diskurálásba. Harry göndör fürtjeit azonnal
kiszúrtam, a pultnak dőlve figyelte az apját, akinek a megérkezésével az egész
helyiség elcsendesült. Harry egy egyszerű fehér inget kapott magára, melyet
egészen a nyaka tövéig begombolt, míg lábán egy fekete nadrág feszült.
Hatalmasat nyelve vezettem le róla tekintetemet. Nem sokkal ezután Josh is
megérkezett. Gyors körszemle után, hogy itt talál e – és ki is szúrt -, már
ment is a szokásos társaságához, azaz Ninához és Adamhez. Egy nagy kört
alkottak Kirk körül, mikor valaki egy széket húzott az asztalunkhoz. Lionel
felhorkant majd bátyjára emelte méregzöld tekintetét. Szó szerint megmérgezte
az embereket a tekintetével. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szervusz Del
– szólalt meg Harry. Szemeimet rá kaptam és egy szerény mosollyal ajándékozott
meg. – Hogy vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszi, öhm… elég
jól… vagyis nem, mindegy jól vagyok – legyintettem égő fejjel. Hámlott a bőr a
képemről, mintha egy kemencébe mártott vassal simogatnák az arcomat.
Felnevetett, majd öccsére pillantott, aki látszólag jól szórakozott zavaromon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kifejezett
aranyosnak is lehet nevezni, ha elpirul – mosolyodott el bájosan utánozva
engem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Lionel! –
hördült fel Harry. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mi van? Nem
mondhatom el a véleményemet? Bocs már bátyus, de ahogy tudom, nem jártok csak
egyszer lefeküdtetek. Még nem a tied – nevetett fel gúnyosan. Megmerevedtem és
szúrósan pillantottam a vihogó fiúra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ilyen nem is…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Bocs, hogy
megzavarom a családi traccs partit, de Kirk mindenkit maga köré hivatott –
jelent meg mellettünk Josh és egy gúnyos mosollyal ajándékozott meg, majd már
ment is vissza a helyére. Szívem azonnal összeszorult, végül egy nem érdekel
egyik sem, mondattal megráztam a fejemet és a többiekre néztem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ez ki volt? –
kérdezte Lionel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - A bátyám, nem
a legkedvesebb ember a világon, de ha megismered, nem tudsz tőle elszakadni –
álltam fel, mire Harry azonnal mellettem termett. – Igen? Akarsz valamit? –
vágtam hozzá nem túl kedvesen, amitől az arca azonnal lángba is borult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Bocs, hogy
nem hívtalak, de elég sok zavaros dolog van most a maffiában – sóhajtotta
ujjait a hajába vezetve. – Találkozhatnánk valamikor, nem? – mosolyodott el
szégyenlősen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> Lassan odanyúlt
a kezemért, bőröm felpezsdül és meg sem gondolva semmit, ajkaimat lassan az
övéire tapasztottam. Először lefagyott, de végül kezeit derekam köré csavarva
testéhez húzta az enyémet. Minden porcikánk érintkezett, a levegő megrekedt a
tüdőmbe és nem vettem tudomást a minket leső emberekről, egyedül mámorító
csókjára bírtam koncentrálni. Akár egy selymes toll érintése, de annál is
puhábbak voltak dús ajkai. Mámoromban lubickolva, merültem el annak habjai
közt, nem akartam, hogy véget érjen a csókunk, de a levegő félbeszakított
minket. Az oxigén keményen ütközött tüdőm falának, egy másodpercre nem kaptam
levegőt, de érintése kijózanított. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ezt egy
igennek veszem – vigyorodott el és egy utolsó puszit nyomott az orromra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kirk egy éjfekete, bársonyból készült öltönyt viselt,
alatta egy szürke selyem mellénnyel. Mellkasánál az egyik zsebből egy vörös K.
S. monogramú zsebkendő lógott ki. Nyakát egy ugyanolyan színű és anyagú vérvörös,
selyem nyakkendő keretezte, mint a zsebkendő a mellényébe. Élére vasalt
bársonyos nadrágja és lakk cipője már csak hab volt a tortán. Ősztincseit
hátrazselézte, amikben azért még ott volt pár barnás hajtincs. Messziről érezni
lehetett rajta a jó minőségű szivar tömény, de édeskés illatát, nem beszélve a
rum gumis szagáról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Akkor Greg,
Wayne, Steewens és a fiaim, itt este hajnali háromkor – aztán felállt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Az akasztóhoz vonult, ahol magára kapta a fekete
szövetkabátját és egy utolsó pillantást vetett a társaságra majd a fia felé
fordult. <o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> - Akkor itt
3-kor – kapta magára </span>fedora<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> fazonú kalapját, majd egy biccentéssel le is
lépett. </span><br />
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Kedves Olvasóim!</span><br />
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Tadamm! Meg is jött a legújabb rész! Eh... ám mégsem vagyok megelégedve, és végre valahogyan össze tudtam szedni a gondolataimat a bloggal kapcsolatban. Haladtam egy kicsit a sztorival és meg is támadott az ihlet. </span><br />
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Ez a fejezet nem lesz a kedvencem, de majd beindulnak újra a történések. Bocsánat ezeket a hatalmas csúszásokat és egyszerűen megakadtam. Nem tudom, hogy még mennyi rész maradt hátra, de nem több szerintem 10-nél. Úgyhogy még nem lesz vége. Remélem azért tetszik valakinek ez a pici részecske és hagy valami jelet maga után, egyáltalán jár-e errefelé valaki :DD.</span><br />
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Remélem igen! Élvezzétek ezt a kis "szünetet".</span><br />
<span style="font-family: times new roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">További szép délutánt Mindenkinek!</span></span><br />
<span style="font-family: times new roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Kira!</span></span>Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-67165465526302094092016-02-27T08:02:00.001-08:002016-03-03T10:04:21.401-08:00Sajnálom, avagy egy kisebb szünet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrE_UVIo01yR3pX-Fdh9gcrBx4UfzVV238-nHqXZtyw3vgmjVITTw7WLck_dm31UOeeFC43I0YkX3CVKiqLoIcTsxbrnNR6GBMPCtsYBfELiluFO6-Jo3JfGbM9uryIbvW_vmCnRGBlc8/s1600/Apology-Quotes-89.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="109" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrE_UVIo01yR3pX-Fdh9gcrBx4UfzVV238-nHqXZtyw3vgmjVITTw7WLck_dm31UOeeFC43I0YkX3CVKiqLoIcTsxbrnNR6GBMPCtsYBfELiluFO6-Jo3JfGbM9uryIbvW_vmCnRGBlc8/s320/Apology-Quotes-89.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Drága Olvasóim!</span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ahogy azt a címben is olvashattátok, a blog egy kisebb szünetre vonul.</span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hogy miért?</span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Nem is tudom, az ihlet egy kissé elhagyott. Kell egy kis idő, hogy újra gondoljam a történetet és folytatni tudjam. De mielőtt valaki úgy gondolná, hogy vége a történetnek, csak egy dolgot mondok NEM NINCS VÉGE, CSUPÁN EGY KIS IDEIG SZÜNETEL. Kell ez a kis szünet, hogy előre haladjak a sztorival és legyen pár rész előre megírva.</span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Persze nagyon sajnálom. Szörnyen érzem magamat emiatt, de csak egyet kérek... ne pártoljatok el tőlem. A történet megígérem, hogy folytatódni fog csak egy kis pihenőre vonul, velem az élén. Most egy ideig a másik blogomra fogok koncentrálni, amit megtekinthettek <a href="http://elfolytottvagyak-kira.blogspot.hu/">ITT</a>.</span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Igazából sejtelmem sincs, hogy meddig tart, majd ez a szünet. Lehet csak pár hét, de lehet, hogy egy hónap múlva térek csak vissza, de megpróbálok hamar jönni az új résszel.</span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Még egyszer elmondom, hogy szégyenkezem emiatt, de nincs más választásom! Köszönöm azért a megértéseteket, vagyis remélem megértetek :)</span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Puszil Mindenkit Kira!</span>Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-64786016968485819722016-02-22T03:39:00.000-08:002016-02-22T03:39:57.622-08:0021. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-Q-a41zL_TbZOq_vlAaUK_v6xqLpE19w11aaR-Tlog7qrC_Uzr4kRfP4UWkNaq2IQ5Ro9wjBP_UsOc-TqcFAXyNQGHPf6Und4sgVDxiwSLpLqmyJpo9EhRBwllmABQmLuzh8xcwAy7Ng/s1600/tumblr_nh6bdiquqc1r8d224o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="185" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-Q-a41zL_TbZOq_vlAaUK_v6xqLpE19w11aaR-Tlog7qrC_Uzr4kRfP4UWkNaq2IQ5Ro9wjBP_UsOc-TqcFAXyNQGHPf6Und4sgVDxiwSLpLqmyJpo9EhRBwllmABQmLuzh8xcwAy7Ng/s320/tumblr_nh6bdiquqc1r8d224o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ujjaim ragadtak a vörös folyadéktól, elegem volt ebből
az egészből. Bevágtam magam mögött az ajtót, Houston tekintete megtalált.
Elnyomta lassan füstölgő csikkjét és felém fordult, kitárta karjait. Kérdés
nélkül vetettem magamat közéjük, mentolos illata azonnal körbe lengett,
megnyugtatott, heves szívverésem lassanként normalizálódott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">April üres fekete tekintete még mindig előttem
lebegett, de próbáltam elűzni a gondolataimból. <i>Megérdemelte</i>, gondoltam. A kocsiba lépve leültem az anyósülésre,
míg homlokomat az üvegnek támasztottam. Hirtelen elfogott az álmosság és már
csak arra keltem, hogy a saját ágyam besüpped mellettem. Szemeimet felnyitottam
és Josh aggódó tekintetébe ütköztem. Ujjait az arcomra simította és egy lágy
csókot lehelt a homlokomra, bensőm megremegett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Lihegtem az érzés hatására, elfelejtettem Harryt,
mindenkit. Egyedül Josh arcát láttam magam előtt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Jól vagy? –
susogta a fülembe. Érdes hangjától kirázott a hideg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Persze –
vágtam rá, abban reménykedve, hogy nem hallotta meg remegő hangszálaim adta
reszketeg hangocskát, de mielőtt felülhettem volna rám mordult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mi történt?
Miért volt feltúrva a házad? – vonta föl sűrű szemöldökét. – Del, mit nem
mondasz el nekem? – nem volt időm meggondolni a válaszomat, ugyanis a szavak
kibuktak belőlem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Valaki követ
– kis hatásszünet. -, már egy ideje folyton a nyomomba van valamilyen kapucnis
alak, folyamatosan el fut előlem, de azt tudom, hogy kék szeme van és szőke
haja. Láttam. De ha ez nem elég, mindig, amikor hazajövök ez vár rám – mutattam
körbe a romokba heverő szobára. Kezeim remegtek, nem akartam látni, hogy milyen
képet is mutathatok magamról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Miért nem
szóltál, Del ez komoly…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Félek! – tört
ki belőlem a hisztérikus zokogás. – Josh, én félek – ismertem
be leszegve a fejemet, barna tincseim az arcomba hullottak, de puha ujjaival
eltűntette azokat az arcomból. – Olyan sok minden történt, egyszerűen ez nekem
túl sok. Itt van a maffia, anya megkerülése, a követőm és persze te. Josh nekem
te nagyon sokat jelentesz… - de a mondatomat nem tudtam befejezni, mert ajkai
éhesen tapadtak az enyémekre. Egyszerre szakadt fel belőlünk egy nyögés féle,
szobám falai közt visszhangzottak a hangok. Beletúrt a hajamba és lassan
olvadtak össze kiéhezett ajkaink. Nem bírtam betelni érintésével, de egyszerre
csak megjelent előttem Ő. Zöld szemei riasztóan villogtak lehunyt szemeim
előtt. Akaratlanul löktem el magamtól Josht, aki meghökkenve ugrott talpra.
Szemei szomorúan csillogtak, fájt ránéznem. Rendet teremtett göndör tincsei
között és megköszörülve a torkát kissé hátratántorodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Szemeimet lehunytam. Bensőmet kaparászó szörnyecske
nem nyugodott meg, hosszú körmeit kieresztve vagdosta beleimet. Elfordítottam a
fejemet és felkászálódtam az ágyamról, kissé megszédültem, de Josh készségesen
kapott derekam után. Nem bírtam ránézni, így gyengéden ellöktem magamtól és a
fürdőbe vettem az irányt. Gyors zuhany után magamra kaptam egy farmert és egy
hozzá passzoló flanelinget, melyet betűrtem a nadrágomba. Kiérve a szobám
kezdte a régiformáját visszakapni, a földön heverő ruhakupacok szépen egymásmellé
helyezve sorakoztak a szekrényemben. Josh a földön guggolt egy repedezett képet
szorongatva a kezében, a mi képünk. Még régen készült, talán nem sokkal azután,
hogy megismerkedtünk egymással. Josh bozontos göndör haja sokkal hosszabb volt,
mint most. A képen zöldnek tűnő szemei játékosan csillogtak, míg kezeit derekam
köré fonta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Most mégis kettőnk között egy hatalmas törésvonal
húzódott. Barátom kezében a kép remegett, mellé ültem és elvettem tőle a törött
képet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Megjavítom –
leheltem szomorúan. Rám emelte zöldesbarna tekintetét és kedvesen
elmosolyodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nekem is meg
van ez a kép – mutatott az említett tárgyra. – Ha kell, odaadom – ajánlotta fel
készségesen, de a fejemet rázva szorítottam magamhoz az enyémet. A meghitt
pillanatot az ajtó zörgése zavarta meg, Josh felpattant és a faajtóhoz sietett.
Kikukucskált az egyik résen, teste menten megfeszült és élesen szívta magába a
levegőt. – Mr. Jones az – fordult felém. Szemeim elkerekedtek és értetlenül
meredtem a srácra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mit keres
itt? – tápászkodtam fel. A kezemben tartogatott fényképet az éjjeliszekrényemre
raktam és mellé sétáltam. – Te hívtad ide? – kérdeztem halkan, hogy a kint
álldogáló férfi meg ne hallja, hogy vannak bent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Gondolom egy
rutin vizsgálatra jött…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Bárki
észreveheti őt! Mi lett volna akkor ha Houston itt lett volna, vagy még
rosszabb Harry! – csúszott ki a számon. Gúnyosan nézett rám, majd egy
vállrándítással letudta a dolgot. Az ajtót kinyitotta, mire a pufók úr, akár
egy feketepárduc besurrant a szobába, mögötte hűn követte a szőke Kitty. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kék szemeit rám emelte és hihetetlen sebességgel járta
át a testemet a hűs borzongás. Utáltam ezt a lányt és még mindig izgatott az a
kérdés, hogy ki ő egyáltalán. Ajkait egy gúnyos mosolyra húzta és hosszú
körmeivel beletúrt szőke loboncaiba. Követte Mr. Jonest, aki nyugodtan
terpeszkedetett el a kanapémon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mit keresnek
maguk itt? – kérdeztem feszengve helyet foglalva szemben velük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Delani – ciccegett
főnököm. – Ne légy türelmetlen – mosolyodott el. Hűvös mosolyától felfordult a
gyomrom, akaratlanul kaptam Josh kezei után, aki látszólag megmerevedett
érintésem alatt. Izmai pattanásig feszültek, de arcáról semmit sem lehetett
leolvasni. – Csak látogatóba jöttünk – tette hozzá maga mellé invitálva Kittyt.
– Érdekel, hogy hogy álltok a tervünkkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Szemeim elkerekedtek és kezeimet magam előtt rázva
mutogattam azt, hogy fogja be a száját. Nem voltunk itt biztonságban, bárhol
lehetett egy bolha, ami lehallgatja a beszélgetésünket. Ezen nem is
csodálkoznék azok után, hogy a folyamatosan feltúrják a szobámat. Valaki
gyanakszik és ezt nem is próbálja palástolni. Értetlenül meredtem a főnökömre,
mire ez a nagy lazaság? Hova tűnt az a megfontolt és elővigyázatos Mr. Jones?
Mintha direkt akarna bevonszolni a koporsómba, mely már kiásva várja a
holttestemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Uram – kezdett
neki Josh semleges hanglejtéssel. Arra gondolt, amire én. Nem vagyunk
biztonságban. – Nagyon köszönjük a látogatását, de most nem érünk rá – magyarázkodott.
– Delnek ma sok dolga van, ma nem ér rá arra, hogy meglátogassa az anyját –
improvizált. Elmosolyodtam és hatalmas késztetést éreztem arra, hogy
megcsókoljam, de türtőztettem a vágyaimat. Megráztam a fejemet és a fürdőbe
mentem, ahol egy apró papírra ráfirkantottam egy helyet és egy dátumot.
Visszasétáltam és Mr. Jones tenyerébe helyeztem azt. Szemeit rám emelte és
ekkor tudatosult bennem, hogy nem volt józan. Pupillái hatalmasra tágultak és
homályos tekintettel meredt rám. Szívem kihagyott egy ütemet és a mellette
helyet foglaló lányra pillantottam. Oldalra döntötte a fejét és érdeklődve
pillantott főnököm kezébe nyomott papírfecnire. Bólintott és kivezette a
lakásomból. Karon ragadtam Josht az utcára vezettem ki. A hűvös levegő arcon
csapott, összehúztam magamon a kabátomat és bár felé vettem az irányt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mr. Jones nem
volt józan – feleltem megpróbálva palástolni reszkető fogaimat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Tudom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Tudom? Ennyi?
Josh, Kitty tette ezt vele, esküszöm az a lány bűzlik nekem – fortyogtam és
ingerülten néztem nyugodt barátomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Én nem
éreztem, be van dugulva az orrom – fűzte hozzá szórakozottan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ez nem
vicces! – csattantam fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del, nem
Kitty volt azt tudom. Figyelj, jobban ismerem őt mindenkinél, ő nem tenne ilyet
soha – megragadta a csuklómat és maga felé fordította az arcomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem bízhatunk
senkiben – ráztam a fejemet makacsul. – Csak is saját magunkban Josh, bárki
elárulhat minket – simítottam meg bőrét, mely most holtsápadtan meredt rám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ő nem –
eresztett el. – Ismerem…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Na és? Mit
számít az? Én is ismerlek téged, mégis meglepetéseket okozol nekem nap, mint
nap! – sziszegtem. – Mit számít az ismertség? Hmm? Semmit! Nem bízok meg benne
és megígérem, hogy a dolgok után járok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Körmeimet a tenyerembe
vájtam. Bőröm megrepedt és ereimből apró folyamokban folyni kezdett a vörös
folyadék, felszisszentem. Josh levezette a szemeit a tenyeremhez és megdöbbenve
tapasztalta, hogy piros vér csepeg le az öklömről. Nem érdekelt, hogy Josh
bízik Kittyben, nekem bűzlött a lány már messziről is. Valamit tervezett, de ki
fogom deríteni és le fogom buktatni, akár az életem árán is. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Drága Olvasóim!</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Huh, nagyon szépen köszönöm a 17 feliratkozót! Egyszerűen fantasztikusak vagytok :D és persze nagyon szépen köszönöm a sok pipát és a kommentet, ismételjem még, hogy imádlak benneteket? </span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Kis késéssel megérkezett a 21. Fejezet. Egy ideig ihlet hiányban szenvedtem és ráfogtam az egészet a vizsgákra, de szerencsére ma megláttam egy apró fénysugarat, amely megvilágosított. Próbálok rendszeresen hozni részeket, de egy-egy kisebb csúszást nézzetek el nekem. Két hét és újra minden rész szombatonként fog érkezni, nagy reményeim szerint :)</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Ha tetszett a rész pipálj és komizz és ne felejts el feliratkozni, ha elérjük a 20 feliratkozót egy kis meglepivel rukkolok elő nektek. Addig is mindenkinek további szép napot ;)</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Puszil Mindenkit Kira!!!</span></span></div>
<br />Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-75303612590711121092016-02-11T08:36:00.001-08:002016-02-11T08:36:47.764-08:0020. Fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCKXhWd_4ebgX8hmsCdnKdDxiOToDWk9szsh2IydQlo-4mLi9-vQjrsNbT8mRxE-ZcjMOrMMR2DMRkiZmMTuPPiVo6RycphqaQ5ltVy5NS3P2kdWrIlnrn8S9rN54yKm8DaV8Sxg9PgBE/s1600/untitled.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCKXhWd_4ebgX8hmsCdnKdDxiOToDWk9szsh2IydQlo-4mLi9-vQjrsNbT8mRxE-ZcjMOrMMR2DMRkiZmMTuPPiVo6RycphqaQ5ltVy5NS3P2kdWrIlnrn8S9rN54yKm8DaV8Sxg9PgBE/s320/untitled.jpg" width="296" /></a></div>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> - Ennyi lenne?
– kérdezte gúnyosan. – Két szép szeméért elhagysz engem, nem jelent számodra
semmit a barátságom… a szerelmem? – értetlenkedett elvetve most már minden
gúnyos megjegyzését, csupán a fájdalom uralkodott hangja felett. – Delani én
szeretlek, úgy, ahogy ő sosem tudna… kérlek, Del ne taszíts el magadtól! Azt
mondtad szeretsz! Nem lehetséges, hogy egy este alatt megváltozzanak az
érzéseid, lehet, hogy ez az idióta bevéste magát neked, de ez csak fellángolás!
– csattant idegesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Zavarodott
vagyok Josh… az érzelmeim kuszák – túrtam a hajamba. – De ez nem fontos, az
ügyet kell első helyre rakni, a többi az másodlagos – eresztettem meg egy
sóhajtást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Elfelejtettél
mindent mi? Elvakított a szerelem? Már nem is fontos, hogy két éven át a
legjobbat akartam neked? Hogy melletted álltam mindenben! Del, ez nem csak az
ügyről szól – lépett közelebb. Közelsége akaratom ellenére megbénított, az
előbbi elszántságom, miszerint Harryt ilyen rövid idő alatt jobban
megszerettem, mint Josht, gyorsan szertefoszlott. – Már az eleje óta
szerettelek, nem csak barátilag, segítettél megfeledkezni a múltamban történt
dolgokról. Mindig is több voltál a szemembe, mint puszta barát. Először talán
úgy gondoltam bepróbálkozok, de láttam a szemedben, hogy ez nálad puszta
barátság, így megállítottam magamat. Próbáltalak elfelejteni, mindenkivel
lefeküdtem, hogy elűzzelek a gondolataimból, de nem sikerült. Csak te lebegtél
előttem, végül láttam nem nagyon érdekelnek a fiúk, kicsit megnyugodtam, nem
bírtam volna elviselni, hogy mással vagy. Istenem, Del… szeretlek! Mennyiszer
ismételjem még el, hogy megpusztulok érted? – állt meg előttem pár lépéssel
Josh. Szavai szívembe vájták magukat, gyötört a bűntudat. Sosem vettem
figyelmet Josh érzéseiről, nem hittem, hogy valaha többnek is fog látni, mint
puszta barát, és mégis. Az elejétől fogva többnek tartott egy legjobb barátnál.
Felnéztem engem vizslató zöldesbarna szemeibe és egyszerűen eltaszítottam
magamtól. Éreztem a testemet szaggató fájdalmat, a gyötrő bűntudatot, mely
lassan aprította apró darabokra testem minden porcikáját. Tudtam, hogy rosszul
cselekszem azzal, hogy a hozzám legközelebb álló embert taszítom el magamtól,
mégsem tudtam egyszerűen az ölelésébe vetni magamat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Becsaptam az ajtót és fejemet az ajtónak vetve kezdtem
végeláthatatlan zokogásba. Könnyeim forró vonatként szántották fel vöröslő
arcomat. Hangom elhalt, csak bámultam kifelé az ablakon, éreztem elbasztam az
életemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Másnap azonnal a kis bárba vezetett az utam. Nem
akartam munkába menni, de kötelességem volt. Bántam mindent, azt hogy hagytam,
hogy a testemen eluralkodjon a vágy és megcsókoljam Harryt, bántam azt, hogy
Josht egy szó nélkül eltaszítottam magamtól. A legfontosabb embert az
életemben. Lehajtott fejjel ballagtam, a hó teljesen eláztatta a hajamat, míg
kabátomon meg-meg szállt pár nagyobb darabka hópehely. Belépve meghallottam a
szokásos csilingelést a fejem fölött. Azonnal kiszúrtam Josht, arcát tenyerein
tartva hallgatta, ha jól tudom Adam beszámolóját valamiről, mellette Nina teljesen
rámászva vihogott. Megforgattam a szemeimet és Houston felé vettem az irányt,
egy fiatal sráccal beszélgetett. Göndör, szőkésbarna fürtjei édesen kunkorodtak
a fején, nem tudta elrejteni előbukkanó gödröcskés mosolyát. Annyira
hasonlított Harryre, mindene pont olyan volt, csak zöld szemei csillogtak
másképp. Harry íriszei inkább a smaragdokhoz hasonlítottak, míg az előttem
helyet foglaló fiúnak sokkal sötétebb árnyalatú szeme volt. Méregzöld szemei
kíváncsian fürkésztek. Apró gödröcskéje vermet ásott magának, arcának egyik
oldalán. Édes látványt nyújtott és biztos voltam benne, hogy ő Lionel akar
lenni. Elmémben akaratlanul egy kopasz és gonosz tekintetű férfiként képzeltem
el, nem pedig egy ártatlan tekintetű fiatal fiúnak. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguTDA3ArGdRdNbJIQFN_TVRamYT5k7iTGhGKm3AYQ11XwhFyaTtEFjbG3bFuDEm09GBCq2bK2wM7XTSrusNDMW7THM0N8x4v40c_U8rdzxUkl5SpjxRutZPKXBjp21sV2-sGJ7FFaH82I/s1600/george-shelley-union-j-press-shot-1414151731-large-article-0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguTDA3ArGdRdNbJIQFN_TVRamYT5k7iTGhGKm3AYQ11XwhFyaTtEFjbG3bFuDEm09GBCq2bK2wM7XTSrusNDMW7THM0N8x4v40c_U8rdzxUkl5SpjxRutZPKXBjp21sV2-sGJ7FFaH82I/s320/george-shelley-union-j-press-shot-1414151731-large-article-0.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Testvére sármjából, mondhatni túl sokat örökölt.
Viszont azonnal szemet ütött hajának gyengéd árnyalata, mely nem
gesztenyebarnán, hanem kissé szőkésen csillogott a mesterséges fényben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Öhm –
köszörülte meg a torkát. Mély hangja körbezengte a területet, tökéletesen
tisztába volt erejével, és nem félt azt fitogtatni mások előtt. – Lionel Styles
vagyok, Kirk másik fia, akiről az egész maffia ma szerzett tudomást –
vigyorodott el büszkén. Ártatlan fiúról szőtt gondolatmenetemet azonnal
elvetettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Jaj Josh! –
viháncolt mögöttem Nina, aki nem éppen rejtegette bájait a fiú előtt. Josh
mégsem tett semmit, csak unottan bámult maga elé, akaratlanul is, de
elmosolyodtam. – Nem lenne kedved, elmenni ma valamerre? – mászott közelebb
ex-barátomhoz. Barna haja a szemébe lógott és kacér pillantásokat lövellt a
göndör hajú fiúnak. – Csak feledés céljából… tisztában vagyok, hogy a Mad ügy…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ki ne mond a
nevét! – sziszegte feszülten Josh és egy szempillantás alatt távozott a
helyiségből. Nem tétlenkedtem azonnal utána futottam, de nem tudtam eltekinteni
attól a kapucnis alaktól, aki – miután meglátott -, gyors szaladásba kezdett.
Most mégsem foglalkoztam vele, csupán egy személy lebegett lelki szemeim előtt
és az nem más, mint Josh. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Josh! –
kiáltottam utána. Zöldesbarna tekintete azonnal megtalálta az enyémeket és
kedvesen elmosolyodott. – Jól vagy? – lihegtem elé érve, nem bírtam elviselni,
hogy karomon végig futott a libabőr pusztán a közelségétől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ja, nem
kellett volna utánam futnod – vont vállat. Mintha a tegnapi nap meg sem történt
volna, úgy beszélt velem, mint annak idején, mikor csak barátság volt köztünk.
Szörnyen esett közömbös hanglejtése, de mit is hittem azok után, hogy
kegyetlenül eltaszítottam magamtól? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Én sajnálom –
nyögtem ki egy kis habozás után. Nem szólt semmit, csak megvonta a vállát,
elmosolyodott. – Josh… - kaptam a kezei után, melyeken az apró izomkötegek
menten megfeszültek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del ez mind
nem szükséges – tépte ki azonnal a tenyerét az enyémekből. – Megértettem, hogy
nem kellek neked – sóhajtotta szomorúan figyelve egy csupasz fát. A hó hirtelen
eleredt és azonnal beterítette Josh sötétbarna haját, mesébe illő látvány volt.
Nem bírtam uralkodni a testemen, torkom elszorult és keserűen elmosolyodva
fújtam ki bent tartott levegőmet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ki az a Mad?
– csusszant ki a számon. Szemeit azonnal rám kapta és feszülten kezdett
babrálni kabátja ujjával. Nem bírtam tovább figyelni merev testtartását, így
meleg tenyereim közé szorítottam a hidegtől pirosra fagyott ujjait. Egy perc alatt ellazult és hálásan nézett fel
a szemeimbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Egy lány volt
– suttogta maga elé meredve, mintha csak felidézné a jelenetet maga előtt. –
Még régen, mielőtt ez az egész szarság elkezdődött volna – magyarázta a hajába
túrva. – Ő volt a mindenem, de tényleg, egyszerűen képtelen lettem volna
nélküle megélni, mégis én sodortam a vesztébe – búgta mélyen. Többet nem
mondott, csak álltunk egymás kezét szorongatva, magunk elé bambulva. Gyomromban
növekvő görcsről nem tudtam megfeledkezni, egyszerűen fájt a tudat, hogy volt
rajtam egy másik szerelme is. Önző vagyok, tudom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nem mozdultunk meg, a hópelyhek kezdték teljesen
eláztatni a hajamat. Josh átható zöldesbarna tekintete nem hagyott nyugton,
remegve szakítottam meg a pillantásunkat. Mély lélegzetet vett és eleresztette
a kezemet, a hideg azonnal ostrom alá vette vöröslő ujjaimat, így kabátom
zsebébe rejtettem azokat. Egyszerűen megfordul és hatalmas léptekkel elfutott
előlem, megrökönyödve néztem távolodó alakját, melyet nem sokkal ezután el is
nyelt a hó kavalkád. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del, mennünk
kéne – szólalt meg mögöttem Houston. Teljesen megfeledkeztem, hogy miért vagyok
itt, hogy nekem az a feladatom, hogy leleplezzem őket. Nem kezdhetem el siratni
az életemet, valakinek sokkal rosszabb, mint nekem, és ezt kell
megakadályoznom. Ha mindennek vége sirathatom majd szerelmi életemet, de nem
most. Arcomra egy kemény maszkot kaptam és egy mosolyt varázsoltam az arcomra,
megfordultam és a szőke mellé beszállva engedtem, hogy elvezessen valahová. –
Először egy pasihoz megyünk, már vagy három adagját nem fizette ki Aprilnek,
ezen most változtatunk – lépett a gázpedálra. Egy hatalmasat nyelve próbáltam
lenyelni a keserű ízt, mely otthont ütött a számba. – Nyugi nem lesz semmi baj
– mosolyodott el keserűen képemet meglátva. -, kemény csaj vagy te – nevetett
fel, mire az arcomon megjelent egy apró mosolyféleség. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nem beszéltünk többet, én kibámultam az ablakon,
Houston pedig az utat figyelte, nem sokára egy vörös téglával kirakott sorház
mellett parkoltunk le. Londonnak a szegény negyedében jártunk, itt még aprócska
nyomát sem láttam a fényűző életmódnak, amit a belvárosban folytattak az
emberek. A hó hatalmas kupacokban hevert az út szélén, vagy pedig el sem
kotorták az útról. A fehér anyag nem látszott ki a koszból sárgás és fekete
színben pompázott néhol viszont vörös foltok is felbukkantak rajta.
Megembereltem magamat és a kopott falú házhoz ballagtam, Houstont követve.
Becsöngetett és egy feketébe burkolózott lány tekintett vissza ránk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mit keresel
itt? – nyögte ki rekedtesen. Fekete haja hatalmas gubancokban lógott a fején,
nem beszélve temérdek mennyiségű zsírról, amin akár egy rántott csirkét is
meglehetett volna sütni. Fekete szemében egy csepp emberiséget sem tudtam
kihalászni, fekete szemgolyói üresen meredtek barátomra. Erős smink fedte az
arcát, egy szóval rettenetesen nézett ki. – Úgy tudom Greg engem bízott meg
azzal, hogy itt árusítsak – sziszegte fogcsikorgatva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ja, csak
eléggé szar vagy, értesült arról, hogy már öt csomag anyagért nem kaptunk
pénzt, tudsz valamit erről? – nézett rá unottan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem – vágta
rá kapásból. Houston bólintott és beljebb lépett a házba arrébb taszítva a
csajt. – Hova a faszomba mész? – ordított rá ijedten. Be akartam lépni, de
azonnal rám vetette magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - April ereszed
el, vagy értesül erről Greg – közölte nyugodtan Houston és az asztal felé
bökött, ahol mindent az a bizonyos fehér por borított. Az asztal egyik sarkában
szép kis csíkokba volt rendezve a cocain, ijedten néztem a drogra, úgy
festhettem, mint egy idióta amatőr, mikor már ezerszer volt ilyen dolog a
kezemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mit akarsz
Houston? Hmm? – engedett el azonnal, ajkai remegtek akárcsak egész teste. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem
emlékszel, hogy jár el Greg az ilyenekkel szemben? Nem emlékszel a beszámolóra?
Ha te is igényled az anyagot, fizetsz érte – sziszegte előkapva fegyverét. - Jogom
van szétloccsantani a fejedet – folytatta gúnyosan mosolyogva. -, miért ne
tegyem meg? – biztosította ki a fegyverét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Houston… -
borult térdre a csaj. – Kérlek…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ne engem
kérj, April – hadonászott a fekete fegyverrel a kezében. – Mi lett belőled? Egy
ribanc – köpte felé a szavakat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Houston –
szóltam rá megemelve a hangomat. Mindketten rám kapták a tekintetüket. – Vedd
el a pénzt és menjünk – ragadtam kézen. Nem akartam, hogy embert öljön, mert
tudtam, hogy akkor már nem lesz menekvés számára, élete végéig a börtönben fog
poshadni, amit persze nem engedhetek meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nincs pénzem
– motyogta April reszketve a félelemtől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Akkor meg
nincs menekvés – húzta meg a ravaszt, mely némán eresztette ki golyóját és
azonnal a lány fejébe véste magát. Tekintete elhomályosult és élettelenül dőlt
előre. A szőnyeg, amin a teste hevert kezdett vöröses árnyalatot felvenni, haja
ragadt a piros folyadéktól. Lefagyva néztem a halott lányt és nem akartam felfogni, hogy ezt Houston tette. – Gyere – ragadott kézen, de azonnal kirántottam
a kezéből az enyémet. Undorodtam tőle. – Del…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mit tettél? –
nyöszörögtem a lány felé bukdácsolva. – És a családja? Mi van ha van testvére,
vagy szerelme? Ez nem te vagy – szörnyülködtem, szerintem jogosan. De szőke
barátom meg sem rezdült.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt 253.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Aki belép a
maffiába, annak már nincs se családja, se szerelme senkije sincs. Aki belép a
maffiába, az így végzi, Del. Mind halálra vagyunk ítélve vagy a börtönben
poshadunk meg vagy lelőnek, vagy öngyilkosak leszünk – nevetett fel
szórakozottan. – Nekünk már nincs életünk – ejtette ki a kezéből a fegyvert és
nyugodtan kisétált a szobából, ott hagyva kavargó gondolataimmal. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kedves Olvasóim!</span><br />
<span style="font-family: times new roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Késéssel, de megérkezett a következő fejezet, ahogy említettem nagyon le vagyok maradva ezzel a történettel, így most egy kis ideig lehet, hogy késni fog a folytatás. Annyira sajnálom, de nincs időm írni. Most is csak röptében publikálom a megírt részt, remélem azért tetszeni fog ektek a rész és hagytok magatok után egy kis nyomot. Kérlek...</span></span><br />
<span style="font-family: times new roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Puszi Kira!</span></span><br />
<span style="font-family: times new roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;"><br /></span></span></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-20734681847391562252016-02-05T01:42:00.001-08:002016-02-05T01:42:09.207-08:00Késés<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Kedves Olvasóim!</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ahogyan a címben is olvashattátok a rész késni fog. Nagyon sajnálom, hogy már megint késni fog a folytatás, de egyszerűen nem volt időm megírni azt a nyamvadt részt. Folyamatosan tanulnom kell és ne feledkezzünk meg a szóbeli vizsgákról sem. Sajnálom de teljesen el vagyok havazva, de megígérem, hogy a következő hét folyamán megírom. A felével már készen vagyok, de nem akarok egy összecsapott munkával megjelenni, így remélem érthető miért fogok késni. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ha vége ennek "vizsga időszaknak" megígérem újra rendszeresen fognak jönni a részek, remélem azért nem pártoltok el tőlem és marad még pár olvasóm. :)Ne feledjétek imádlak titeket!</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Jövő héten jön a következő.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Puszi Kira!</span>Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-16385098957650137642016-02-01T05:45:00.001-08:002016-02-01T08:56:06.224-08:0019. Fejezet /Különkiadás/<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEq4QtHh6tLeW1Avn9ppzYnzOh0-iLcZ1u8rqdpsyB4XYWtGRQYRsvk40fj1SwtBEb9xW1S0B4TWb4ppgtokcD0odvMDHyCTbE0miKfiheHt80nH986AjZAar2tIzAuOw8GzXyeva_gCk/s1600/depressed-harry-styles-man-one-direction-Favim.com-1578573.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEq4QtHh6tLeW1Avn9ppzYnzOh0-iLcZ1u8rqdpsyB4XYWtGRQYRsvk40fj1SwtBEb9xW1S0B4TWb4ppgtokcD0odvMDHyCTbE0miKfiheHt80nH986AjZAar2tIzAuOw8GzXyeva_gCk/s1600/depressed-harry-styles-man-one-direction-Favim.com-1578573.jpg" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 19pt; line-height: 107%;">-
Harry Styles -</span></i><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 19pt; line-height: 107%;"><o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Csendben ültem a padon, míg az agyam ezer dolgon
kattogott, apám beavatott a maffia zűrös világába, már nem csak egy játékként
élt az elmémben, ez a valóság. Itt már az embernek nincs két élete, hogyha
meghal, újra éledjen, nem itt egy kicseszett életed van és, ha lelőnek? Így
jártál. Itt nem érdekel senkit, hogy mi történik, veled csak a saját jó léte
érdekel mindenkit. Ezért is szar ez a világ.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">A tenyerembe temettem az arcomat és egy röpke imát
ejtettem ki a számon, ez most komoly? Most komolyan én egy hülye maffia vezér
fia lennék? És ezt eddig, hogy nem vettem észre? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">A szél az arcomba fújta tincseimet, amiket egy
határozott mozdulattal csaptam hátra. Miért nincs itt anya? Miért kellett
meghalnia? Talán a halálának köze van ehhez az egész maffiához? Hirtelen
beugrott apám utolsó mondata… <i>El kell
hagynod Emilyt. Ő a te gyenge pontod, és ezt mindenki jól tudja, ki is fogják
használni… </i>mit akar ez jelenteni? Szakítanom kéne Emilyvel emiatt a szar
miatt? Na, ne röhögtessenek már. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Gyorsan talpra ugrottam és barátnőm otthona felé
vettem az irányt. A szél nem csendesült le, sokkal inkább egyre csak erősödött,
a fák megcsavarodtak tengelyük körül és vészjóslóan recsegtették meg törzsüket,
mintha figyelmeztetni akarnának valamire. Valami veszélyre, ami egyre csak
közeledett felém. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Emily lakásához érve azonnal bekopogtam és nem kellet
sokat várnom arra, hogy szőke hajú barátnőm ki ne nyissa az ajtót. Egy kinyúlt
pólót viselt, porcelánfehér bőre, mihelyst meglátott rózsaszínes árnyalatban
kezdett úszni, kék szemeit rám emelte és a nyakamba ugorva invitált egy heves
csókba. Hirtelen elfelejtettem apám szavait, már nem érdekelt a maffia és az
sem, hogy talán a saját életemet teszem ezzel kockára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> - Hiányoztál –
nevetett fel csilingelő hangon. Ajkaim ellen nyomta a sajátjait, majd egy kacér
pillantás mellet elszaladt mellettem. Imádtam benne, hogy minden rossz dolog
ellenére ő mindig vidám és boldog és kedve általában rám ragad. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> - Te is nekem –
suttogtam magamnak, mert már rég elszaladt előlem. – Hova mentél? – kiáltottam utána
vigyorogva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> - Maradj ott! –
sipákolta ijedten, de már késő volt. A
szobába lépve, megmerevedve figyeltem a férfit, aki magához szorította Emilyt. –
Harry… - lihegte könnyeivel küszködve. Megrökönyödve figyeltem őket, ki ez és
mit akar Emilytől? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> - Engedd el! –
kiáltottam rá ingerülten. Szemeim szikrákat szórtak, de testem remegett.
Félelmetes volt azt látni, hogy a szerelmed egy idegen karjai közt sír, féltve
az életét. – Mit akarsz? Van, pénzem csak kérlek, ereszd el! – könyörögtem elvesztve
minden tekintélyemet. Emily sem segített a helyzeten, könnyei egyre gyorsabban
szántották fel selymesen puha bőrét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> - Nem volt
nehéz csapdába csalogatni ezt a kis ribancot – suttogta mély hangon. Nem
lehetett sokkal idősebb nálam. Nagyjából egyforma magasak lehettünk, de
látszott, hogy ellenfelem sokkal jobb kondiban volt, mint én, így nem akartam
harcba hívni, de ha baja esik, Emilynek képes lennék neki menni. – Ne játszd a
hős szerelmest Harry – nevetett fel gúnyosan. Szemöldökömet összeráncoltam és
maszkkal fedett arcára meredtem. -, megcsalt nem is egyszer – kacagott tovább,
de ennyi nekem tökéletesen elegendő volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> - Sajnálom –
hebegte barátnőm. Abban a percben a düh egyszerűen minden porcikámat
kitöltötte, csalódottan néztem rá, majd fogva tartójára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> - Mit akarsz? –
kérdeztem meg újra, nem törődve darabokra hulló szívemmel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> - Mond meg az
apádnak, hogy London nem sokáig lesz még az ő karmaiban, csak számítson erre –
sziszegte fogcsikorgatva. – Most pedig ha megbocsátasz… - és vége. Emily
felsikított, és egy adag vörös vér spriccelődött a padlóra. A férfi
elmosolyodott, majd az ablakon át távozott csak egy dolog maradt meg belőle. Az
pedig zöldesbarna szeme volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Kedves Olvasóim!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Jó ez tényleg egy aprócska szösszenet, de azért mégis ma van Harry születésnapja, így egy kis betekintést adtam főhősünk múltjába. Nagyon rövidke lett, de pont ilyen kis picikére terveztem, igen még tervezek ilyen kis "különkiadásokat", amik ugyan ilyen rövidkék lesznek. A rész valamikor hétvégén jön addig is legyetek jók!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Oh és Boldog Születés napot Harry! :)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Puszil mindenkit Kira!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Ut.: a helyesírási hibákat kérlek nézzétek el!</span></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-51543640309554883242016-01-30T04:47:00.000-08:002016-01-30T04:47:16.949-08:0018. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2mawJhlHlGNqsee4Jk87x3el3dbfPr7qauDTjazbgAkk2CM5nUY4KKDo3JtO9tWiPFuKVng0D0l05kg2eQvxhFRjVJ65LCb7LfcWaOj96xRSz0vSDQhd2h3tRSs-JuU-WyiWQ_lViUF0/s1600/tumblr_mqx66jm4xC1sqzvkpo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2mawJhlHlGNqsee4Jk87x3el3dbfPr7qauDTjazbgAkk2CM5nUY4KKDo3JtO9tWiPFuKVng0D0l05kg2eQvxhFRjVJ65LCb7LfcWaOj96xRSz0vSDQhd2h3tRSs-JuU-WyiWQ_lViUF0/s320/tumblr_mqx66jm4xC1sqzvkpo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A
vörös rózsákat egy vázába helyezve gyönyörködtem bennük, akár egy jól
megrendezett romantikus film. Tudtam, hogy Harry egy jól nevelt úriember, de
sosem gondoltam volna, hogy ennyire ragaszkodik a régi felálláshoz. Öltöny,
rózsa, étterem, bár egyáltalán nem volt ellenemre, sőt. Élveztem azt, hogy egy
régi filmbe csöppenhettem a segítsége által, hogy egy igazi lánynak érezhettem
magamat. Visszamentem az ajtóhoz, segített felvenni a kabátomat, amit egy
kedves mosollyal jutalmaztam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Egy
drága étterem előtt parkolt le kocsijával, kilépve azonnal megcsapott a fagyos
szél, de szerencsére bent sokkal melegebb volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Uram – lépett elénk egy pincér. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Styles névre foglaltam helyet – pillantott a
férfira. Kopasz öregember volt, testét egy fehér ing és egy mellény takarta,
úgy ahogy a személyzet többi tagját is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Oh, igen jöjjenek – kísért az asztalunkhoz.
Szemeimet végig jártattam a csodás épületen. Barokk stílusban épült,
túldíszítettségét bárki kiszúrhatta volna, az asztalok tisztes távolságban
voltak egymástól. Az étterem tele volt öltönyös és báli ruhákba öltözött
emberektől. Gazdagok. Kissé furcsán éreztem magamat a sok előkelő ember közt,
de ezt sose említettem volna meg. Egy két személyes asztalhoz érve a pincér
bájosan mosolyogva segítette le a kabátomat. – Foglaljanak helyet – mondta
nyájasan. Végül nálunk hagyva az étlapokat távozott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Remélem nem baj, hogy ilyen helyre jöttünk –
nézett rám ijedten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem, dehogy… mindig is kíváncsi voltam
milyen egy ilyen előkelő helyen randevúzni – kuncogtam. Megkönnyebbülten
felsóhajtott és kezeit a hajába vezette. – Na, akkor mesélj magadról! –
kérleltem egy percre felpillantva az étlapból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Öhm… oké – nézett mélyen a szemembe.
Elvesztem közöttük. – Hát kiskorom óta ilyennek neveltek - mutatott magára. - Sok
ideig nem sejtettem, hogy kinek a fia vagyok, egyszerűen élveztem, hogy minden
megadatik nekem. Van egy öcsém – kezdett neki. Meglepetten figyeltem fel rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Öcséd? Nem is tudtam – elmélkedtem zavartan.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen apám eltitkolta mindenki elől, úgy ahogy engem is. Sok ideig rólam sem tudták, hogy létezek e. Csak pletykák
szóltak arról, hogy Kirk Stylesnak fia van. Apán nem szereti a felhajtást maga
körül, ugye, hogy nyugodtan tudja végezni a munkáját – mesélte tovább.
Érdekesnek találtam, hogy így megnyílt előttem, de egyben mardosott a bűntudat,
mert ezt el kell majd árulnom Mr. Jonesnak. Ha akarom, ha nem. – Így hát senki
sem tud az öcsémről, persze a család, meg pár bizalmas emberen kívül – nézett
rám kedvesen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Elszabadott ezt mondanod nekem? – hajtottam
le a fejemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del, én megbízok benned – mosolygott rám.
Arcom vörössé vált, nem kellene, suttogtam magamban. – Anyám kiskoromban
meghalt, öcsém Lionel összesen két éves volt, mikor anyánk elhunyt – karjaim
automatikusan nyúltak az övéiért, amit meglepetten tapasztalt. – Nem érzékelt
belőle semmit, még most sem emlékszik rá… én akkor 7 éves voltam. Persze velem
más volt az eset, szörnyen ragaszkodtam anyához. Inkább anyás típus voltam, így
a halála megrázott. Két éven át gyászoltam, míg apán meg nem elégelte a
depressziómat – mosolyodott el. – Kihúzott a csávából és kezdett beavatni a
dolgaiba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - De, hisz akkor még csak 9 éves voltál! –
vágtam közbe hüledezve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Pontosan, fel sem fogtam mi ez az egész, egy
játék volt a szemem előtt, és pont ezt akarta, hogy ne érezzek semmit, csak
hidegvérrel bámuljam azt a kegyetlen világot, amit felépített – sóhajtott fel.
Ujjai lágyan cirógatták az enyémeket, érintése fájt már a gyönyörtől, de
próbáltam palástolni gyengéd érzéseimet. A pincér felvette a rendeléseinket és
már ment is a dolgára. Harry folytatta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Viszont, akármennyire is próbált kegyetlenné
varázsolni nem sikerült neki. Volt bennem valami, ami nem nagyon tetszett neki,
talán egy kis emberiség – horkantott fel, amitől egy apró kuncogást megejtettem.
– Persze képes vagyok ölni meg minden csak, érzek irántuk egy kis sajnálatot –
sóhajtotta. – Apám célpontja, miután kegyetlenül gyengének nevezett, Lionel
volt. Mivel anyám csempészett belém egy kis kedvességet más voltam, de öcsém
ebből nem részesült, hisz anya akkor már halott volt. Belőle kitudta hozni azt,
amit belőlem nem sikerült, hogy rezzenéstelen arccal verjen agyon egy nőt és
semmi szánalmat ne érezzen iránta – vált arca hideggé és keménnyé. Lionel neve
számomra már nem egy kedves kisfiú volt, hanem egy megrontott férfi. – Nem
érdekes – legyintett fedezve előtörekvő érzéseit az arcán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - És apátok mit akar azt, hogy te vagy ő
legyen a maffia új feje? – suttogtam, mivel nem volt szándékomban az, hogy
szomszédaink halljanak valamit a beszélgetésből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Engem akar, tudja, hogy sokkal megfontoltabb
vagyok, mint Lionel, de őt akarja bal kezemnek, mint apámnál Greg. Úgy
gondolja, ha ez így történne, Londont teljes egészében megtarthatná, de nem
számol Lionel éhségéről. Ő akarja az egészet, maga akarja egész Londont
irányítani, 16 évesen nem látja át a dolgokat rendesen – túrt bele szanaszét
kókadozó tincseibe. – Túl fiatal volt, amikor belekerült ebbe az egészbe –
lehelte meggyötörten a szemembe nézve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Várj akkor te 21 éves vagy? – esett le az állam
megragadva persze a lényeget. – Vagyis nagyon sajnálom – kezdtem
magyarázkodásba, de mosoly kerekedett az arcára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen 21 éves vagyok, de szabad megkérdeznem
a te életkorodat? – nevetett fel, megmutatva nekem gödröcskéit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Persze semmiség – legyintettem. – 22 –
válaszoltam. Bólintott. Nekem viszont furcsa volt, fiatalabb, mint én. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hát szerintem én elregéltem az egész
életemet, mesélj te! – mosolygott szüntelenül. Istenem ez a mosoly, helyben
apró darabokra olvadtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: right 16.0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igazából nincs olyan érdekes életem, de na –
nevettem fel. – Március 18.-án születtem. Egy szegény családban nőttem fel, egy
kis lakásban éltem én, a szüleim és a bátyám. Bátyám egy évvel ezelőtt hunyt el
– pislantottam fel a mennyezetre, elrejtve elő törekvő könnyeimet. – Aztán így
kerültem ide – töröltem meg a szemeimet, figyelve sminkemre. – Mondtam, hogy
nem nagy dolog. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szüleid élnek még? – tapintott egy kényes
témába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Apám meghalt nemrég, anyám még él –
köszöntem meg a pincérnek, aki kihozta a rendeléseinket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igazán sajnálom, nem akartam tapintatlan
lenni – szabadkozott azonnal, de egy mosollyal elhallgatattam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem tudhattad – kóstoltam bele az
ínycsiklandó fogásba. Értettem miért ilyen nagy a felhajtás ennél az
étteremnél, isteni volt minden ételük. Ezután persze sokkal szórakoztatóbb
témába vetettük bele magunkat és nevetve élveztük egymás társaságát. Szörnyen
sokat nevettem, neki köszönhetően. Megismertem egy másik oldalát is,
felszabadult és vicces, igazi főnyeremény. A rossz az volt az egészben, hogy
élveztem Harry társaságát, és egyáltalán az eszembe sem jutott Josh. Végül
befejezve az étkezést, fizetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szabad megszólalnom? – szólaltam meg, amikor
Harry a számlát rendezte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Már megszólalt Kisasszony – mosolygott rám a
kopasz pincér. Egy fintorral válaszoltam, majd a srác felé néztem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Fizethetem a saját számlámat – Harry ijedten
kapta rám a tekintetét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Még mit nem – nevetett fel. Hagytam a témát,
hisz nem volt kedvem veszekedni vele. Felállva felsegítette a kabátomat,
távoztunk. A meleg épületből kiérve azonnal megcsapott a jeges szellő.
Összehúztam magamon a kabátot. – Fázol? – pillantott rám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem – hazudtam, semmi kedvem sem volt haza
menni. – Haza sétálunk? – kérdeztem remény telve. Nevetve bólintott és neki vágtunk
a hideg éjszakának. Kezét megragadva bújtam mellé, nem törődve reszkető
végtagjaimmal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nagyon élveztem az estét – néztem engem
pásztázó zöld csodáiba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Én is – lehelte megbabonázva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - És persze köszönöm – értünk túl gyorsan a
lakásom kapujához. Felkísért az emeletig és megállt mellettem. – Bocsi, hogy
elráncigáltalak magammal, most vissza kell majd menned – jutott hirtelen az
eszembe, hogy a kocsija ott maradt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Semmi baj – mosolyodott el. – Akkor, szia –
lépett egyet felém. Torkom elszorult, szívem hevesen vert, míg pillangóimon egy
erős tornádó sodort végig. Olyan közel állt hozzám, éreztem forró mentolos
lehelettét az arcomhoz csapódni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Egymás
tekintetét állva néztük egymást. Tenyereimet felvezettem a mellkasán,
megállapodott hevesen verő szívénél. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Miattad ver ennyire hevesen – súgta a
fülembe vágytól csöpögő hangon. Ajkai érintették a fülemet, végig futott
rajtam a libabőr. Kívántam őt, talán úgymint még senkit soha. Féltem az
érzéstől, de egyben tetszett. Államnál fogva felemelte a fejemet és egy
hajszálnyit közelebb hajolt, várt. Persze, hisz úriember, azok nem kapnak le
csak úgy egy lányt. Várt, mégpedig ellenkezésemre, vagy netalán igenemre,
mégsem tettem semmit. Ajkai oly hívogatóan néztek velem farkasszemet, de nem
bírt magával erősen tapasztotta azt az enyémekre. Az érzéstől egy nyögés
szaladt ki a számon. Gyengéd volt, figyelmes, úgy csókolt, hogy majd’
beleszédültem. Életemben nem volt részem ilyen mámorító csókban, Josh mellette
elbújhatott. Egyik kezemmel a nyakát simogattam a másikkal, pedig hajába túrva
húztam közelebb magamhoz. Nem tétlenkedett, tenyereit a derekamra csúsztatta és
a falnak lökve nyomta nekem csípőjét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Megbénulva
nyögtem fel az érintkezésre, szívem zakatolt. Ajkai elváltak az enyémektől és
nyakamat kezdték ostromolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Harry… - nyögtem ki nevét vággyal telve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kabátom
egy hangos csattanás mellett ért földet. Puha ajkai nem hagytak egy szabad
területet a nyakamon, végül szemeimre lehelt egy puszit és rátapadt az
ajkaimra. Tenyere óvatosan simogatta a derekamat, nem volt pofátlan, nem
nyúlkált sehova, csak ha engedtem és ez annyira elvarázsolt. Tudtam, hogy
mindennél erősebben akar engem, mégis megtartotta hidegvérét. Kabátját
lehámoztam róla, és egy ugrással már rajta is voltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Akarlak Del, annyira, de annyira – susogta
ajkaimra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Én is téged – sóhajtottam szenvedélyesen.
Elmosolyodott, de valaki megzavart minket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Josh.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Barna
szemei szikrákat szórtak Harryre és csalódottan nézett rám. Elbújtam előle,
egyszerre elkerekedett rajtam a bűntudat, de nem tehettem róla ez a fiú, oly
annyira beleásta magát a szívembe és, ha akarom, ha nem, tudom, hogy már késő,
mert beleszerettem. Ez az este megváltoztatott, teljesen és megmenthetetlenül
bele estem a fiúba, és sajnos Josh emellett az érzés mellett eltörpült, talán
egy barátként szeretem, és nem szerelmemként. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hello! – köszönt illedelmesen. Harry szemei
kitágultak, ahogy rám nézett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - A te fivéred nem meghalt? – kérdezte
felismerve a helyzet súlyosságát, rájöttem, hogy az igazi életemet meséltem el
neki. Eltávolodott tőlem, és engem ez megemésztet, nem akartam, hogy elmenjen
mellőlem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Van egy másik is – ragadtam meg a kezét és
magamhoz húztam. Nem foglalkoztam Josh-sal, csak vele. – Nem mondtam el tudom,
de aj… nem akartalak vele untatni – fogtam kezeim közé gyönyörű arcát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem untattál volna – nyomott egy csókot
ajkaimra. - Találkozunk még, megígérem –
kapta föl, a földön heverő kabátjainkat. – Nem akarok zavarni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem zavarsz – csúszott ki a számon.
Magabiztosan elmosolyodott és egy utolsó csókot csenve tőlem elment. Kábán
néztem utána és szívverésem kezdett normalizálódni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Csak az ügy miatt nem igaz? – csattant föl
Josh. – Lefeküdtél volna vele, ha nem jöttem volna? – lépett mellém. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Én… nem – habogtam zavartan pislogva. – Josh
én nem…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mi nem? – kérdezte gúnyosan. – Del láttam,
hogy néztél rá! Láttam Del, elvakított a szerelem! – túrt idegesen a hajába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem igaz! Josh…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mi van azzal, hogy csak az enyém vagy? Hmm?
Már nem érvényes? – suttogta meggyötörten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - De igaz csak… nem tudom Josh. Én, szeretlek
téged – bújtam oda hozzá. Megbabonázva nézett engem. Meg akart csókolni, de nem
bírtam kihasználni. – Kérlek, menj el – néztem rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mi van? – kérdezte feleszmélve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Menj el – néztem rá utoljára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Drága Olvasóim!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Nagyon le vagyok maradva ezzel a sztorival, úgyhogy ne haragudjatok rám, ha jövő héten késik, majd a rész.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Remélem tetszeni fog nektek a rész és megajándékoztok pár szóval, ami persze lehet kritika. Kérlek írjatok mert szörnyen kíváncsi vagyok arra, hogy mit is gondoltok a részről. Köszönöm az előző részhez érkezett kommentett, remélem most is kapok egy kis szösszenetet.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Puszi Kira!</span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 172.5pt;">
<br /></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-34348824008707670242016-01-22T08:34:00.000-08:002016-01-22T08:34:00.513-08:0017. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrYegG5t0eDVufB7k7etzcEcWP47zbR87Yaqn3PketaagwxebdIcL2GMdrMlqe82VincT1Fy0CjyhwAeu5ZSlfIPLZlt5Cqe9CEMAwHbu3nV0H6U5N3z0ekwHitLN6LRsyk1-GVrGstKc/s1600/tumblr_mjc4146Ncd1s5b6nyo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrYegG5t0eDVufB7k7etzcEcWP47zbR87Yaqn3PketaagwxebdIcL2GMdrMlqe82VincT1Fy0CjyhwAeu5ZSlfIPLZlt5Cqe9CEMAwHbu3nV0H6U5N3z0ekwHitLN6LRsyk1-GVrGstKc/s320/tumblr_mjc4146Ncd1s5b6nyo1_500.jpg" width="252" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Mozdulatlanul
hevertem az ágyamban, míg a kocsik kinti zaja betöltötte szobám csendes
világát. Gondolataim kavarogtak bennem, annyi minden történt velem, de az
előbbi incidens, nem hagyott nyugodni. Már aludnom kellene rég, de szemeimet
nem tudom lehunyni. Csak bámultam kifelé az ablakon és gyönyörködtem az
éjszakai Londonban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Autók
százai lepték el a sötét utakat, emberek haladtak át a kereszteződésen. A fák
csupasz lobjai hajlongtak az erős szél hatására, szerelők másztak fel a
lámpaoszlopokra és karácsonyi díszekkel lepték el azt. Fénylett az egész város
az égőktől, még nem volt alkalmam megcsodálni a karácsonyfát, de mindenképp
sort kerítek rá. Ahogyan szemléltem az utcákat, egyszerűen lecsukódtak a
pilláim és magával ragadott az álmosság. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Másnap
szerencsére semmi dolgom nem volt, szabadnapot kaptam. Kikászálódtam az
ágyamból és az ablakomra tekintve elállt a szavam, egész London fehér köntös
alá bújt. A hó hatalmas pelyhekben szálingózott az égből, ellepve a magányosan
ácsorgó autókat és fákat. Mosolyomat elnyeltem és a fürdőbe sétálva elvégeztem
reggeli teendőimet. Feltúrt házam látványa egy percre lelombozott, de nem jutottam semmire az agyalással, így csak összepakoltam és már szaladtam is a konyhába. Gyors reggeli után, azonnal kitártam az ajtómat és futottam ki az utcákra. Fekete és bézs árnyalataiban pompázó szövetkabátomat
begomboltam, nyakam köré tekertem a sálamat. Kitártam a bejárati ajtót és belevetettem
magamat a havas tájba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del – ölelt át hátulról egy kéz.
Beleborzongtam érintésébe és egy könnyed mozdulattal a nyakába vetettem
magamat. – Hiányoztál – simított végig az arcomon és egy csókot lehelt éhező
ajkaimra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Te is nekem – bújtam a nyakába és mohón
szívtam magamba kellemes illatát. – Hát te? – néztem fel zöldes barnás szemibe.
Mint az érett füge lágy árnyalata. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hozzád jöttem – vont magához és egy
szenvedélyes csókba forrtunk össze, persze nem maradt el a bűntudat. – Valami
baj van? – fogta közre forró kezeivel az arcomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Randira megyek Harryvel – sóhajtottam, és
egy bocsánat kérő pillantást vetettem barátomra. – Én tényleg csak az ügy miatt
teszem – füllentettem, mert egyáltalán nem. Mélyen legbelül izgatott voltam és
majd kivert az ideg, de ezt soha sem vallanám be neki. – Josh… - bújtam hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Tudom, Del… csak szar érzés – ragadott
kézen. – Rossz, hogy a barátnőm randizni megy egy fiúval – nevetett fel
keserűen. Tudtam, hogy szörnyen érzi magát, hisz én azt sem bírom el, ha egy
lány egy kézzel hozzá nyúl. – Meg is fog csókolni? – eszmélt fel és ijedten
pásztázta az arcomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem tudom… de hitelesnek kell lennem –
hajtottam le a fejemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Le is feküdnél vele? – túrt idegesen barna
hajába. Torkomon akadt a szó, erre még nem is gondoltam, mi lesz, ha ő többet
akar majd? Ellenkeznék egyáltalán neki? Akaratlanul is, de eszembe ötlött a
kép, ahogyan kissé izzadtan helyezkedik el felettem, édes ajkaival engem
kóstolgatva. Pirulva hessegettem el a perverz énemet és teljes figyelmemet
Joshnak szenteltem, aki kikelve magából túrta szét tincseit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Lehet, hogy addigra lebuktatjuk, nem tehet
semmit – húztam magamhoz. Kezeim közé vettem az arcát és egy lágy csókot
csentem tőle. -, nyugi Josh… bármi is történik, ne feledd, én a tiéd vagyok –
susogtam. Ajkai elváltak egymástól és olyan erősen vont magához, úgy, hogy az
összes levegőmet kiszorította belőlem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Annyira szeretlek – szuszogta meggyötörten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Én is – nevettem fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Végül
csak beszélgetve tettünk egy hatalmas kört a városban. Megnéztük a
karácsonyfát, ami hatalmas volt. Egekbe nyúló vékony fa, égők ezrei
díszítették. Gyönyörű. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Viszont
haladva a városban egy égető szempárt éreztem a hátamon, akármikor hátranéztem
mégsem volt ott senki. Képzelődöm, vagy a tényleg követ valaki? Nem csoda, hisz
tegnap is rajtakaptam valakit. Haza érve elbúcsúztunk egymástól, felérve a
lakásomhoz Houstont pillantottam meg az ajtómnál ácsorogva. Szőke haja arcába
hullott, míg fejét lehajtva dőlt neki az ajtómnak. Testét egy sötétzöld kabát
fedte, lábain pedig egy fekete nadrág feszült. Hatalmasat nyelve szólaltam meg.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szia! – intettem idétlenül az ajtóm előtt
ácsorgó fiúnak. Fejét felkapta, kék íriszeit mélyen az enyémekbe vájta és
kedvesen elmosolyodva lépet felém egyet. Reszkettem, féltem, hogy talán
elveszítem, mert nem akartam, legjobb barátom volt. Szerettem őt… persze csak
barátilag. Egy ideig ácsorgott, majd mély levegőt véve megszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szia! – túrta hátra egyre hosszabb haját. –
Figyelj…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Sajnálom – vágtam a szavába. –
Meggondolatlan voltam, csak arról a gyerekről a fivérem jutott eszembe, nem
akartam, hogy úgy végezze, mint ő. Igazad volt talán nem kellett volna
elüldöznöm, de csak az elhagyott húg beszélt belőlem. És tudom marhaságokat
vágtam a fejedhez ok nélkül. Szörnyen érzem magamat, megtudnál bocsátani
nekem? – meresztettem rá boci szemeket. Nem beszélt, csak mellém lépve szorosan
a karjaiba zárt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszönöm – suttogta. Nem tudtam, mire érti,
de nem akartam megkérdezni. – Én nem haragszom csak kicsit felbasztad az
agyamat – túrt a hajába. Istenem mi ez? Ez valami megbetegedés, mindenki
folyamatosan a hajába túr! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Tisztában vagyok vele… bejössz? – kérdeztem
a lakásom felé mutatva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem mennem kell csak tisztázni akartam a dolgokat
– nevetett fel. – De majd valamikor bepótoljuk – kacsintott. – Szia – nyomott
egy puszit az arcomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szia! – integettem. Beléptem a házamba és
ijedten néztem szét. Ugyanúgy fel volt túrva az egész, pont mint tegnap. Nem
értettem mit kereshet valaki nálam? Bezártam az ajtót, és azonnal próbáltam
valami hiányzó tárgyat kiszúrni. Minden a helyén volt. Ennek mi értelme?
Feltúrják csak úgy a lakásomat, mert valakinek úgy tartja a kedve? Egyáltalán
hogyan tud bejutni? Gondolatok és kérdések ezrei kavarogtak bennem, talán csak
megfélemlítés céljából teszi ezt valaki, de mit vétettem ellene, hogy ilyen
hevesen reagál? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Végül
csak összepakoltam. Szebb volt, mint újkorában. A szekrényemhez rohantam és egy
szép ruhát kezdtem keresgélni, hisz mégis csak randira megyek, London maffia
vezetőjének a fiával. Eléggé abszurdul hangzott, de ez volt az igazság. Soha
sem volt túl sok ruhám annak ellenére, hogy imádtam őket, most is csak szerény
mennyiségben voltak a szekrényemben. Végül egy vörös ruhára esett a választásom,
nem volt vakítóan piros, inkább a ciklámen és a vörös keveredése. Comb középig
ért, elöl mélyen kivágott volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A
fürdőbe lépve megmosakodtam és magamra kaptam a ruhát, hajamat kiengedtem, így
az lágy hullámokba omlott vállaimra. Egy vörös magassarkút magamra kapva, lágy
sminket varázsoltam az arcomra. Egy kardigánnal egészítettem ki az egészet,
mikor az ajtómon kopogtak. Mélyen magamba szívtam a levegőt, próbáltam helyre
hozni hevesen verő szívemet, több-kevesebb sikerrel. Kitártam az ajtót és
megpillantottam Őt. Tökéletesen nézett ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Öltöny
volt rajta, alatta egy fehér inggel, nyakkendője lazán lógott rajta, míg ez az
egész gyönyör egy fekete szövetkabát alá volt rejtve. Lábát egy szépen vasalt
nadrág fedte. Rövidebb göndör tincsei aranyosan keretezték arcát, hosszú pillái
alól engem vizslattak smaragdjai. Ajkaira egy mosoly kúszott, tekintetét végig
vezette rajtam, majd megszólalt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Gyönyörű vagy – lehelte megbabonázva.
Előhúzott egy csokrot a háta mögül, rózsa. – Ezt neked hoztam – nyújtotta át nekem.
Kezembe vettem a csokrot és egy puszit nyomtam kipirult arcára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszönöm… ezt beteszem egy vázába és jövök,
addig persze bejöhetsz – néztem még hátra. Bólintott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Szervusztok Drágáim!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Igen, igen egy hétnyi késéssel, de megjött a legújabb rész! Nagyon és még annál is jobban sajnálom a késést, de egyszerűen nem volt energiám, sem írni, sem publikálni egy nyamvadt részt. A felvételi elszívta tőlem az energiát :)</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">De remélem nem pártoltatok el tőlem és a rész végéhez fűtök pár szót, mert nagyon meg vagyok ijedve, a kevés vagy éppen semmilyen visszajelzésektől. Kérek szépen minden kedves olvasót, hogy írjon valamit a részről, vagy éppen úgy az egészről érdekel a véleményetek. Nem kell sok elég csak egy szívecske vagy valami, csak, hogy tudjam, valakit érdekel még a történet. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Ha lesz erőm és időm akkor próbálok hamarabb hozni részt, de szerintem csak szombatra jön össze, nem tudom... </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Puszi Kira!</span></span></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-33365135897672992192016-01-09T09:02:00.002-08:002016-01-09T09:02:44.791-08:0016.Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinq7sjIiOvP1ZiCLrPxO2Jynxvc2XiqliQIot-S3Di8m0FpEMBNmJ0kPOw6PNaitvdsbz5u09pMFHAFaodCJ7AKYFtdwDBh0YuIASpMsj66t18SWJwtD0bXzPfjbT1VUL_ERmpW-795AU/s1600/tumblr_nvq38gojgT1tf9m4yo1_500.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinq7sjIiOvP1ZiCLrPxO2Jynxvc2XiqliQIot-S3Di8m0FpEMBNmJ0kPOw6PNaitvdsbz5u09pMFHAFaodCJ7AKYFtdwDBh0YuIASpMsj66t18SWJwtD0bXzPfjbT1VUL_ERmpW-795AU/s320/tumblr_nvq38gojgT1tf9m4yo1_500.png" width="228" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A hűs londoni levegő kicsípte az arcomat, miközben eladtuk az utolsó grammnyi
füvet is egy kisebb bandának. Dideregve dőltem a fekete autónak, míg vártam,
hogy Houston visszatérjen. Éjszaka volt, egy sikátorban, rémisztő. Egy fiatal
srác lépkedett felém az ujjait tördelve, rám szegezte halványzöld tekintetét és
lágyan elmosolyodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Helló – köszönt csendesen. Beszívta alsó
ajkát, mikor megszólalt. – Van füved? – vágta hozzám. Tekintetemmel őt
vizslattam és majd’ megszakadt a szívem. Egy szőke, halvány zöld szemű, helyes
fiú állt előttem, egy romba dőlt élettel. Lelki szemeim előtt megjelent Mike, ő
is így kezdte. Tudtam, hogy ez a fiú először jár itt, még nem nyúlt soha
semmilyen károsító anyaghoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Miért? – kérdeztem egyszerűen. Szemei
kidülledtek és értetlenül nézett rám. – Minek teszed tönkre az életedet? Lehet,
hogy nem tudok rólad sokat, pontosabban semmit, de nincs olyan élet helyzet,
amikor csak a kábítószerhez nyújthat menedéket. Figyelj… menj innen, és tedd
rendbe magadat – tekintettem rá. Ijedten cikázott az arcomon a szeme, mikor
megfordulva gyorsan szedve a lábait, elfutott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ez meg mi volt? – bökött oldalba Houston. –
Elűzöl egy vásárlót? – hördült fel. – Teljesen meghibbantál? – csattant fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Amúgy sem volt már mit eladnunk, és inkább
helyre tettem az életét. Miért szerinted jobb az, hogy két év múlva remegve
túladagolja magát? – vontam fel a szemöldökömet. Beültem a kocsiba, ahol egy
hangos ajtó csapással jeleztem azt, hogy menni készülök. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Bocs, de ez a munkám! Ő volt hülye, hogy
idejött – dünnyögte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Téged nem érdekel az, hogy naponta több száz
ember hal meg drog túladagolásban? – üvöltöttem rá, kikelve magamból. Szemeim
rángatóztak, míg hangom magasan csengett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem – vont vállat, rezzenéstelen arccal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mert egy állat vagy, akit nem érdekel mások
problémája igaz? Neked tökéletesen megfelel az, ha te jól el vagy, nem? –
fröcsögtem felháborodva. Fejét felém fordította, acél kék szemei érzéstelenül
fúródtak az enyémekbe, és sértetten felröhögött. Ujjaival felszántotta szőke
haját, mikor mélyen megszólalt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Persze Del, engem csak az érdekel, hogy
velem mi van, nem igaz? – duruzsolta gúnyosan. – Azért dolgozom ki a belemet,
azért vetem magamat ilyen munkába, hogy eltartsam magamat, nem? Kockáztatom az
életemet egy kis pénzért? Ennyi erővel elmehetnék kukásnak – felelte kimérten.
Hangját nem emelte meg, csak csendben magyarázott. – De tudod, az alja munkáért
nem fizetnek – sziszegte meggyötörten. – Nem emlékszel? Van egy húgom, van egy
haldokló anyám és egy idióta, pszichopata apám. Ugye nem érdekel engem semmi? –
arcomat a szélvédő felé fordítottam, és éreztem, hogy a bűntudat lassan emészti
minden egyes porcikámat. Szégyelltem magamat azért, amit mondtam.
Meggondolatlanul ejtettem ki azokat a szavakat a számból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Sajnálom – nyitottam ki az ajtót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nem
szólt utánam, ott ült fejét a kormánynak döntve és néma könnyeket eresztett ki
a szemein. Lábaim lassan mozogtak, és próbáltam elűzni rossz gondolataimat az
elmémből. Egyszeriben, pedig felszakadt belőlem minden, térdemmel borultam a
hideg aszfaltra. Fogaim hangosan koccantak össze, a fagyos szél hatására.
Elterültem a betonon, senki sem nézett felém, csak elsétáltak mellettem és egy
megalázó pillantás mellett elhagytak. Nem érdekelt senkit a jó létem, hisz ki
akarna belekeveredni egy bonyolult ügybe. Sokkal könnyebb elmenekülni, mint
szembe szállni a dolgokkal. Ez tette tönkre az országunkat, a félelem, a
lustaság, amit az emberek táplálnak magukban. Pont ugyanúgy, mint azon a szeles
őszi napon, amikor azt a nőt elütötték. Nem foglalkozott vele senki, és velem
se fognak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Hagytam,
hogy végtagjaimon átfusson a fagy, és lassan emeljen a sötét nyugágyamba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Jól vagy? – csapta meg a fülemet egy ismerős
mély hang. Pilláim leragadtak, nem volt erőm felállni. – Delani? – kapott
karjai közé. Remegve bújtam mellkasához, míg arcomat forró kabátjába rejtettem.
Mélyen lélegeztem magamba kölnijének gyengéd illatát, mely édesen lengett
körül. – Hé… itt vagy? – simogatta az arcomat. Érintésétől kirázott a hideg, és
nem tudtam eltekinteni remegő lábaimtól és liftező gyomromtól. Harry volt itt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - I-igen – csuklott el a hangom. Tűzforró
ajkait a homlokomhoz érintette és bevitt az autójába. A puha garnitúra
besüppedt súlyom alatt, végtagjaim, pedig lassan kezdtek felolvadni, úgy mint a
szívem. – Köszönöm – leheltem felnyitva pilláimat. Nagyokat pislogva néztem őt.
Széles vállait egy szövet kabát fedte, kusza tincseit pedig egy sapka alá
rejtve figyelte az utat. Az utcai fények megvilágították zöld szemeit, melyek a
fény hatására még zöldebben csillogtak. Mint egy buja erdő leggyönyörűbb zuga.
Káprázatosan nézett ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mi történt? – nézett felém egy percre
elszakítva a tekintetét az útról, nem sokára viszont vissza is terelte
pillantását. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem tudom – ültem fel. – Nem tudom, csak az
van meg, hogy a betonon fekszem… lehet, hogy a stressz és a fáradság –
sóhajtottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Meglehet – túrt a hajába. – Öhm… haza
viszlek rendben? – kérdezte lágyan. Bólintottam. Igazából nem tudom, hogy
honnan tudta a nevemet, de nem foglalkoztam vele. Itt mindenki tud, mindent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A
lakásomhoz érve, feltépte az ajtómat és egy kedves mosoly kíséretében felkísért
a tornácra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hatalmas köszönet – makogtam egy hajtincset
tekergetve. – Ha nem találtál volna rám, talán meghaltam volna – fogtam meg,
hideg tenyerét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nincs mit – köhintett zavartan.
Megfordultam, kulcsaimmal babráltam. – Del? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Tessék? – pillantottam rá kíváncsian. Szívem
már így is hatalmas tempót diktált. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Lenne kedved eljönni valahová? – túrt megint
hajába. Torkomban megjelent egy hatalmas gombóc, és alig hittem a fülemnek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Randira hívsz? – szaladt ki a számon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Valami olyasmi… persze nem muszáj… meg
minden, és ha van barátod, nem kötelező – dadogott összevissza. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem – vágtam közbe. Ijedten méregetett, de
folytattam. – Persze elmegyek – nevettem fel. Egy hatalmas mosoly ült ki az
arcára, ami engem is megmosolyogtatott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Akkor holnap? – futott le a lépcsőn. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Oké – löktem be az ajtót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Egyszerűen
nem tudta levakarni az arcomról a mosolyt. Belsőm felvirágzott. Boldogan léptem
be a lakásomba, amikor egy halk csörömpölést hallottam meg a hátam mögül.
Ijedten néztem a hátam mögé, de csak egy lassan elforduló fekete kapucnis
alakot véltem felfedezni. Szemeim kitágultak, minden mozdulatát figyeltem az
idegennek. Hátra fordult, de mihelyst észrevette, hogy figyelem futásnak eredt.
Eltudtam csípni kék tekintetét, de arca homályosan merengett bennem, nem
tétlenkedtem sokat azonnal utána eredtem. Az utcára kiérve szemeimet végig
vezettem a sötét utakon. Futott. Utána eredtem, kapucnija alól kikandikál egy
szőke hajtincs, de azonnal elrejtette előlem azt. Gyorsan szelte az utcát, így
nem tudtam utolérni. Lihegve kerestem követőmet, ám már messze járt. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Visszabattyogva
a lakásomhoz, fáradtan csaptam fel a villanyt. Ami fogadott az egy feltúrt
koszos szoba volt. A ruháim szanaszét hevertek a padlón. Sejtettem, hogy az az
ember volt, aki követett, csak azt nem értettem, hogy mit keresett. Szőke hajú,
kék szemű azonnal Houston ugrott be, főleg, hogy ma eléggé összekaptunk. Bízni
akartam abba, hogy nem ő volt, viszont egy érzés igen is azt súgta, hogy Ő a
követőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kedves Olvasóim!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Jó hír megérkeztem egy újabb résszel, rossz hír viszont, hogy csak két hét múlva jön a legújjab rész. Nyolcadikos révén Január 16.-a egy nagyon nem várt dátum. Már csak egy hét és Felvételi. Teljesen be vagyok szarva és ezen semmi sem segít. Hulla fáradt vagyok és még sorolhatnám :). Viszont egy kemény felvételi után még hivatásos vagyok fivérem szalagavatójára, így a nap végén sem erőm, sem energiám nem marad közzétenni egy újabb részt. Bocsánat, de nem megy.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Jó nem vesézem ki az életemet, amúgy sem érdekel senkit :D, na de nem nyafogok a kommentek miatt, hisz pontosan tudom, hogy nincs az embernek semmire se ideje, de sajnos már két rész óta nem kaptam egy szál komit se és a pipálások is fogyatkozni kezdtek. Ennyire rossz lenne az, amit csinálok? Kérlek ha van egy aprócska szabad percetek nyomjatok egy pipát, vagy valami, mert kezdek megijedni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ennek ellenére, köszönöm a feliratkozóknak, jól esett. Oké befejeztem... hagyjatok magatok után némi nyomot! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Puszil Mindenkit Kira!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ut.: sok sikert minden nyolcadikosnak a felvételihez! Két hét múlva "találkozunk". Nézzétek el a helyesírási hibákat :)</span></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-37484961904533539632016-01-02T01:44:00.000-08:002016-01-02T01:44:49.599-08:0015. Fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJqpEM5aRx3W-dbiZMPtT_gsN-oy_BJ_s6AS43OZHQbBl9BK_vxGOrTcl6ld5CNusaqAehnvjJcPl44OPyYiMGP9RXSmjmAm2YvK3DJp7yYiHQcCgSkCFTMHKRr9R42TwqJtTyitlz2OU/s1600/tumblr_nyi5ltmWBU1ux6ji6o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJqpEM5aRx3W-dbiZMPtT_gsN-oy_BJ_s6AS43OZHQbBl9BK_vxGOrTcl6ld5CNusaqAehnvjJcPl44OPyYiMGP9RXSmjmAm2YvK3DJp7yYiHQcCgSkCFTMHKRr9R42TwqJtTyitlz2OU/s320/tumblr_nyi5ltmWBU1ux6ji6o1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Megtöröltem
a számat és anyám felé pillantottam. Nagy hévvel magyarázott valamit, ami egy
apró mosolyt varázsolt az arcomra. Felálltam és a mosogatóba dobtam a cuccokat.
A pultnak dőlve hallgattam hangját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Na és te mit dolgozol? Vagyis persze tudom,
hogy mit, de jól megy? – nézett rám kíváncsian. Megmerevedtem, míg torkomban
egyre csak növekedett a gombóc. Nem fogom neki elmondani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen jól – vágtam rá. – Nagyon finom volt a
vacsora – kerestem kibúvót a téma alól, anya csak fürkészett és tisztában voltam
azzal, hogy észrevette, azt, hogy nem nagyon csípem ezt a témát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszönöm – könyökölt a pultra. Elrakta a
tányérokat, majd felemelte a fejét. – És, hogy halad a szerelmi életed? –
kuncogott fel. Haját egy lófarokba kötötte és leült a nappaliba, a kanapéra. –
Emlékszem Mike sosem engedett egyetlen egy fiút sem a közeledbe – sóhajtott
egyet. Fivérem nevére, megfeszültem, ennek ellenére helyet foglaltam mellette.
– Sajnálom – lehelte meggyötört hangon. Nem válaszoltam csak elfordítottam a
fejemet. Fájt visszagondolni rá, mégis elárasztották a képek az elmémet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">„Arcomat könnyek hada borította, még
mindig nem tudtam felfogni azt, hogy Mike meghalt. Az én szeretett bátyám
holtan hever a kórházban és most már sosem fog megölelni, vagy megpuszilni.
Mostantól nem hallhatom kedves hangját, és nem bújhatok meleg ölelésébe, amikor
csak úgy elszeretnék bújni a világ elől. Nem… mert már nincs Mike. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Összetörve zuhantam a térdeimre és
kezdtem örökös sírásba. Ott álltam a kórterem ajtaja előtt és mindenki szeme láttára
estem szét apró darabokra. Apán, anyát vigasztalta, aki hasonlóan, mint én
zokogott, csak engem senki sem nyugtatott meg. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kérem, nyugodjanak meg – lépett ki egy
orvos, aki hozzám szaladt azonnal. Kék szemei aggodalmasan csillogtak, míg
kezeivel apró köröket írt a hátamra. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ez mind a te hibád! – szakadt ki anya, apa
kezei közül. Barna szemei szikrákat szórtak, miközben velem nézett farkasszemet. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hölgyem nyugodjon le – eresztett el az
orvos, amire egy fájdalmas nyögés volt a válaszom. Jól esett egy kis törődés. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Maga fogja csak be! – üvöltött a férfira.
Tekintetét rám vezette és gúnyosan elmosolyodott. – A te hibád – ejtette ki
lassan a szavakat. Megsemmisülve hallgattam, amitől még több könny szökött a
szemembe. – A te hibád, nem vigyáztál rá eléggé! Amikor szüksége volt rád, te
leszartad őt, mikor Ő mindig ott volt melletted! Csak a munkádra koncentráltál
és elfelejtetted, hogy van családod… egy fivéred, aki az életénél jobban
szeretett. Folyamatosan csak téged védett, míg te hozzá se szóltál. Egy ribanc
vagy nem több! Neked nem számít a család, csak is saját magad jó léte. Nem
néztél egy percre se ránk, hogy hogy vagyunk-e. Apád és én dolgoztunk nem
tudtunk figyelni Mike-ra – üvöltötte az arcomba. Hangja megtörten csengett a
néma folyosón. – Ha te nem lennél Ő még mindig élne, átkozom a napot, amin megszülettél… nem vagy többé a lányom – sziszegte és egy hatalmas ütést éreztem
az arcomon. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Sírva hanyatlottam a padlóra,
feküdtem rajta, miközben életem tönkre ment. A családom kitagadott, testvérem
meghalt… egyedül maradtam. Szörnyen fájt minden, elegem volt mindenből.
Felnéztem a földről, ahol anyám megvető pillantásba ütköztem. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Sajnálom – pityeregtem. Annyira vágytam az
ölelésére, hogy nyugtasson meg és motyogja a hajamba azt, hogy szeret és, hogy
rá mindig számíthatok, de nem tett így. Csak apa karjaiba bújt, aki rám
szegezte pillantását, egy szót suttogott nekem. „Szeretlek”. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hölgyem – kapott a kezei közé a fiatal
orvos. – Annyira sajnálom – ölelt magához. Sírva bólogattam, mert én is
sajnáltam magamat. – Az anyja meggondolatlan volt, higgyen nekem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem – makogtam. – Igaza van – hanyatlottam a
vállára.”</span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 14.0pt; line-height: 107%;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Észrevette
rajtam, hogy emlékeimbe burkolóztam, azok közül is csak a rosszakba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kincsem minden rendben? – simított végig az
arcomon. Bólintottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">-
Megígérem, nem sokára találkozunk – öleltem magamhoz, majd neki is vágtam az
útnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Lakásomhoz
érve egy gyors zuhany mellet, már a bárba is voltam. A kis épületen már nem
látszódtak a múltkori incidens maradványai. Nyüzsgött az emberektől, hamar
kiszúrtam Josht, ahogy egy lánnyal beszélgetett, ha jól tudom Nina, a másik
csaj rajtam kívül. A féltékenység azonnal úrrá lett rajtam, de megüberelve
magamat odasétáltam hozzá. Barna szemei azonnal megtalálták az enyémeket és
kedvesen elmosolyodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szia – köszönt jókedvűen és maga mellé
ültetett. – Nina ő itt Del, Del ő itt Nina – végzett el egy gyors ismerkedést. A
lány szörnyen tepert Joshra, ami kezdett felbosszantani, mert szó szerint
rámászott. Igazán szép lány volt. Fekete dús hajkorona, hozzá egy csábos mosoly
és tökéletes kék szempár. Annyira törékenynek tűnt, mégis látszott rajta, hogy
jó kondiban volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kijössz? – ragadtam kézen Josht, aki csak
bólintott. Az asztaltól egy elégedetlen morgás hallatszott, amitől egy győztes
mosoly kúszott az arcomra. – Hiányoztál
– öleltem meg azonnal, ahogyan kiértünk a levegőre. Ujjaival eltűrt egy tincset
a szemem elől, és kedvesen elmosolyodva tapadt az ajkaimra, amit akkor éreztem
felülmúlhatatlan volt. Tudtam, hogy szerettem, annak ellenére, hogy egy zöld
szemű fiú belekavart az egészbe. De éreztem, hogy Josh sokkal, de sokkal jobban
érdekelt, mint Harry. Őt nem ismertem, de az előttem álló fiút, már vagy két
éve. Harry csak egy szende vonzalmat ért el, de az is csak azért, mert Josh-sal
már egy ideje nem volt semmilyen intim kapcsolatom. Ám heves csókjával, minden
kételyemet elűzte onnan. Tenyerével bejárta az egész testemet, amitől egy jól
eső nyögést hallattam, viszont én sem tétlenkedtem, kezeimmel sötét tincseit
szántottam fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Annyira szeretlek – suttogta az ajkaimra.
Elmosolyodtam és egy sokkal lágyabb csókba invitáltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Én is szeretlek – nevettem fel. Kézen
ragadott és becipelt a bárba, ahol azonnal megláttam Houstont. – Találkoztam
anyával – böktem ki. Furcsán nézett rám, mire elmeséltem neki az egészet
tövitől a hegyéig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ennek örülök – mosolyodott el. – Aláírtad? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen – néztem rá szomorúan, csak bólintott
egyet, majd egy kedves csókot nyomott az arcomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ha nem tudnám, hogy testvérek vagytok, azt
hinném, szerelmesek vagytok egymásba – huppant le elénk Houston. Szőke haja a
szemébe lógott, míg kék íriszeivel minket vizslatott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Sokan mondták már – legyintettem lemondóan,
viszont belül rettegtem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Aha… Jössz mennünk, kéne – pattant fel a
székről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Persze – álltam fel én is, míg egy utolsó
puszit nyomtam barátom arcára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Kedves Olvasóim!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Nem rég még azt írtam, hogy élvezzétek a szünetet, most meg hát vége is van. Nem akarok belegondolni, hogy mostantól újra korán kell kelni és tanulni, na de élvezzük még az utolsó napokat :)</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Személy szerint nem ez a kedvenc részem, de remélem elnyeri a tetszéseteket, ezt a részt nem is akartam annyira eseménydúsra tervezni, inkább olyan átmeneti. Jó nem beszélek itt fölöslegesen.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Kérek szépen minden olvasót, hogy írjon egy rövidke komit, pipáljon vagy iratkozzon fel, jól esne!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Persze Boldog és Sikerkben gazdag új évet kívánok Mindenkinek! </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Puszi Kira!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-11025580355771285382015-12-26T03:55:00.000-08:002015-12-26T03:55:39.401-08:0014. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlL1Es9pUYrILGWQQ1FKeanN8zSUO8D8zVkQ1N9b4N1DOfGnWBsxTUY1j_hlbj_s9Ro3Nl2Q2Fy7La6DFQ3G_mgQeSGUynaKJfSSSAltcm672j-pghMaTDJ5XAGwp_mkAS3_XphCOCbFY/s1600/tyler-posey-crystal-reed-hug.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlL1Es9pUYrILGWQQ1FKeanN8zSUO8D8zVkQ1N9b4N1DOfGnWBsxTUY1j_hlbj_s9Ro3Nl2Q2Fy7La6DFQ3G_mgQeSGUynaKJfSSSAltcm672j-pghMaTDJ5XAGwp_mkAS3_XphCOCbFY/s320/tyler-posey-crystal-reed-hug.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Viszont
hátra léptem egyet és egy bocsánat kérő mosollyal az arcomon eltűntem a sötét
utcában. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy ez mi is volt az előbb. Nem
lehetek ilyen hülye, nekem ott van Josh, akit szeretek, vagyis reményeim
szerint. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Lehunytam
a szemeimet és egy mély sóhajtás mellet egy fájdalmas nyögés is elhagyta
számat. Ázott tincseim közé túrtam és feltekintettem az égre. A cseppek
végigszántották az arcomat ezzel lemosva minden sminkemet. Szörnyen fáradt
voltam, kimerült… érzelmeim meg szörnyen kuszán kavarogtak bennem. Haza battyogva előkaptam a kulcsaimat, mikor
egy érdes hang ütötte meg a fülemet. Ijedten kaptam a szám elé a kezemet, de
szerencsére csak Mr. Jones volt az, mellette a szőke hajú Kittyvel. Kék szemei
irritálóan vizslattak és egy fölényes kézmozdulattal betessékelt a lakásomba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Csendesen
helyet foglaltam a kanapén és kíváncsian mustráltam őket. Mr. Jones szürke
szövetkabátját szépen leterítette a kanapémra és helyet foglalt velem szemben.
A szőkeség meg csak idétlenül álldogált a szoba közepén. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nos, szóval – ütötte meg a fülemet mély
hangja. – Hogy telnek a napjaid, Del? – nevem undorodva hagyta el a száját, és
sehogy se, tudtam felfogni, hogy mi ez az ellenszenv, amit irántam táplál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszönöm jól – makogtam ijedten. – Minek
köszönhetem a látogatásukat? – jártattam szemeimet köztük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Elfelejtetted? Hetente meg kellet volna
látogatnod minket! – csattant fel. – Erre nézem, és sehol sem vagytok, nem ezt
beszéltük meg Del! – nézett rám csalódottan – Kittytől kellet mindenről
értesülnöm – bámult csodálattal az említett lányra. – És mi ez? Barátságot
kötsz mindenféle bűnözővel és még meg is véded őket? Delani megölték az apádat,
te meg még igazat adsz nekik? És mi volt az a mai kis incidens Harry
Stylesszal? – Vonta fel sűrű fehér szemöldökét. Értetlenül néztem őket. Honnan
tudnak Ők mindenről? Hisz nem számoltunk be nekik semmiről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Torkom
kiszáradt és egy értelmes szót nem tudtam kinyögni, amikor az ajtó kicsapódott
és ázott barátom lépett be rajta. Tekintetét végig jártatta a kis
társaságunkon, míg homloka ráncba szaladt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem válaszolsz? – vinnyogott közbe Kitty.
Hangja sértette fülemet, és egy szúrós pillantást vetettem rá, de igaza volt
nem tudtam válaszolni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mi történt? – kérdezte Josh mellém
telepedve. – Del? – kért számon, de csak egy apró könnycsepp volt a válaszom.
Elnyeltem sós cseppjeimet és szilárdan álltam Mr. Jones acélkék pillantását. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Gyengéd szálak fűzik Delanit, Harryhez –
szólalt meg bájosan a szőkeség. – Sajnálom Josh – húzta mosolyra ajakit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Elég legyen Kitty! – szólt rá erélyesen
főnökünk. – Josh mit mondtam? Heti egyszer elkellet volna jönnötök a megbeszélt
helyre, de nem voltatok ott! – vált lágyabbá a hangja. – A megbeszélt dolgokhoz
kérlek, tartsátok magatokat! – felelte rekedten. – A terv változott… - nyögte
ki rám nézve. Éreztem, hogy valami rosszat fog velünk közölni. – Del… -
sóhajtotta csüggedten. – El kell játszanod azt, hogy beleszeretsz Harry
Stylesba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Szívem
kihagyott egy ütemet és ingerülten néztem rájuk. Nem hittem el azt, amit mond!
Egyszerűen magam elé képzeltem azt az ártatlan zöld szempárt és már elment a
kedvem ettől az egésztől. Nem tehetem ezt vele… hisz megjátszás nélkül is
kezdek egyre közelebb kerülni a göndör hajú sráchoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mr. Jones ezt nem kérheti tőlem! – csattantam
fel hisztérikusan. – Ez nem volt benne a megbeszélésben! Én ezt nem vállalom –
makacskodtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del, el kell! Nincs olyan, hogy nem! Ha
közelebb kerülsz Harryhez, azzal közelebb kerülsz Kirkhez, ezáltal sokkal
könnyebben menne az egész, meg kell tenned – nézett rám szigorúan Mr. Jones. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem – szólalt meg Josh is. – Ezt azért még
maga sem kérheti – túrt hajába barátom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Csak nem félsz? – kuncogott fel Kitty. És
ekkor minden megszűnt körülöttem, már túl sok volt a stressz. Elsötétült
előttem minden. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Gondolataim
lassan kitisztultak, és fejfájásom is kezdett alábbhagyni. De gondolataimat nem
engedte egy érzés. Megtegyem? De mi lesz akkor, ha ez a megjátszósdi komolyra
fordul? Már így is megbabonáz az a fiú, de mi lesz ezután? Ha sok időt fogok
vele tölteni? Mi lesz akkor, ha beleszeretek? Akkor hogyan buktassam le? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del? – Houston hangja azonnal felébresztett.
Ijedten pattantak ki a szemeim, amik találkoztak az ő kékjeivel. – Jól vagy? –
nézett rám kételkedve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen, de te mit keresel itt? – körbe néztem
a lakásomba és már nem volt itt Mr. Jones se Kitty, mintha egy álom lett volna,
de a fiókomon kiszúrtam egy lapot, amin egy dolog állt. Elfogadod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hé, minden rendben? Josh engedett be –
hangja aggodalmasan csengett, ami akaratlanul is, de megmosolyogtatott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen, köszi – néztem rá, és egy furcsa
érzéstől vezérelve megöleltem. Megfeszült az érintésem nyomán, de visszaölelt.
– Nagyon köszönöm, hogy mellettem vagy! Egy igazi barát vagy – öleltem jó
szorosan magamhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Most azt akarod, hogy én is valami ilyesmit
mondjak? – nyögte ki fájdalmasan és ellökött magától. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Vártam volna valami hasonlót – néztem rá
szúrósan. Csak vállat vont és leült velem szembe. Nem tudom mikor kerültem
ilyen közel hozzá, de nagyon megkedveltem a szőkeséget. Először egy arrogáns
pöcsnek tűnt, ám az idő múlásával ő is közelebb került hozzám. – Josh? –
kérdeztem felállva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Elment ezért rendelt engem ide – fintorgott.
– Szép lakás… és, amíg nem felejtem el, azt üzeni, hogy fogadd el – túrt
értetlenül a hajába. Megrökönyödve néztem rá, majd a kis papírkára.
Legszívesebben apró darabokra tépném, majd elégetném, de mégsem… meg kell
tennem. Legalább az apámért és a testvéremért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Rendben, ma megyünk dolgozni? – néztem rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ja – húzott elő a zsebéből egy kis tasakot
és felém dobta. – Este – intett és kilépett a szobából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Fáradtan
zuhantam a fehér huzatra, míg arcomat a tenyereim közé temettem. Nem akartam
elhinni, hogy mi történik velem. Csak bámultam a kis papírt, végül aláírtam. Már
nem érdekelt senkit, hogy mit akarsz ez már rád volt kényszerítve, a
szabadságomnak lőttek, erre rájöttem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Fejemet
a párnámba fúrtam, mikor a telefonom hangos idegtépő pityegésbe kezdett.
Előhalásztam a zsebemből és egy apró üzenet áll benne. Anyától jött. Kétségbe
esve nyitottam fel a zárat és olvastam el a rövid üzenetet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Hiányzol Del! Kérlek, gyere ma el
hozzám… látni akarlak! <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Arcomra
egy mosoly kenődött és boldogan kapkodtam magamra a ruháimat. Kilépve az utcára
futólépésekkel indultam a régi házunk felé. Izgatottan keltem át az úton, alig
hittem a szememnek, amikor megérkeztem a kis lakás elé. Egy egyszerű társasház,
bekopogtam és vártam, viszont nem nyitott ajtót senki. Kezdtem egyre jobban
bepánikolni, amikor végre halk trappolást hallottam meg a házból, egy kattanás
és előttem állt Ő. Szemeibe néztem és egy lágy mosoly után az ölelésébe
vetettem magamat. Mohón szívtam magamba az illatát és ekkor megéreztem forró
könnyeit a ruhámon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hiányoztál kicsim – szorított magához gyenge
kezeivel. Hófehér hajába fúrtam az arcomat és nem eresztettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Te is anya – pusziltam meg ráncos porcelán
fehér arcát. Barna hatalmas íriszeivel az arcomat pásztázta. Remegő kezekkel
érintette meg a hajamat és hagyta, hogy könnyei teljesen beborítsák arcát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Annyira sajnálom… meggondolatlan voltam… nem
kellet volna azt mondanom, amit. Apádnak igaza volt egy szörnyű banya vagyok –
kezdte ócsárolni magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Anya… ne hibáztasd magad, sosem haragudtam
rád, mindenben mindig igazad volt – leheltem könnyeimmel küszködve. Törékeny
testét karjaim közé vettem, és sírdogálva, eresztettük ki évekig tartogatott
érzéseinket. Nem szólt egyikünk se semmit, csak élveztük egymás társaságát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> Kedves Olvasóim!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Először is Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek! Remélem jól telik eddig a szünetetek, és eleget pihentek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Meg is érkeztem a 14. fejezettel. Remélem elnyeri a tetszéseteket és hagytok magatok után némi nyomot! Nagyon köszönöm a kommentet és a pipákat... imádlak benneteket! Nem beszélve a feliratkozókról! Köszönöm :D</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kérlek írj véleményt a részről...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Puszi Kira!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-28536186184292406422015-12-18T23:50:00.001-08:002015-12-18T23:52:00.721-08:0013. Fejezet<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXRobsy7MDFBpN3dvgFcLwGfo1JJB_Xy3UJ0tDYg243n9CBpJIYEN6nsdaEB-yyKpOUIojtcNMl9sSAEGVOLsxk1p-H7pF3A-jrJWzSc0kJvU1Fed_j_d2YtWcu-UyJ21l1TRMY_66Jpk/s1600/tumblr_nvdyqhWMT61qeyl7co1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXRobsy7MDFBpN3dvgFcLwGfo1JJB_Xy3UJ0tDYg243n9CBpJIYEN6nsdaEB-yyKpOUIojtcNMl9sSAEGVOLsxk1p-H7pF3A-jrJWzSc0kJvU1Fed_j_d2YtWcu-UyJ21l1TRMY_66Jpk/s320/tumblr_nvdyqhWMT61qeyl7co1_500.jpg" width="228" /></a></div>
<i><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 19.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 19.0pt; line-height: 107%;">-
Delani Phospor –<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A
kis bárban foglaltam helyet, míg szemeimmel Houstont kerestem. Már vagy egy
órája el kellet volna indulnunk. Mélyen magamba szívtam a levegőt és csak
reménykedni mertem abban, hogy Greg nem rág be rám emiatt. Már vagy egy hete
vagyok <i>részese</i> ennek a maffia
csoportnak. Egyszerre megcsapta a fülemet a bejárati ajtó felett elhelyezkedő
csengő heves csengése. Egy ordítás és egy hatalmas lövés. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ijedten
néztem oda, ahol egy fekete maszkos ember állt, és fegyverét az árus fejéhez
szorította. Nem voltunk sokan, pontosabban én és egy öregebb bácsi a bárban.
Azonnal cselekedtem és előhúzva a fegyveremet rá fokuszáltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Azonnal rakd le a stukkert Kicsim – suttogta
valaki a fülembe. Egy hideg csövet éreztem meg a nyakamon. Libabőrös lettem a
hűvös fémtől, mely a torkomhoz tapadt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Eressz el, vagy a barátod szívja meg –
sziszegtem bátran. Kibiztosítottam a fegyvert, egy gyors mozdulattal
leguggoltam, míg kezeimmel eltaroltam a lábait. Ordítva esett a padlóra, míg én
egy gyors lövéssel véget vetettem az életének. A társa sem tétlenkedett vagy
kettőször célzott meg engem, de egyik sem talált el, gondolom nem voltak
kiképezve. Elbújva a pult mögött, néztem ki, de egy hatalmassal dördüléssel a
mögöttem lévő üvegszekrény darabokban zuhant rám. Felsikítva éreztem azt, ahogyan
a szilánkok felsértik a bőrömet. Légzésem felgyorsult és alig bírtam
koncentrálni, a félelemtől. Egy halk puffanás és erős karokat éreztem meg magam
körül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Jól vagy? – mély, érdes hangja kijózanított
és halkan felsikkantva néztem fel azokba gyönyörűen csillogó zöld szemekbe.
Szívem kihagyott egy ütemet, és csak némán bólintottam. – Nem is vagy olyan
puhány, mint azt elsőre gondoltam – mosolyodott el halványan, ahogy leültetett
az egyik székre. – Fáj? – kérdezte, mikor egy üvegszilánkot próbált kiügyeskedni
belőlem. Megráztam a fejemet és körbe néztem a romos épületben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Á – szisszentem fel a maró érzésre. Egy
fertőtlenítő szert öntött a kezemre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Bocsi – nézett fel rám. Lélegzetem elakadt
mélyre ható tekintetétől. – Nincs több – mosolyogott kedvesen, mitől
akaratlanul is pírba borult az arcom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Köszönöm – leheltem halkan. Alig hallottam
meg a saját hangomat, de Ő mégis elmosolyodott és puha tenyerével végig
simított az arcomon. Érintése áramütésszerűen hatott a testemre. Megbénított. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del – jött egy aggódó hang az ajtó felől.
Josh barna tekintete köztem és megmentőm között vándorolt. – Istenem jól vagy?
– lépdelt felém, kissé sántítva még. – Annyira aggódtam – vont szoros
ölelésébe, amitől egy megkönnyebbült nyögés szakadt fel belőlem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A
zöld szemű fiú, szótlanul elállt és oda sétált a többiekhez. Tekintetemet nem
tudtam levenni, magas termetéről. Göndör haja, édesen kunkorodott arca körül.
Míg nyelvével végig szántotta telt ajkait. Tökéletesen nézett ki, de kivertem
Őt a fejemből és barátomra néztem. Egyszerre hatalmas bűntudat kezdett
mardosni, itt volt velem Josh, míg én egy másik fiút figyeltem ez több, mint
szemétség. Barátom is észrevette, hogy nem figyelek rá, amitől szomorúan
elmosolyodott. Szívem megsajdult és ölelésébe bújtam. Mint ezernyi apró kés a
szívembe, egyszerűen ennyire emésztett a bűntudat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Jól vagyok – néztem fel gyönyörű szemeibe.
Csak bólintott és egy gyengéd csókot nyomott a homlokomra. Nem tudtam, hogy mi
ütött belém, pár perce, de nem akartam visszagondolni az előző <i>incidensre.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A
bár, nem sokkal a kisseb robaj után megtelt és mindenki azon tanakodott, hogy
kik lehettek ezek betörők. Houston is megérkezett és egy bocsánat kérő
tekintetet lövellt felém, de én csak elmosolyodtam, nem hibáztattam. A kezemet
egy fehér anyagba bugyolálták, míg mindenki nagy hévvel kérdezősködött a, hogy
létem felől, mire általában egy kedves mosoly volt a válaszom. Greg megdicsért,
ami elég nagy szó volt itt a maffiába. Így annyira nem is volt olyan szörnyű ez
nap. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Egy
kávét szürcsölgetve figyeltem Harryt. Fekete pólója láttatni engedte izmos
testalkatát, míg fekete nadrágja, erős vádlijait. Rövid ujjú pólója alól
kikandikáltak a tetoválások többek között egy rózsa és egy kampó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Komolyan
bámult az előtte ülő Gregre, amitől homloka ránca borult. Kezei közt egy
poharat pörgetett, és itta a főnöke szavait, de hirtelen elmosolyodott és
hangosan felnevetett karcos hangján. Arcán két apró gödröcske fúrta be magát a
mosolyába. Kezeivel beletúrt a hajába, míg hátra nézett. Tekintete találkozott
az enyémmel és egy édes mosollyal ajándékozott meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Csak nem tetszik? – huppant le mellém
Houston. Egy másodpercig megmerevedtem, de megkönnyebbülten felsóhajtottam,
mikor felfogtam, hogy ez nem Josh volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Az se tudom ki ő – kortyoltam bele kihűlt
italomba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem? – nézett rám értetlenül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem – ráztam meg a fejemet, és eltűrtem egy
tincset a szemem elől. – Miért ki <i>Ő?</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Harry Styles… Kirk Styles fia – nézett rám
rémülten. Arcom torzba borult, és csalódottan néztem Harry felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Tényleg? – értelmeztem a szavait. Egy ilyen
kedves fiú, egy ilyen ördögnek a gyermeke? Bele se akartam gondolni, hogy nekem
le kell majd őt buktatnom. – Kár – néztem vissza a szőke hajó srácra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Miért így már elérhetetlen? – vigyorgott
önelégülten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem dehogy – szabadkoztam azonnal. – Ilyenre
kérlek ne is gondolj – mordultam rá, mire ő csak felnevetett. – Seggfej –
szuszogtam, szúró pillantásaim közepette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Miért? Lerí rólad, hogy tetszik neked –
mosolygott rám. – Vagy netalántán más birtokolja a hölgy szívét? – váltott
drámai hangvételre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem veled fogom megosztani a szerelmi
életemet – horkantottam fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ezzel most a lelkembe gázoltál – nézett rám
tetettet szomorúsággal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Legalább elértem a célomat – kuncogtam fel.
Ő is felállt és együtt indultunk az ajtó felé. – Josh? – néztem Houstonra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nincs itt, elment dolgoznia kellett – vont
vállat hanyagul, míg ő tovább haladt én egy utolsó pillantást vetettem Harry
felé, aki – szerencsétlenségembe – elkapta a tekintetemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Lesütöttem
a szememet, és egy hatalmas vigyorral az arcomon kullogtam ki az ajtón. Az eső
hatalmas cseppekkel lepte el az aszfaltot. Hajamra húztam a kapucnimat és
csöndben vágtam neki az útnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Várj – kapott valaki a kezem után. Ijedten,
néztem fel rá. Göndör tincsei ázottan tapadtak az arcához, eközben erdő zöld
szemei a pillantásomat kutatták. –Harry vagyok… Harry Styles – makogta édesen.
– Csak hát gondoltam elmondom – nevetet fel halkan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Delani Fo… Steewens – válaszoltam egy
hatalmas gombóccal a torkomba. Gyomromban lévő apró szörnyecskék megkezdték a
merényletüket ellenem, és erőteljesen csapkodva próbáltak kijutni onnan.
Térdeim alig láthatóan megremegtek és, pirulva álltam örvénylő pillantását. Nem
törődtünk a zuhogó csapadékkal, csak elveszve egymás szemében... álltunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Gondoltam elvihetnélek – vetette fel az
ötletet és fekete kocsija felé mutatott. Torkom azon nyomban kiszáradt és egy
értelmes szót sem tudtam kinyögni, csak bólintottam. Kinyitotta előttem az
ajtót, de én csak álltam és bámultam rá. – Nem szállsz be? – nézett rám
értetlenségtől csillogó szemeivel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Vizesek a ruháim – mutattam magamra. Ajkait
egy hangos kacagás hagyta el, és röhögve nézett végig rajtam. – Mi van? –
nevettem fel én is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ez elég hülyén hangzott – túrta hátra nedves
tincseit. – Nyugi nem baj – legyintett egyet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szerintem pedig az – makacskodtam. – Nem
szeretném összepiszkolni az autót, ezzel magamra haragítva az apádat –
kotyogtam ki, mire arca egy fájdalmas mimikába torzult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ugye nem félsz tőlem? – lépett közelebb
hozzám, kezét az arcomra simította, míg ajkaival a szavakat formázta. Lehelete
megcsapta az arcomat, és azt akartam, hogy ajakit az enyémekre tapassza. Egy
kicsit közelebb hajolt, és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kedves Drága Olvasóim!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Na, hát mostantól próbálom Harryt is beleszőni a történetbe, nem szeretném nagyon elsietni a dolgokat. Remélem tetszett a rész és hagytok magatok után egy kis nyomot, mert mostanában kicsit megfogyatkoztak a komik. Nagyon szépen kérlek titeket írjatok, hogy tudjam, mit gondoltok a történetről. Építő kritikát is elfogadok, nem harapok.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">De a kommentek csökkentett, viszont a feliratkozók száma növekedett! Istenem 10, ismétlem 10 feliratkozó van a blogon. Igen lehet, hogy mások kevésnek gondolják, nekem viszont ez volt az álmom! Köszönöm szépen :)</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Téli szünet! Igen végre elkezdődött! Pihenjetek sokat és gyűjtsetek jó sok energiát az iskolához! Jó nem fecsegek tovább! </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Puszi Kira!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-41481248299217495922015-12-12T06:14:00.001-08:002015-12-12T06:14:58.765-08:0012. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA42NIycuk9EA2tx1RABvwHXTy1IztBizosau4jYZLhqdhWNZaNtYbuinvtm8vs5TeZNAi9RgldQFSKpXazISMjFOLGbttFrCihZfzOkROIzgaqFWrpzqn1CMvE1zpkPBvzsyq_ykm4aQ/s1600/tumblr_nnug31nTMN1tk6a7yo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA42NIycuk9EA2tx1RABvwHXTy1IztBizosau4jYZLhqdhWNZaNtYbuinvtm8vs5TeZNAi9RgldQFSKpXazISMjFOLGbttFrCihZfzOkROIzgaqFWrpzqn1CMvE1zpkPBvzsyq_ykm4aQ/s320/tumblr_nnug31nTMN1tk6a7yo1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 19.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 19.0pt; line-height: 107%;">-
Josh Evans –<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Halkan
süvítő szél szétborzolta a hajamat, de ezzel foglalkoztam legkevésbé. Kezemhez
már nem egy ember élete ragadt. Fájt, hogy ezt kell tennem, de egyszerűen
muszáj. A tenyeremre pillantottam, ahol a vörös ragadós vér, befestette az
egészet. Felemelve azt jobban szemügyre vettem és nagyot sóhajtva hanyatlottam
egy székre. A kezeim közé temettem az arcomat és halkan adtam engedélyt forró
könnycseppjeimnek. Egyszerűen már fizikailag fájt az egész élet. Túl sok a
titok, amiket nem árulhatok el. A szívemen mintha egy mázsa súly lógna, és nem
eresztene. Már egyszerűen belefáradtam ebbe az egész életbe. Minden túl van
bonyolítva, semmi sem olyan, mint azt néhányan hiszik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Elegem
volt mindenből. Anyám kitagadott, miután megtudta, hogy mit dolgozok, apám meg
eleve szart az egész családra. Egyedül már a húgom maradt számomra és persze
Del. Ő lehel belém életet, és nem tudnám nélküle elképzelni az életemet. De nem
tud a húgomról, nem is ismeri… vagyis de, csak ez bonyolult, az a baj, hogy még
engem is alig ismer. Azt hiszi, egy normális srác vagyok, mikor koránt sem az
vagyok, akinek látszom. Csak egy álca, ami segít elbújni a kegyetlen világ
elől. És akárminek lehet nevezni, hogy becsapom Delt, de nem tudnám neki
elmondani az összes piszkos kis titkomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Könnyeimet
letöröltem és felnéztem a most csillagos égre. Mélyen magamba szippantottam az
esti levegőt és hagytam, hogy nyugodtan szét áradjon a testemben. Lehunytam a
szemeimet és elmerültem az emlékeimbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;">„Idegesen téptem a hajamat, miközben azon rágódtam, hogy mit is tettem.
Éppen ebben a pillanatban tettem pecsétet a sorsomra. Arcomat hideg vízzel
megmostam és nyúzottan néztem a tükörképemre, mely nem sok jót utalt. Kezeimről
lemostam a vörös bélyeget és pánikszerűen kezdtem beszappanozni. Menekültem a
sorsom elől, a kínzó sors elől. Nem bírtam már az egészet. Kivert az ideg és ez
még egy lapáttal rátett az egészre, hogy most már új munkám is van.</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"> - Josh? – lépett be Mad egy édes mosoly kíséretében. Kék szemei
bájosan csillogtak, míg barna egyenes haja tökéletesen keretezte gyönyörű
arcát. – Jól vagy? – érintette meg a kezemet. Tekintetemet az övéibe fúrtam és
minden fájdalmamat elárultam neki. </span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"> - Elegem van Mad… mindenből – lehelem megtörve, de a tudat, hogy mit
tettem vele, még jobban megemésztett. Erőt véve magamon csak megráztam a
fejemet és erősen magamhoz húztam törékeny testét. Nádszál vékony derekát egy
kézzel körbe tudtam fogni. Magas volt, és gyönyörű, akár egy földre szállt
angyal. – Szeretlek, ugye tudod? –simítottam meg selyem puhaságú arcát. Fehér
porcelán bőrét egy enyhe pír festette be, mitől egy kaján vigyor kenődött az
arcomra és minden gondomat elfeledtette, abba a percben.</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"> - Tudom – kuncogott fel. Csilingelő hangja zene volt füleimnek. – De
te is tudod, hogy én is szeretlek nem? – vezette apró ujjait a mellkasomra.</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"> - Igen tudom – leheltem vékony bőrére. Csókokkal halmoztam el,
selymes bőrét, míg végül ajkaira nem tapadtam. Csókunkat a bejárati ajtó
csengője zavarta meg. Mad gyermeki mosollyal az arcán elment az ajtóhoz, mikor
meghallottam az Ő hangját.</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"> - Ki maga? – lepődött meg barátnőm. Kisiettem az ajtóhoz és ott állt
egy bőrdzsekiben és egy cicanadrágban Kitty.</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"> - Valaki – felelte durván. Szemei vörösek voltak és látszódott rajta,
hogy nem volt éppen józan. – Josh itt van? – szavai lomhán hagyták el a száját,
alig lehetett érteni a mondandóját.</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"> - Kitty veled meg mi a franc történt? –vezettem be a szobába. – Jól
vagy? – fogtam a kezeim közé az arcát.</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"> - Ki ez Josh? – nézett rám ijedten Mad.</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"> - Egy régi ismerős – néztem a szőke lányra. Egy régi
ismerős.”</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Szemeim
kipattantak Madre gondolván. Szívem kihagyott egy ütemet, de gondolataimat
múltbeli szerelmemről, Delre vezettem. Felálltam, utam már egészen hozzá
vezetett. Lakásához érve, egy mély lélegzetvétel mellett becsengettem. Nem telt
sok időbe, míg az ki nem nyílt. Barátnőm kócos hajjal és egy szál pólóban
nyitotta ki az ajtót. Fáradt barna szemei, kíváncsian vizslattak, míg egész
testével hozzám nem simult. Egyszerre tört fel belőlünk egy megkönnyebbült
sóhaj. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Mad
kék szemei már nem kísértettek, mert tudtam, hogy Ő már a múlt, míg Del a
jelen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hol voltál? – kérdezte felpillantva rám.
Barna haját oldalra söpörtem, míg az ajtót bezárva, az ölembe kaptam könnyű
testét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Dolgom volt – szívtam magamba kellemes
illatát. – Volt valami érdekes? – fektettem le az ágyra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Tudják, hogy van egy besúgó – nyögte ki,
mikor ajkaimmal a nyakára tapadtam. Nem tudtam másra koncentrálni, csakis
tökéletes testére. Ajkaimmal az övéire tapadtam és egy édes csókba forrtunk
össze. Kis karjaival körül ölelte a testemet és magához húzva kerekedett felém.
– Hiányoztál – feküdt a mellkasomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7wwwgkp9TlpBpMNBMFNgN0Bpy8fwubc68Tlx12pxj5FveVxEBk3G6WbX_3rusXwBSIzfjC2uJAUBDyA8HnaeDQpTOOjWFg2jHKsdS-NzZiK0f0FH8eBrdpZ2-fInUbPY5PlxL3jRx7OI/s1600/fa56edef93ab4deaa341c0c9adb00beb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7wwwgkp9TlpBpMNBMFNgN0Bpy8fwubc68Tlx12pxj5FveVxEBk3G6WbX_3rusXwBSIzfjC2uJAUBDyA8HnaeDQpTOOjWFg2jHKsdS-NzZiK0f0FH8eBrdpZ2-fInUbPY5PlxL3jRx7OI/s320/fa56edef93ab4deaa341c0c9adb00beb.jpg" width="312" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Tudod, hogy te is nekem, kicsim – cirógattam
meg az arcát. Ha elveszíteném, azt nem élném túl. Mióta velem van, már nem kell
a múlton rágódnom, már nem érdekel, hogy mi volt régen csak a jelen, amiben
benne van Ő. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">De
mégis bennem lappang egy megemésztő érzés, tudom, vagyis sejtem, hogy el fog
hagyni lesz itt valami, ami nem hagy nyugodni. Végül csak arra eszméltem fel,
hogy már reggel van és a lágy sugarak melengetik a lábamat. Nyögdécselve
fordultam a másik oldalamra, ahol egy halk kuncogás mellet, az ajkaimra tapadt
„valaki”. Nevetve húztam magamhoz, mire ő csak kapálózva, próbált menekülni.
Magam alá gyűrve egy puszit nyomtam az orra hegyére és már mentem is fürdő
szobába. Teljesen megbabonáz ez a lány, egyszerűen megrészegít maga a tudat,
hogy itt van mellettem és az enyém. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Miután
megmosakodtam egy tiszta pólót kaptam magamra és már a konyhában is termettem
mellette. Kávéját szürcsölgetve pillantott rám. Telt ajkain egy csibészes
mosoly játszott, ami engem is megmosolyogtatott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Mögé
állva csak egy apró nedves csókot hagytam fedetlen vállán. Arca egy perc alatt
váltott mályvaszínűvé, és kételkedve lesett rám. Barna íriszei pajkosan
csillogtak, míg megterített az asztalon. Szemeimet nem tudtam levenni formás
fenekéről, és hosszú vékony lábairól. Barna sötét loknijai a szemébe lógtak, és
kezével igazgatta el azokat, kinyúlt fehér pólóm egészen a térde közepéig ért,
így láttatni engedte szép lábait. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">De
annak ellenére, hogy itt állt mellettem, gondolataim elkószáltak egy ugyanilyen
széplányra, aki a múltamban szerepelt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Hasonlítottak.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kivéve
Del barna, míg Mad kék szemei különböztették meg őket. Ahogyan figyeltem
Delanit, szívem megsajdult. Alig tud, rólam valamit mégis megbízik bennem, és
ezt tiszteltem benne legjobban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Elkalandoztál – hallottam meg magam mögül
édes hangját. Apró ujjai sötét tincsim közt kószáltak, amiket egy lágy
mosollyal díjaztam. – Jó étvágyat – nyomott egy apró csókot az ajkaimra.
Szemeimmel még utána néztem, és mélyet sóhajtva magamban elhatároztam, hogy nem
számolok be neki a „sötét” múltamról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Sziasztok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Na most kicsit beújítottam, remélem tetszik egy kis "betekintő" Josh elméjébe. Izgatott vagyok, hogy kinek mi a véleménye erről a részről! Nagyon remélem hagytok magatok után egy kis nyomot! Egy hét emberek, már csak egy hét és szünet! Köszönöm az új feliratkozót! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Puszi Kira!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ut.: Kérlek hagyj magad után egy kis nyomot! :)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-82437918545745653762015-12-05T01:46:00.002-08:002015-12-05T01:48:39.848-08:0011. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxfpgLFAB2_TuDfFMwEQzRRqytPLwSveZkR9YoIcWfPRqAyATGI4VKbHnViSUUCR5KDxu1uCl8zzvS4SQ8AeUyKlT2yLrFRNrnH2sMpvSkwL7EseFJSWzOdPY307FwxebqW00CAYCNjg4/s1600/Harold+Edward+Styles.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxfpgLFAB2_TuDfFMwEQzRRqytPLwSveZkR9YoIcWfPRqAyATGI4VKbHnViSUUCR5KDxu1uCl8zzvS4SQ8AeUyKlT2yLrFRNrnH2sMpvSkwL7EseFJSWzOdPY307FwxebqW00CAYCNjg4/s320/Harold+Edward+Styles.jpg" width="266" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Este
ugyanúgy, ahogy azt nem rég tettem, a kis bárba kellett mennem. Most sokkal
többen voltak, mint múlt éjszaka. Kabátomat levettem és magamhoz húzva ültem le
egy szabad helyre. Szemeimmel Josht kerestem, de nem találtam sehol. A kis bár,
zengett az emberek zajától, mikor mellém ült valaki. Szemeim azonnal
találkoztak az ő kékjeivel és elmosolyodva lélegeztem fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szia – köszöntem halkan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Helló – nézett rám, majd újra a tömegre.
Értetlen tekintetemből szerintem rájött, hogy nem nagyon értem azt, hogy miért
van ennyi ember itt. – Megbeszélés lesz, azután meg lehet menni, dolgozni –
dőlt hátra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Bólintottam
és egy mély lélegzetet véve merültem el a gondolataimba. Nem nagyon tudtam,
hogy hol van Josh nem mesélt semmit. Végül egy köhécselés mellett visszarázódtam
a jelenbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Értesülést kaptam arról, hogy egy besúgó van
köztünk! – kezdte bevezetés nélkül Greg. – Kirk is itt van – tette hozzá száraz
hangon. És ekkor felváltotta Ő. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kedves itt dolgozó emberek, ha
valamelyikőtök itt egy kém… - vezette kezeit kopasz fejére. – Nem mondom, hogy
jól fogja magát érezni – sziszegte. Szívem egy hatalmasat dobbant. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Pulzusom
az egekbe szökött és testemet végig szántotta a libabőr. Valaki tudja, hogy van
egy kém köztük. A félelem minden árnya fellélegzett bennem, de meg kellet
tartanom a hidegvéremet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kifogjuk deríteni – tette hozzá és egy
szempillantás múlva előrántotta a fegyverét és egy hangos puffanás mellett
lelőtt egy embert. A vér, mely a lövés által loccsant ki a fejéből, apró
pontokban díszítette a falat. Az élettelen test, pedig holtan zuhant a földre.
– Rosszabbul fog járni az illető, azt garantálhatom – vette föl a kabátját és
már el is tűnt a bárból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Viszont
senki sem lepődött meg, egy lenéző pillantást vetettek a testre és már tovább
is léptek. Nem foglalkoztak vele. Csak én néztem bambán a barna hajú fiatal
fiút, és majd megszakadt a szívem. Csak úgy játékból megölni egy embert? Milyen
barbárság ez? Lehet, hogy volt családja, nekik mit mondanak? Vagy csak hagyják,
hogy a család maguktól rájöjjenek? Valami furcsa érzés keringett bennem. Fájt, mintha engem lőttek volna meg. Egy seb
tátongott a szívem helyén. Nem is ismertem, de jobban fájt, mint saját magának.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Te ott! Töröld fel – dobott az arcomba egy
piszkos törlőkendőt egy ember. Megalázva léptem oda, és ujjaimat a nyakához
érintettem. Barna szemei üresen és fakón bámultak a falra. Lecsuktam a szemeit
és egy néma ima mellett letöröltem a vérfoltokat, amik már egy egész tócsát
kitettek a feje alatt. A testét, viszont nem tudtam már felemelni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hagyd! – szólt Houston. – Ez nem a te
feladatod – húzott fel a földről. – Van, akinek ez a munkája ne te csináld ezt
– rázta meg a fejét és elvezetett egy mosdókagylóhoz. – Megijedtél? – nézett
rám. Hangja szokatlanul kedves volt, ami megmelengette a szívemet. – Meg kell
szoknod a maffiában már csak minden ilyen – dőlt a falnak, mire csak
bólintottam. Tudtam, hogy meg kell szoknom az egészet. Kifelé menet magamra
kaptam a kabátomat, mikor egy ismeretlen személybe ütköztem. Szerencsére
Houston keze megtartott, de szemeim így is arra az emberre fokuszálódtak.
Göndör gesztenyebarna tincsei szépen keretezték az arcát, mire a felismerés
villámként csapott belém. Ijedten léptem hátra kettőt, de még mindig ott állt.
Tekintetünk egybe fonódott, és csak azt láttam, hogy smaragdzöld íriszei közül
én tükröződöm vissza. Szívem hevesen vert és alig akartam hinni a szememnek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Bocsánat – túrt a hajába, ami most is
megmosolyogtatott. Párszor láttam, de már tudtam, hogy mindig a hajába túr, ha
zavarban érzi magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Én sajnálom nem figyeltem – leheltem
megbabonázva. És nem jutott eszembe se Josh se a mellettem álló szőkeség csak
Ő. Rózsaszín ajkai egy mosolyra görbültek és értetlenül nézett a mellettem álló
Houstonra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Sajnálom Harry – szívem hevesen vert, mikor
meghallottam a nevét. Harry. – Nem figyeltünk… - magyarázkodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nincs baj – lépett egyet előre. – És maga,
mit keres itt? – nézett felém. Torkom kiszáradt és nem tudtam egy értelmes szót
sem kinyögni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Itt dolgozik – válaszolt helyettem Houston. Tekintete
az értetlenséget sugallta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Értem, örvendtem a szerencsének – bólintott
egyet. Mikor elhaladt mellettem, viszont puha tenyere megérintette az enyémet.
Pillangóim felébredtek és eszeveszett csapkodásba kezdtek. Utána pillantottam
és zöld szemeibe ütköztem. Pirulva hajtottam le a fejemet és éreztem, hogy
kezdett minden érzékszervem a régi kerékvágásba visszaállni. De az agyamból
sehogy sem lehetett volna kiűzni azt a két zöld szempárt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Kedves Olvasóim!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Úristenem... el sem hiszitek mennyire jól esett az a három komment, amit tőletek kaptam! Nagyon szépen köszönöm és az új feliratkozónak is köszönök mindent. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Tudom, hogy rövid lett a rész, és sajnálom, de sok dolog történt ezen a héten és remélem megértitek, hogy miért nem tellet többre :) Remélem azért elnyeri a tetszéseteket a rövidke rész és hagytok magatok után valami nyomot (komi, pipa). </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nagyon köszönök még egyszer mindent. Imádlak titeket! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Puszil mindenkit Kira!</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"> </span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Ut.: Ha van kedvetek nézzetek be az új történetembe <a href="http://elfolytottvagyak-kira.blogspot.hu/">Elfolytott érzelmek[Shawn Mendes AU]</a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-75036526102928206402015-11-28T00:23:00.001-08:002015-11-28T00:27:12.346-08:0010. Fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6zMpBtTSfj4WW7eX1IMkrxsPJlFkHAFAacboJ-CfqPUvj-Fkohcs25sq06on_0nn0Dj_d4_oLtUaMTXDQP09GwGJTODXR2Dx781frzH8QzI0Iq5NW3MLMYA_hjldxPoWotMcUdcikk6Y/s1600/tumblr_mqc2xpmjFD1sas5v7o1_500.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6zMpBtTSfj4WW7eX1IMkrxsPJlFkHAFAacboJ-CfqPUvj-Fkohcs25sq06on_0nn0Dj_d4_oLtUaMTXDQP09GwGJTODXR2Dx781frzH8QzI0Iq5NW3MLMYA_hjldxPoWotMcUdcikk6Y/s320/tumblr_mqc2xpmjFD1sas5v7o1_500.png" width="246" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">Kint
álltam a hidegben, egy szál pulóverben és csak bambultam ki a fejemből.
Fogvacogva foglaltam helyet az egyik kis lépcsőfokon. A város még most is,
nyüzsgött az emberektől, ami számomra roppantul meglepő volt. Ők mikor
alszanak? Vagy számukra nem szükséges egy kis pihenés?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Az
esti lágy szellő a képembe fújta a büdös, kipufogó gáztól fűtött levegőt, mire
köhécselve keltem fel a betonról. Mikor felálltam egy éjfekete Audi száguldott
be a kis sikátorba, ijedtemben megbújtam az egyik fal mögött és némán figyeltem
az eseményeket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A
fekete szépségből egy pufók, szeplős öregember szállt ki. Kopasz fejét alig
díszítette egy-egy fehér vagy szürke hajszál, de még azok is ritkán
helyezkedtek el egymástól. Szeplős fehér arcát, ráncok fedték és hófehér
porcelánhoz hasonló fogai néha kivillantak, ahogy valakihez beszélt a
telefonon. Testét egy fekete szövetkabát fedte, mely egészen a térde hajlatáig
lenyúlt. Lábain egy szépen vasalt méregdrága selyem nadrág volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Nagyot
nyelve néztem fel a szeméig, zöld íriszei csillogtak a sötétben, és roppantul
emlékeztettek, arra a fiúéra, akivel nem rég „találkoztam” a múltkori incidens
alkalmával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Greg! – hangja mély volt, és rekedtes.
Figyelmet követelő. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Jó estét Kirk – Greg hangja szokatlanul
mézes-mázos volt. És ekkor tudatosult bennem, hogy ez a pufók ember nem más,
mint maga Kirk Styles. Egyre több kérdés rajzolódott ki bennem. Ki ez a Greg
egyáltalán? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mit csinálsz? – hallottam meg Houston
hangját mögülem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Semmit… csak kiszellőztettem a fejemet –
néztem rá. Szájában egy szál cigarettát tartott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Rémisztő mi? – ült le az előbbi helyemre.
Értetlenül meredtem rá és nem sokkal utána én is helyet foglaltam mellette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hát Kirk Styles itt életnagyságban… eddig
csak újságokba láttad most meg már a maffiájában vagy benne – magyarázta el
gondolatmenetét. – Furcsa vagy – jelentette ki, összeráncolt szemöldökkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Miért? – hangom halkan csengett, alig
lehetett hallani az este nagy zajában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ki akarna csatlakozni a maffiához? Főleg egy
lány – rázta meg a fejét. – Annyi mindent csinálhatnál, miért pont ezt
választottad? – értetlenkedett. Mélyet lélegezve gondoltam ki valami értelmes
választ. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Londonban csak így lehet megélni – vontam
vállat hanyagul, viszont belül tomboltam. Ha már most gyanakodnak mi lesz
később? – És te miért is? – néztem rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ha nem tudsz semmit, akkor csak a maffia
adhat állást. És sajnos baromira szükségem van a pénzre – fújta ki a füstöt a
szájából. – Az anyám haldoklik, apám meg egy alkoholista pöcs, nincs ki etesse
a húgomat – lehelte szomorúan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Sajnálom – pillantottam rá együttérzően.
Tehetetlenül felnevetett és egy cigit nyújtott. – Nem dohányzom – ellenkeztem
azonnal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mindenki sajnál, de pont ez nem kellene,
utálom, ha sajnálnak. Irritálnak a sajnálkozó és együttérző pillantások –
morogta. – Kértem, hogy sajnáljanak? Szerintem nem – csattant rám. Ijedten
megráztam a fejemet, mire vonásai ellágyultak. Szőke hajába túrt és egy mélyet
szippantott a cigijéből. – Nem is tudom, hogy miért mondom el ezt egy idegennek
– röhögött fel értetlenül. Elmosolyodva nevettem fel én is, furcsa volt, hogy
egy idegen így megnyílt előttem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mikor lehet hazamenni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Amikor akarsz, ha elvégezted a munkádat
húzhatsz is haza – vont vállat. Felüdülve álltam fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Te? Te nem jössz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Én még nem vagyok kész mindennel – nézett
rám. – Ha van valami kérdésed nyugodtan fordulj hozzám – mosolyodott el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Mikor
beértem a kis bár szerűségbe, leakasztottam a kabátomat és már mentem is haza.
Egész haza felé vezető úton kattogott az agyam. Már elkezdődött minden
rossz. Houston megnyílt előttem nekem
meg majd le kell őt buktatnom? Mikor ő megbízott bennem? Lassan ballagtam haza
felé. Lakásomhoz érve azonnal az ágyra vetettem magamat és nem kellet sokat
várnom arra, hogy elaludjak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Reggel
kómás fejjel kászálódtam ki az ágyamból. A konyhába kászálódva egy bögre kávé
várt rám. Értetlenül néztem az előttem elhelyezkedő tárgyat, mikor valaki hátulról
átkarolt. Kellemes illata azonnal bekúszott az orrjáratomba, és megfeszült
izmaim ellazultak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">-
Jó reggelt – susogta a fülembe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">-
Neked is – kuncogtam fel. Szemeim azonnal a lábához vándoroltak, ahol is egy
seb díszelgett. – Jól vagy? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">-
Még fáj, de azért jobb, mint volt – kapott a kezébe s felültetett a pultra.
Ajkai éhesen tapadtak az enyéimre és érzéki csókba forrtunk össze. Kezei
kíváncsian fedezték fel a testemet, mire egy kis nyögés féle szakadt fel
belőlem. Nevetve vált el tőlem és belekortyolt a kávémba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hé, az az enyém volt! – ugrottam le a
pultról. Göndör fürtjei ma is csodálatosan helyezkedtek el a feje tetején.
Nevetve túrtam közéjük és húztam magamhoz még egy csókra. Nyelve akaratosan
tört utat magának és azonnal táncba hívta az enyémet is. – Nehéz lesz – szakadt
fel belőlem csak úgy. Értetlenül meredt rám és helyet foglaltunk a kanapén. –
Egyszerűen már az első napomon is egy barátot szerzek, aztán még őket buktassam
le? – hajtottam a fejemet az vállára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - De akkor is meg kell tennünk ezek bűnözők.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - De volt okuk arra, hogy erre az útra
térjenek – ellenkeztem makacsul. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Sajnálom, van más út is – horkantott fel. –
Ennyire megbabonázott volna Houston? – hangjából csak úgy csöpögött a gúny.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem csak megnyílt előttem, és ez bizalomra
vall - néztem rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Vagy csak arra, hogy az ágyába akar csalni –
nevetett fel erőltetetten. Féltékeny. Nevetve bújtam hozzá és egy csókot
nyomtam duzzadt ajkaira. – Tudod pontosan, hogy téged szeretlek – nevettem fel.
Mire belőle is kitört a nevetés. – Láttam Kirket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Tudom Ő is látott téged, meg is említette,
hogy „egy csinos lány mit keres a maffiában”. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ezt bóknak veszem – elmélkedtem. – De Greg…
öhm ő kicsoda? – néztem fel rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mondjuk, úgy hogy Styles bal keze, nélküle
semmire sem megy. Minden ügyét ő végzi el. Egyben viszont Styles legjobb
barátja is, viszont ha őt kiiktatnánk, akkor a maffia nagyobb része romba is
dőlne, onnan meg nem lenne nehéz leleplezni az egész maffiát – gondolkozott el
hangosan. – De ez most nem számít – hagyta félben az ügyet. De engem ez egyáltalán
nem állított le. Az agyamban millió kérdés halmozódott fel és nem tudom, hogy
valaha kapok e rájuk választ. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Ahoy Kedveseim!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Bevallom, kicsit rosszul esett, hogy nem kaptam komit, de az új feliratkozó minden gondomat kárpótolta! Igazából itt lenne a 10. fejezet, annyira nem vagyok vele megelégedve, de remélem azért nektek tetszeni fog. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;"> Remélem megajándékoztok egy komival, vagy pipával csak kérlek hozzátok a tudtomra, hogy azért valaki lappang erre felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Puszil mindenkit Kira!</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2916502003857515575.post-15300864471354585672015-11-21T02:33:00.000-08:002015-11-21T02:33:00.569-08:009. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQUz2nuiPuMXo4zSBgTW651DtjnxrN2mJ8CcF3uYW9Ab2vEPx0M-2HSerL4WSjCUtnxyRYX6wa1nLHhrjBsqw5ojJlhkPS6QWWf_LsVA3umQ-2-KHoEWO8MNhp_NHspnzlC_9OGaqG5RE/s1600/brickskeller-down-bar-1980s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="251" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQUz2nuiPuMXo4zSBgTW651DtjnxrN2mJ8CcF3uYW9Ab2vEPx0M-2HSerL4WSjCUtnxyRYX6wa1nLHhrjBsqw5ojJlhkPS6QWWf_LsVA3umQ-2-KHoEWO8MNhp_NHspnzlC_9OGaqG5RE/s320/brickskeller-down-bar-1980s.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A
sötét szürke égbolt, mihelyst kiléptünk ránk szakadt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ez most komoly? – nézett fel hitetlenkedve
az égre. – Pont most? – ráncolta össze a szemöldökét és felhúzta a kapucniját.
Elmosolyodva követtem a példáját. A lakásához érve levettük az ázott ruháinkat
és az asztalnál ülve megebédeltünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mostantól nem fogsz jönni munkába? – néztem
rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Túl kockázatos… - nyelt egy nagyot. – Csak
néha fogunk találkozni Mr. Jonesszal – tájékoztatott. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Ma
kezdem el a munkámat. Hatalmasat nyelve néztem fel az égre és szippantottam
magamba a friss levegőt. Az utcán állva vártam, hogy Josh megérkezzen. Féltem.
Egyszerűen nem akartam belegondolni abba, hogy mi van akkor, ha valaki lebuktat
minket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Del… - ragadta meg valaki a kezemet, mire
ijedtemben felsikkantottam. – Nyugi lesz ennél rosszabb is – morogta. Fekete
pulóver és egy edző nadrág volt rajta, én sem vittem túlzásba az öltözködésemet
egy farmerdzseki és egy cicanadrág fedte a testemet. Kezeinket összekulcsolta
és mélyen a szemembe bámulva megcsókolt. – Minden rendben lesz – nyugtatott
meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">Lassan
indultunk el, de mégis roppantul gyorsan értünk egy sötét sikátor féleséghez.
Egy kissé lerobbant bár világított és pár gyerek a cigarettáját szívva
tekintettek ránk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kit hoztál Steewens? – egy rekedtes hang
csapta meg a fülemet. Tekintetemet a hang irányába kaptam és egy őszülő férfi
nézett rám. – Ki ez a szépség? – fogta kezei közé az arcomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - A testvérem – mondta barátom. A férfi
lehelete bűzlött az alkoholtól és a sokféle fű keverékétől. Repedezett ajkait
egy hangos nevetés hagyta el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - A testvéred mi? - lépett hozzám közelebb. – Mi a faszért
hoztad ide Steewens? Csak nem csatlakozni akar? – nevetett jóízűen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - De – szólaltam meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen? Csatlakozni akarsz az alvilághoz? –
hajolt közelebb. – Bátor kis ribanc vagy te – elmélkedett. – Egyáltalán tudod
mi az az alvilág? – helyezett valami hideg tárgyat a nyakamhoz. Josh ijedten
nézett rám, de nem tett semmit. Viszont én megtartottam a hidegvéremet és
érzelem mentesen álltam a tekintetét. – Steewens, azt hiszed, hogy ez egy
családi vállalkozás? – vezette a fegyvert Joshra. – Hmm? Nem lenne kedved
elhozni az anyukádat vagy netalántán az apukádat? – ordított a képébe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhK7lBYt6Frn4W9oKUjfoNeGVY_RH77ctz_dQzhyphenhyphenx50TOun0ygftMGAuA4RlIcviMo-y1DBCfQc9vn_O3rnubT3ZOM1piepaSNhm-R2KEgfSxZwjwYEAK7u8vL3CHp9wbS9QM8yJ9j9lWA/s1600/gun17.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhK7lBYt6Frn4W9oKUjfoNeGVY_RH77ctz_dQzhyphenhyphenx50TOun0ygftMGAuA4RlIcviMo-y1DBCfQc9vn_O3rnubT3ZOM1piepaSNhm-R2KEgfSxZwjwYEAK7u8vL3CHp9wbS9QM8yJ9j9lWA/s320/gun17.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Greg nyugi, csak kell a pénz – emelte fel a
kezeit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kell a pénz mi? Akkor menjél kukásnak, de
nekem ne hozz ilyen kis kurvákat ide! – kiabált teli torokból. – Mi vagy te…
hmm? Egy kibaszott zsaru? – helyezte a fegyvert barátom fejéhez. Hatalmasat
nyelve néztem rá, nem szólaltam meg. Kibiztosította a fegyvert és a ravaszra
helyezte az ujját. – Na, elvitte a cica a nyelvedet? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem vagyok zsaru, és ő se az – mutatott
felém. – Erős lány megállja ő a helyét… mi van Ninával ő is csaj – ellenkezett
Josh. A fegyvert leejtette és térdével Josh ágyékába rúgott. Fájdalmában
felordított, viszont egy könnyet sem ejtett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ki a fasz vagy Josh? – fogta meg a kezét a
hátához szorítva egyre feljebb emelte azt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Josh Steewens vagyok – nyögte ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Oh Josh Steewens ugye? – sziszegte. – Nem
vagy zsaru, ahogyan a kis csitri sem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem – felvette a fegyvert a földről és Josh
lábához szegezte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kibaszottul nem! – csattant fel, de fegyver
eldördült. Barátom felkiáltott a fájdalmában és elterült a földön. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - És most sem? – nevetett fel, ahogyan az
ezüst fegyvert elvette a lábától. A csöve vörös volt a vértől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem érti, hogy nem? – kiáltottam fel. Rám
nézett és konokul elmosolyodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem – törölte le a vért az ingujjával. –
Megnézzük mire vagy jó – pillantott felém. – Segítsétek fel, sajnálom Steewens
ezt meg kellet tennem – nyögött fel barátomra nézve. – Majd gyertek be – vont
vállat és belépett a bárba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Úristen jól vagy? – futottam oda hozzá
könnyeimmel küszködve. – Úristen – néztem meg a lábát. A talpában ott volt a
golyó. – Ezt ki kéne venni… - nézetem az egyre nagyobbodó piros foltra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Menj arrébb – térdelt le egy ember és egy
csipeszt előhúzva egy mozdulattal kihúzta a golyót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Baszd meg! – nyögte ki fájdalmasan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nyugi haver, rendben leszel –kortyolt bele a
vodkába, amit nem sokkal ezután a sebre öntött. Josh elgyengülve kiáltott fel,
de überelte magát, amiért felnézetem rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A
bárba besegítettem és tekintetemmel Greget kerestem. Az egyik asztalnál ült és
egy újságot olvasgatott. Odamentem hozzá és mellette helyet foglaltam. Minden
félelmemet jól elástam magamban és bátran néztem fel rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Először is mit akarsz te itt? – nem nézett
fel rám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Pénzt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Tessék – dobott nekem egy zacskónyi füvet. –
Látod az ott Houston – mutatott egy 20-as éveiben járó emberre. – Vele kell ezt
eladnotok ma este, ha nem sikerül az a golyó, ami a testvéred lábában volt a te
fejedben lesz, érthető? – emelte fel végül a fejét. Csak bólintottam, és
elindultam az említett Houston felé. Elé dobtam a tasakot, mire csak
elmosolyodva kapott a kezem után. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Örvendek a szerencsének – villantotta meg
ezer wattos mosolyát. – Houston lennék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Delani – néztem rá. Kék fakó íriszei nem
mutattak semmilyen érzést a külvilág felé. Körbe nézve a kis bárban elállt a
lélegzetem. Az egész egy lepukkant kis bár volt. A falak szürke színben
„tündököltek”, míg pár helyen a vakolat is leesett róla. A fal mentén húzódott
az asztal, ami körül kis székek helyezkedtek el. Eléggé rémisztő volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem jössz Any? – kérdezte. Szemöldököm
felszaladt és értetlenül meredtem rá. Fogai ki-ki villantak, kócos szőkés
barna haja, meg rendezetlenül állt a feje tetején. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ne becézgess – sziszegtem. Miután kiértünk a
sötét sikátor fogadott megint, egy fekete régi kocsiba szálltunk be. A kormány
elé az említett személy ült, míg én az anyós ülésen foglaltam helyet. Gyorsan
vezetett, a szabályokat be sem tartva kanyargott egy helyre, ahol is végül
megálltunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;">A
fák lomha zajától kirázott a hideg. Egy sötét utcában álltunk meg, alig jártak
errefelé emberek csak néha egy pár fiatal. A kocsinak a motorháztetőjére ültem,
és vártam, hogy történjen valami. Végül egy csoport füves fiatal állt meg
előttünk. Ruháik bűzlöttek az alkoholtól és homályos tekintettel meredtek ránk.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hé, cica mennyi egy menet? – kacsintott rám
egy fekete gyerek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mit akartok? – suttogtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Szerinted? Mennyi az anyag Houston? –
fordultak a mellettem álló emberhez. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - 25 font – húzta elő az „anyagot”. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Hé, haver olcsóbban nem megy? – kaparászták
elő a pénzüket. – Ugyanannyi gramm amennyi szokott? – értetlenkedett a fekete. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ja – nézett rájuk érzelem mentesen Houston. Végül
beadták a derekukat és kifizették az anyag árát. Szörnyű érzés kerülgetett,
belülről marcangolt. Nem tehetem azt, amit annyira elítélek, nem? Vagy igen?
Nem tudom. – Tessék – dobott az ölembe egy kis zacskót. – Add el – indult meg ő
is. Értetlenül helyeztem a kis tasakot a zsebembe és neki indultam a sötét
utcának. Megálltam az egyik saroknál és vártam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Mennyi? – nézett az órájára. Szemei
csillogva mértek végül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Nem vagyok ribanc! – sziszegtem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - 10 font egy óra? – méregetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Kapd be! – löktem fel. Hogy lehet ennyi
idióta ember, ha kint állok, akkor azonnal <i>annak</i> néznek? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Van árud? – lépett mellém egy lány.
Öltözékéből ítélve pont <i>az</i>, akinek engem néztek előbb. Arcát egy erős smink
fedte, míg vörös loknijait hagyta, hogy szabadon a vállaira omoljanak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Ja – vettem elő a kis zacsit. Szemei
felcsillantak, amikor a kezemben lévő dologra nézett. A tenyerembe nyomta a
pénzt és már el is tűnt. Visszaérve a kocsihoz egy kósza könny szökött ki a
szememből, hát akkor elkezdődött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Meg van? – nézett rám Houston.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 13.0pt; line-height: 107%;"> - Igen…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Sziasztok!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Hát itt lenne a 9. fejezet! Remélem tetszik, majd nektek a rész. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Élvezzétek ki a hétvégét és ajándékozzatok meg pár komival :) Elmondhatjátok, hogy eddig milyen a suli és, hogy várjátok e már a <i>Karácsonyt</i>, mert én már teljesen <i>Karácsonyi </i>lázban égek, így november 21-én. És persze a szünetet is várom, mert ez a suli az összes élet erőmet elszívja. Na de nem fecsegek itt tovább:</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Kérlek írjátok le a <i>véleményeteket, </i>és persze nagyon köszönöm az előző részhez érkezett Komit! Imádlak titeket :D</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 17.33333396911621px; line-height: 18px;">Puszil Mindenkit Kira!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Kirahttp://www.blogger.com/profile/10810329728070344897noreply@blogger.com0